Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-09-01 / 9. szám
2005 szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 Szent István napi ünnepségek a Délvidéken Immár 10. éve Szabadkán és a város melleti Palicson tartották a délvidéki nagyarok a Szent István napi rendezvényt. Autóbuszjáratokat indítottak, s mintegy 30 magyarok lakta helységből szállították az érdeklődőket Szabadkára. Újvidéken 19-én tartották a megemlékezést. Nagy- becskereken ötödik alkalommal rendezték meg az ünnepséget a református templomban. Óbecsén és Törökbecsén vasárnap tartották a megemlékezést. Zomborban alkalmi kiállításokat is rendeztek. A Vajdaságból több autóbuszt indítottak a budapesti ünnepségekre. • • Üres a kapu Illés Sándor Örökké felejthetetlen marad az a pillanat az életemben, amikor kifutottam az utcára a kiskapun, hónom alatt az új lasztival. Az apám vette Újvidéken, és valódi futball-labda volt. Igazi, nem mint az addigiak. Belerúgtam, nagyot pattant, szinte dörrent, s hívó hangjára percek alatt kinyíltak a kiskapuk, és utcára futottak a gyepsori srácok. Bakos Andris volt az első, őt követte Góbor Matyi, majd a többiek, a Bujdosó gyerekek, a kis Kókai Misi. Aki cipőben érkezett, rögtön lerúgta, mert meztélláb lehet csak igazi futballt játszani. A cipőkupac mellé oda került a rékli, a kopott szvetter vagy a kabát. Az egyik kapu a Kothai-ház előtt volt, a másik meg Bujdosóéké előtt. Kapufélfának egy ruhadarab is megfelelt, az egyiknek Bakos micisapkája, a kapuban meg a kis Varga Misi állt. Pillanatok alatt megalakult a csapat, később nevet is adtunk neki: Gyepsoriak Labdarúgó Egyesülete, ami rövidítve így hangzott: GYLE. Ilyen rövidített feliratot is készítettünk. A csapatkapitány én voltam, ezt kikötöttem mint labdatulajdonos már a legelején. Csak az játszhatott a csapatban, akire én rámutattam. Nagyobb dologidőben csak egy kapura játszottunk. Ilyenkor a nagy csapat zöme a szüleinek segített munkálkodni a határban. Olykor magam is kedvet kaptam arra, hogy kapus legyek, legalább kifújom magam egy kicsit, aztán futottam a helyemre, a bal szélre, a kapuba meg a kis Varga állt. Ő védett a legjobban. Rávetődött a labdára, ha kellett, nem kímélve nadrágját és ingét. De ha úgy hozta a helyzet, akkor harapott és karmolt is. Azt mondták róla, hogy a szívével véd. A pálya az utca volt göröngyeivel és apró levezető árkaival, de nekünk nagyon megfelelt. Igaz, betörtünk közben néhány ablakot, aminek költségét aztán sikerült lesírnunk. Mert pénzünk nem volt, csak hancúrozó kedvünk. A legelőre futó utca bal oldalán lakók szervezték az egyik csapatot, a jobb oldalon lakók meg a másikat. Néha ösz- szekeveredtünk. Góbor Matyival és Bakos Andrissal titokban kidolgoztunk egy támadási tervet, ami nagyon bevált. Intésemre a jobb oldalon futott Matyi, onnan átpasszolta a labdát Andrisnak, aki elém tálalta. S én bal külsővel véd- hetetlenül belőttem a kapuba. A csel ellen nem tudtak védekezni, és alkalmazása sok győztes gólt eredményezett nekünk. A Dobosi Feri készítette régi rongylabda értékét vesztve vált egyik kapufa jelképévé, de azért megtartottuk, mert az volt a fiúk véleménye, hogy jöhet még zord idő, amikor ráfanyalodunk. Ha mondjuk kilyukadna a bőrlabdánk. Mert már ilyesmi is előfordult. Ezért Feri mindie elhozta magával a meccsre a régi focit. Az utóbbi időben egyre többször gondolok vissza ezekre az izgalmas mérkőzésekre. Képzeletben hazafutok álmatlan éjszakáimon, számba veszem a régi gárdát, és nagyot rúgok abba a régi labdába. Olyan magasra röpül, hogy alig tudom követni a tekintetemmel. A múlt héten is a Gyepsoron jártam, régi házunk kiskapuján futottam ki az utcára. Végigrohantam a kis parasztházak előtt, bezörgettem az ajtókon, ablakokon, de senki sem jött ki, mintha mély álomba merevedne az utcánk. Kiáltozhatnám a fiúk nevét is, ha nálam volna az a régi irkalap, amelyre felírtam a csapatot. De tudom, hiába kiáltoznék, nem hallaná meg senki. Pedig jó volna összedugni a fejünket, együtt örülni valaminek, vagy inkább kipanaszkodni magunkat a mostoha sors miatt, amely ránk telepedett, és a torkunkat szorongatja. Mindenki elmondaná, ami fáj neki, és egymás kezét fognánk, mint régen. Ki értené meg közülük ezt a mai életet, a szorongást, a nélkülözést, a bizonytalanságot, sokak hontalanságát? Az embertelenséget? A nagy-nagy ámításokat? Talán most kellene bemutatnom azt a régi, bevált cselt, amelyet annyit alkalmaztunk eredményesen: szélről átpasszolják a labdát nekem, én meg bal külsővel a kapuba rúgom. Futok lihegve, aztán az utca közepén hirtelen megállók. Üres a kapu! Védtelen! De labdám sincs. Minek is volna? Annak a gyepsori csapatnak nagyobb része a partizánok által megásott tömegsírokban pihen...-Magyarellenes összefogás körvonalazódik Szlovákiában, Nyitra megyében. A helyi szlovák pártok együtt megakadályozhatják, hogy újra magyar kisebbségű legyen a megyei képviselő-testület. Pillanatnyilag két szlovák négypárti nagykoalíció verseng azon, ki vezesse a magyarok ellen a kampányt. —A Kalocsai Fűszerpaprika Rt., a Szegedi Paprika Fűszer- és Konzervgyártó Rt. és a Házi Piros Paprika Kft. Összesen hét vezető munkatársa ellen javasol vádemelést a rendőrség a tavalyi fuszerpaprika-botrány ügyében. A három cégre a versenyhivatal tavasszal összesen tízmilliós bírságot vetett ki. —Gyermek és felnőtt színházi előadásokkal, komoly- és könnyűzenei koncertekkel, valamint egy fergeteges táncshow-val várta a látogatókat júliusban és augusztusban a Tihanyi Nyári Játékok.
