Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
2005 október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa A kulákok meg kacagtak Pilhál György Régi magyar filmvígjátékot néztem meg néhány napja a közszolgálati televízióban. Hatvanegyben készült az alkotás (rendező: Bán Frigyes), a cím alá meg oda volt írva, hogy megtekintése tizenkét éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott. Én nagykorúaknak sem ajánlanám a film megtekintését, még rendőri felügyelet mellett sem. Miről szól a Felmegyek a miniszterhez című film? Csak pár szóban: a törvénytisztelő községben (az ötvenes évek elejét íijuk) már mindenki belépett a termelőszövetkezetbe, éppen csak a nyakas gazda, Balogh Bódog nem áll kötélnek, pedig a szövetkezet vezetői minden eszközt latba vetnek, hogy meggyőzzék. A mi Bódogunkat azonban kemény fából faragták, ez pedig az adott helyzetben kínos a falu elöljáróinak, hiszen a szövetkezet tervezett neve: Száz százalék... Csupa kacagás, derű Bán rendező alkotása, ami azért meglepő, mert akkortájt, a kulákos, recskes, izomból szövetke- zetesített korra nemigen volt jellemző az önfeledt vidámság. Ebben a filmben azonban kötelező volt a hahota, ebbe kellett bebugyolálni a Rákosi-korszak borzalmait. Naná hogy amolyan szelepnek szánták ezt az alkotást (is). Amit azért mégis megkérdeznék: ugyan mi indokolta a közszolgálati televízió vezéreinek elképzelését, hogy most, 2005 nyárutóján műsorukra tűzzenek egy rákosista propa- gandafilmet, amelyben felhőtlenül kacagnak kulákok, kitelepítettek, megnyomorított szegényparasztok? Kapnak-e műsoridőt a német televízióban Joseph Goebbels hajdani kampányfilmjei a derűsen masírozó SS-legényekkel? Tényleg fel kéne menni a miniszterhez. (Bár a mostaniakhoz fölösleges.) ELSÜLT A BUGYLIBICSKA A harmincas években mutatta be az Operaház a Magyar ábrándok című táncjátékot, amelynek meséjét Márkus László, koerográfiáját Jan Cieplinski készítette Liszt rapszódiáinak zenéjére. A matyó miliőbe helyezett történet arról szólt, hogy a szép lányt, aki egy szegény fiút szeret, egy gazdag legényhez kényszerítik. Nem új mese, de legalább a befejezése is régi volt, mert mikor a leányt éppen viszik az oltár elé, szerelmese elébe áll, és szíven lövi magát. Nagy drámai jelenet, az ara menyasszonyi fátylával borítja le haldokló kedvesét... Viszik hát a szép matyó menyasszonyt - Bordy Bellát - az esküvőre. Az elkeseredett szerető rántja már a pisztolyt, nagyot sóhajt, a szívéhez nyomja, - és ekkor egy kis baj történik. Az ügyelő, a biztonság kedvéért, két pisztollyal a kezében állt a kuliszák mögött, hogy az adott zenei hangnál, a táncos beállított mozdulatára, vaktöltéssel beledurrantson az üres hordóba. Úgy szól szépen a pisztolylövés. De ez esetben sehogysem szólott, mert - vannak ilyen balszerencsés esetek - mind a két pisztoly csütörtököt mondott. Az elszánt szerelmes - Kőszegi Ferenc — döbbenten bámult a szép arára, az kétségbe esetten vissza rá. Hogyan fog ez most meghalni...?! Aztán hirtelen sugallattal, éppen abban a pillanatban, amikor a zene túlfutott az öngyilkosság taktusán - Bordy odasziszegte partnere fülébe:-- Szúrd le magad! Ott a bicska! Kőszegi heves gesztussal elhajította a pisztolyt, kirántotta a bicskát a csizmaszárból - és szíven szúrta magát. Ebben a pillanatban eldördült a színfalak mögött a végzetes lövés. A közönség velőtrázó kacajba tört ki. Ez volt az az emlékezetes eset, amikor a bugylibicska elsült. Pesti viccek: Mikor tudjuk, hogy öregszünk...? —Amikor megbánunk minden kísértést, aminek életünkben ellenálltunk. —Amikor már nem várjuk örömmel a következő születésnapot. * —Papa, milyen ember a diplomata? —Hát az olyan, hogy kétszer meggondolja, mielőtt nem mond semmit. * A lordtól megkérdezik, hogy fiatal korában mi volt a szenvedélye: —A nők és a vadászat... — És mire vadászott? —Nőkre... * —Miért csókolunk a nőknek kezet? - kérdezi a fiatal fiú a tapasztalt férfitől. —Valahol el kell kezdeni - válaszolja az idősebb. * Tömeg a pesti buszon. Felszáll egy ifjonc, körülnéz, nincs megelégedve a társasággal, mert hamarosan azt mondja: —Ez a sok vénség. Hogy ezekkel nem tudnak már valamit kezdeni. Döbbent csend. Aztán egy férfi megszólal: —Ne féljen fiam. Mire maga ennyi idős lesz, majd kitalálják...