Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
2005 október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 Az úri Magyarország Minden irodalomszerető magyar egy kicsit szerelmese a Mikszáth-regényeknek, csodálja Márai Sándor gyönyörű magyar nyelvét és meghatódik Wass Albert határokon átívelő hazaszeretetétől. E három nagy iró közül egyik sem a mai anyaország területén látta meg a napvilágot, s nem is itt élték le életük nagyrészét. S ha még az érmelléki Ady Endrével is kiegészítjük a sort, megállapíthatjuk, félig kívülállóként tudatában voltak ők valaminek, amit nem föltétlenül lát valaki, aki a kis Magyarországot csak belülről szemléli. Sőt, azt a megállapítást is megkockáztatom, ahhoz, hogy valaki igazán nagy iró lehessen, nagyivú politikus, vagy mérvadó közéleti személyiség, ki kell szabadulnia az egysikú gondolkodást szigorúan körülhatároló szűk környezetből. S nemcsak egy hivatalos látogatás vagy turistaút erejéig, amikor a szállodaszobája ablakából figyeli a környezetét, hanem hosszabb időre, beleilleszkedve egy másik nép mindennapjaiba, átprogramozva agyát egy más nép gondolatvilágába. Tudtak valamit felvilágosult őseink a középkorban, amikor fiaikat hires európai egyetemeken járatták, majd hagyták, hogy ott érvényesüljenek a maguk erejéből s csak azután hívták haza és bíztak rájuk felelősséggel járó pozíciókat. Valamikor, nem is olyan régen, a kilencvenes évek elején, hivatali fönöknőmet két hétre Las Vegasba utaztatták tapasztalatcserére, természetesen az állam pénzén, elsőosztályú repülőjeggyel és a legjobb szállodai elhelyezéssel. Miután hazaérkezett, összeültünk, hogy megossza velünk, szerencsétlen halandókkal, a tapasztalatait. Soha nem fogom elfelejteni azt a kiábrándulást, amit ez a délelőtti "röpgyülés" bennem kiváltott. Hősnőnk, miután bőven ecsetelte az amerikai konyha hiányosságait, ejtett egy-két lesajnáló szót az arcokra ráfagyott mosolyról, majd mintegy konklúzióként megállapította, hogy az amerikaiak nem beszélnek angolul, mert neki ugyebár a felsőfokú nyelvvizsgájával nem sikerült velük semmiféle kapcsolatot kialakítania. Ha megvizsgáljuk a fenti magyar irók műveit, egy dolog mindenképpen közös bennük. Az úri Magyarország bírálata. A dzsentri úrhatnámsága, lustasága, beszűkült látóköre, urambátyázó, vállveregető, nemzetietlen, idegenmajmoló magatartása, melynek a bírálata mégis Móricz Zsigmond regénytrilógiájában éri el a csúcspontját, hisz Móricz saját bőrén érezte ennek a magatartásnak a következményeit s műveiből süt a pro- féció: ők a hibásak Magyarország tragédiájáért. Ha magyar trgédiáról beszélünk, hajlamosak vagyunk elsősorban Trianonra gondolni, de hogy ez mennyire érvényes ma is, elég körülnézni a jelen Magyarországában. A szocializmusnak 5o év alatt sikerült tönkretennie szinte minden értéket s ennek részeként harcot indítania a polgári értékek ellen, de a dzsentri magatartásnak, az urhatnámságnak sikerült túlélnie ezt az időszakot s igy megtörténhetett az a csoda, hogy a magyar dzsentri jelenleg másodvirágzását éli. Az ok talán az, hogy a kommunistáknak jól is jött az, hogy a magyar társadalom ismerte és eleve elfogadta ezt a fajta magatartásformát, az urambátyámozást például jól könnyen lehetett helyettesíteni a "mi kutyánk kölyke" jelszóval, majd a rendszerváltás után a kontra- szelekcióval, mely a kommunista hatalom túlélését biztosította. Nevezzük néven a gyermeket. A mai újgazdagok, a kommunista csemetékből álló újkori magyar oligarchia előszeretettel nyúl vissza ötletekért a volt dzsentrikhez, hogy ezzel igazolja ostoba pökhendiségét, gőgösségét, arroganciáját, azt a módot, ahogyan tudtára adja a magyar társadalomnak, hogy ők a hatalom birtokosai örök időkre, s aki ezt vitatni meri, piszkos kommunista s visszasírja a Kádár rendszert. Hisz ők most azt a rendszert is elitélik, amely őket hatalomra emelte. Közöttük és a századeleji dzsentrik között talán csak az a különbség, hogy a dzsentri csak a saját vagyonát flancolta el, verte nagydobra saját grandomániájának kielégítésére, viszont a mai újgazdag az állam, a magyar nép vagyonával teszi ugyanezt. A felelősség illetve felelőtlenség ugyanaz. A mostani nagyurak viszont kénytelenek célúk elérése érdekében maffiamódszereket is bedobni, adott esetben összefonódni a maffiával, igy ők ma már nem a nagy íróink által bemutatott felelőtlen, urhatnámkodó, korlátolt, de alapjában esendő dzsentri típusok, hanem tudatos, előre megfontolt bűncselekményeket elkövető börtöntöltelékek. Már nem is nemzetietlenek, hanem egyenesen nemzetárulók. Hogy valakinek lesz-e bátorsága leleplezni őket, nem tudom, mert nagy Íróink példái is azt igazolják, hogy az igazi kritika általában csak akkor ér el az emberek föléhez, amikor már túl késő. Igaz viszont, ha az orosz Hodorovszkijra gondolunk, van példa másfajta igazságtételre is. Ha az eljövendő magyar kormány nem ezt ez utat követi, Magyarország is rövidesen egy ostoba, korrupt és elmaradott banánköztársasággá válik. Ditrói Csiby Éva —Helsingin Sanomat. Jimmy Carter amerikai elnök volt tanácsadójának, Zbigniew Brzezinskinek a véleménye szerint „a hivatalos Oroszország emlékezet kiesésben szenved”, amikor azt állítja, hogy nem szállta meg á balti államokat. Csak bele kell nézni a korabeli iratokba, amelyekből kiderül, hogy Sztálin a Hitler által kirobbantott világháborúról úgy vélekedett: az a kommunizmus érdekeit szolgálja.
