Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
6-esa*AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5005 október sziszifuszi munkával tárja elénk a történelmileg hű képet. Itt meg kell jegyeznem, hogy igen sok kritika érte Eörsi könyveit, és éri ma is különösen a szabadságharc résztvevői részéről, akik kifogásolták a felhasznált adatokat, amelyek a forradalom megtorlása utáni időkből származtak. Ok inkább a saját, a 80-as évek végétől gyűjtött szóbeli közléseiket, visszaemlékezéseiket szeretnék könyv alakban látni. Azok nagy része azonban, sajnos legendákon alapul. A ragadvány és beceneveken még maguk a szereplők sem ismerik ki magukat, mit csinálhat velük a történész ennyi év után. A történelmileg pontos, az eseményeket szinte percről percre bemutató feltárást, hihetetlen mennyiségű kutatómunka előzte meg. Ezért Eörsi könyvei az egyszerű olvasó számára nem túlzottan érdekes olvasmány. Azok viszont, akik, mint jómagam is, 1956 óta figyelemmel és érdeklődéssel olvassák a forradalomról írott könyveket, nagyra értékelik a történész munkáját. A Széna tériek 1956 vaskos kötet, amely 369 oldalon ismerteti a budai oldal legfontosabb forradalmi eseményeit. A Széna tér fontosságát mutatja Zsukov marsall novemberben írt jelentése, amelyben kijelenti „A városban az ellenállásnak két góca maradt: a Corvin (közi) filmszínház és Buda nyugati részén a Moszkva tér.” Az igazság ellenben az, hogy a forradalom alatt a Széna téren közel sem voltak olyan heves csaták, mint a Corvin köz környékén. Erről tiszta képet kapunk, amikor látjuk, hogy októberben a Széna téri harcok során a szovjetek öt-nyolc katonát vesztettek, a „budai srácok” is cca. ugyanannyit. November 4 után a szovjet harcosok további öt-hat embert, míg a felkelők cca. tizet vesztettek. A Corvin környékén folytatott harcok mindkét részről sokkal több áldozatot követeltek. ”A szovjet és magyar katonai adatok szerint is november 5-7-én súlyos harcok voltak, tehát a Széna téren komoly forradalmi erők maradtak. Ennek konkretizálásához azonban hiányoznak a források. Valószínűsíthető, hogy csekély számú ellenálló maradt a körzetben, és a jelentés fő célja az volt, hogy kidomborítsák a szovjetek hadászati teljesítményét. ’’Eörsi a forradalomról írott könyveiben, nem ad átfogó képet az események előzményeiről, mindjárt a cselekvény közepébe vág és a helyi csoportok, ez esetben a Széna tériek történetével foglalkozik. A szerzőt idézem: „Tanulmányomban azokról a felkelőkről írok, akik október 26- 27-ig a Széna téren és a Margit híd budai hídfőjénél, majd október 27. és november 10. között Szabó János parancsnoksága alatt tevékenykedtek, mivel csak őket tekintem Széna téri felkelőknek. A legközelebbi csoportokkal, a várbeliekkel, a pasarétiekkel és a szabadság-hegyiekkel, valamint a Bimbó utcai és a Böszörményi úti rendőrkapitányságon működő nemzetőrséggel együttműködtek ugyan, de nem diszponáltak felettük... A Széna tériek teljes létszámát 800-900 főre becsülöm. Kutatásaim szerint közülük kilencvenegyet ítéltek el jogerősen...tizenötüket halálra. Közülük egyet részesítettek kegyelemben, Fónay Jenőt.” A könyv első része a napi események feldolgozása, majd a szereplők életrajzi adatai következnek, s végül a bírósági tárgyalások részletes felsorolása, az ítéletekkel együtt. A Széna téri csoport harci tevékenységben messze elmarad a Corvin köziekkel szemben, azonban az Ávó- sok begyűjtésében sokkal sikeresebbek voltak, mint a pestiek. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a kommunista rendszer kegyeltjei, pártkorifeusok, ávósok a budai oldalon laktak azokban a lakásokban, melyekből Rákosiék az 50-es évek elején kitelepítették a jogos tulajdonosokat. A Corvin köz környéki nyolc és ki- lenckerületi gangos bérházakban, a „prolik” , a munkásemberek laktak. A Maros utcai főhadiszállásra begyűjtött Avósoknak, az ijedtségen kívül nem esett bántódásuk. A Széna tériek vezetői, az említett Szabó bácsin kívül Bán Róbert és Ekrem Kemál voltak, mindhárman a hóhér kezében végezték életüket a kádári kegyetlen megtorlás idején. A csoport vezetői, amint a tagok többsége is nagyrészt kétkezi munkásemberek voltak, akik spontán módon vették fel a harcot a kommunista diktatúra ellen. „A felkelők különböző okokból csatlakoztak a forradalomhoz. Voltak, akik szimpatizáltak az egyetemisták követeléseivel, másokat a kíváncsiság és a népszerűség vágya hajtott, jó néhányan a katonás életforma vonzásában fegyverhez akartak jutni, nem kevesen a sérelmesen kevés fizetés miatt váltak a rendszer ellenségeivé, és szinte valamennyiükben felgyülemlett a harag az ÁVH-sok- kal és pártfúnkcionáriusokkal szemben, akik „sanyargatták” a népet... Az életutak vizsgálata leleplezi a kádári rendszerben hangoztatott tétel hazugságát, hogy „deklasszált” rétegek részvételéről lett volna szó.” Eörsi Lászlóul Széna tériek, 1956 Allambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és 56-os Intézet. Budapest. 2004. Ára: 3500 forint. Kapható Magyarországon minden nagyobb könyvkereskedésben „ v. Szokody Tibor Örök 56 Valamikor 56 ifjú hősei voltak. Ma - egy véres kor túlélő emlékei! Pro és kontra vitatottja sorsnak, Kiket senkisem akar megérteni! Azok, - kik nyugszanak a földben, Már nem képesek emlékeztetni a mát! Mert az gyorsan felejt, s közönnyel Meghazudtolja 56 elvét, - igazát!