Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
2005 október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 hajlandó, sőt számukra az adó progresszivitása következtében, igen előnyös a magas eladási ár. Az autósok egy szűk csoportja ez ellen úgy védekezik, hogy valamelyik szomszéd országba szalad ki tankolni, persze csak akkor ha ezt a határ közelsége megengedi.. Hazánkon keresztül átutazó tranzitforgalom messze elkerüli az itteni benzinkutakat. Az ebből származó jövedelemkiesés, szerény becslések szerint is több mint húszmilliárd forint évente, mely elkerülhető lenne az adó csökkentésével. Makacs kormányunk azonban hajthatatlan, mely konokság már az ostobaság határát súrolja. Végül is beletörődve abba, hogy a felfelé szökő üzemanyag árak progresszíven növelik az adótartamot, ezzel extraprofithoz juttatják az államot, az emberek joggal teszik fel a kérdést, hogy hova tűnik ez a hatalmas összeg?! Az utak állapota kritikán aluli, sok helyen életveszélyes. Az újonnan épülő autópályák, melyek egy kilométerre eső szakasza megépítésének összege nálunk a legmagasabb, külföldi kölcsönökből épül. Az államnak gyakorlatilag semmire sincs pénze. Felteszem a kérdést, mire megy el ez a hatalmas összeg annak tükrében is, hogy az ország adó- ságállománya napi nyolcmilliárd forinttal növekszik? Nem tudom, hiszen ekkora összeget már ellopni is nehéz, bár élek a gyanúval, hogy a balliberális elvtársak megbirkóznak ezzel a feladattal is. Ha viszont ellopják, legalább idehaza beruházásokba fektetnék, mert így az országnak is hasznot hozna. Erre sajnos nincs bizonyíték. Talán, ha majd tavasszal új kormány alakul, mi alatvalók is megtudhatjuk hová tűntek el a milliárdok. Arra már gondolni sem merek, hogy a végén felelőségvonásra is sorkerülne, ismerve Princ Gábor bankigazgató esetét, akinek húszmilliárd forintos hiány után a hajaszála sem görbült meg. Visszatérve még egy gondolat erejéig az üzemanyag árakra. Hazánk kőolajból behozatalra szorul és emiatt elég sebezhető. Viszont a kőolaj termékek felhasználását úgy is lehetne csökkenteni, hogy bioolajat és alkoholt használnak részben fel, az üzemanyagokba keverve. Márpedig idehaza egyre nagyobb területet nem vetnek be, mert bármit is termel a gazda, csak vesztesége növekszik. Több tízezer hektáron lehene olyan ipari növényeket termeim, akár géntechnikával, melyből gazdaságosan üzemanyag állítható elő. Ezzel a gazdálkodó is jól járna, a kőolajimportot is vissza lehetne fogni és még sok egyéb előnnyel járna. Egy probléma van csak. A legnagyobb üzemanyagot forgalmazó cég a MÓL, amely részvényeinek 80 %-a izraeli befektetők kezében van. Azt hiszem a többi már világos. * Amikor ezen sorok a Kedves Olvasó kezéhez kerülnek, már rég túl lesznek az augusztus 20-ai ünnepségen. Mégis Szent István királyunk államalapításának nagyszerű magasztos ünneplésén nem tudok szónélkül elmemii. Most a múltat, mely az egész megemlékezést egy hamis teória szolgálatába állította, nem emlitem. Átéltük, megszenvedtük, talán nem kevesen a tanulságot is levonták Most az idei ünnepségekről ejtenék néhány szót. Volt egy felemelő körmenet, melyen körbevitték a szentjobbot, szentmise keretein belül. A tévé is közvetítette minden mozzanatát. Láthattuk a papságot, a püspöki kart, ami a külsőségeket illeti nem lehet panaszunk. Tiszteket avattak a Kossuth téren, felvonták az állami zászlót, beszédet mondott a köz- társasági elnök. Nem hiányzott a légi és víziparádé és este á hálás közönség színpompás tűzijátékban gyönyörködhetett. De az új kenyér megszegésénél még a fülünkbe cseng a több mint 40 év alatt belénksulykolt ócska propaganda, mely alkotmány ünnepének keresztelte el szent ünnepünket. Amit persze, ha igaz lenne, csak szégyelni tudnánk, hiszen erre nem lehetünk büszkék, már csak azért sem, mivel az az alkotmány áll a rendelkezésünkre, némi tol- dozgatással, foltozgatással, melynek „szülőatyja” Vlagyimir Iljics Lenin, a tömeggyilkos. Akkor viszont mit is ünnepelünk? Szent István államalapítását, mely Európába helyezte a keresztény Magyarországot. Azt a Magyarországot mely uralkodójának a koronát a római pápa küldte és ez az uralkodó az országot Mária országává nyilvánította. Mindez a Szentszék akaratát is tükrüzte, bár az uralkodásban az egyháznak nem volt beleszólása. Az ország „státusza” berendezkedésben, nagyságban és jelentőségében Francia- országhoz hasonlított, és ez itt a lényeg. Mindez európai megmaradásunkat jelentette, hiszen a népvándorlás még nem ért véget, és a kialakult államok közül hazánk kapuként is szolgált a kontinensre nyitva. Ezen kapun más népek is bejöttek, letelepedve a Kárpát-medencében, mégis a király Imre herceghez írt intelme, mely az idegenek megbecsülését és befogadását említette, ma kiragadva kerül megemlítésre, bizonyos önös célokat követve az aktuálpoli- tikában. Mégis ünnepelni kell, mert ünnepelni jó, és immorális helyzetét az is meghatározza, hogy miként viszonyul a nemzet, az egyházi ünnepekhez. Az ünnep alkalmával a riporter megkérdezett egy fiatalembert, hogy a nemzet mit ünnepel augusztus 20.-án. „A tűzijátékot”, - jött a tömör válasz. Mit lehet erre mondani?!. Megjelent Ormay Gabriella Értől az óceánig (Egy asszony élete egy tragikus korban) című könyve. A könyv egy erdélyben született fiatal asszonyról szól, aki mint önkéntes ápolónő végig éli a II. világháború viszonttagságait. A szovjet katonák elől rémülettől hajtva menekül városról városra a kórházuk. A háború vége Ausztriában éri s innen Anglián keresztül Kanadába megy. A könyv ára 15 dollár postával együtt. Megrendelhető az alábbi címen: Mrs. Gabriella Ormay 5 Concorde Pl. Apt. 3301 Toronto, ON M3C3M8, Canada Telefon: (416)-383-1100 Erdély magyar föld, ne hagyjuk elveszni■'
