Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-09-01 / 9. szám
2005 szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG (hol a szo-cinizmus határa...) Kristóf Attila Én nem tudom, hogy a Gyurcsány-kormány mennyiben emlékeztet hajdanvolt szocialista kormányainkra, amelyeknek tevékenységét a folyton-folyvást megújuló, névcserékkel operáló Párt irányította és ellenőrizte. Gyurcsány annyiban mindenképpen különbözik teszem azt Lázár elvtárstól, hogy az MSZP nem irányítja és nem ellenőrzi, sőt készségesen aláveti magát akaratának, személyében sejdít- ve az új szocialista Messiást. Am ha a felszín alá tekintünk, rögvest észrevehetőnk rokonvonásokat. Ezek közül a legfontosabb talán a népjólét fokozásának szüntelen hangoztatása, a szociális érzékenység örök komédiája, az atyai gondoskodás illúziójának fenntartása, ami a magyar populáció széles rétegeiben - a választások alkalmával - a hála és remény kétes érzését ébreszti. A kádári konszolidáció és viszonylagos jólét alapját a nyugati kölcsönök teremtették meg, amelyeket az ország lényegében felélt, anélkül, hogy gazdaságát képes lett volna modernizálni. A jó szándékkal felvett kölcsönök kövezték ki a pokolba vezető utat, mivel más hasznuk lényegében nem volt, mint az, hogy a nyugati sajtó Magyarországot a szocialista tábor legvidámabb barakkjának nevezhette. A kölcsönök viszonylagos jólétet hoztak a magyar népességnek, de nem teremtettek lehetőséget arra, hogy korszerűbb körülmények között, termelékenyen dolgozhasson, ami a huzamos jólét alapfeltétele. A szocialista metódus húzta-halasztotta a dolgot, miközben az ország az egyre növekvő adósságterhet cipelte. Világos volt, hogy valamikor a jövőben mindenért meg kell fizetni. A huszonegymilliárd dollár fölé emelkedett adósság mérgezte meg a rendszerváltozás kezdeti időszakát is, lényegében előkészítve az Antall-kormány bukását. Az ország e teher alatt roskadozva kényszerült építeni a piacgazdaságot, abban a reményben, hogy a hazánkba érkező, úgynevezett működő tőke révén sikerül azt a korszerűsítést végrehajtani, amely a hazai GDP-t felemeli arra a szintre, amely már elbírja és csökkenteni tudja az adósságállományt. Ténylegesen a rendszerváltozásra nem azért volt szükség, hogy az emberek hipp-hopp jobban éljenek, hanem azért, hogy kiépüljön és megszilárduljon egy magasabb szintű létmód törvényi, politikai, gazdasági, pénzügyi alapja. Ennek egyik lényeges eleme lett volna az adósságállomány fokozatos csökkentése és a nemzeti össztermék gyors növekedése, s ezzel együtt az államháztartás egyensúlya. Sajnos e helyett az utóbbi három évben egy lassuló gazdaságban a külföldi államadósság növekedése következett be. Amikor Gyurcsány arról beszél, hogy a szocialista kormány regnálása alatt ennvi és ennvi lakás éoült. envnvivel és ennyivel növekedtek a reáljövedelmek, mintegy magyarázva az adósságnövekedést, ugyanarra az útra téved, amit a szocialisták bankárüdvöskéje, Fekete János oly szépen 9 kitaposott. A szocialisták, úgy látszik, szeretnek kölcsön vett pénzből osztogatni. Ez a hasonlóság döbbenetes, és az ország jövője szempontjából tragikusnak nevezhető. Valójában ez minősíti a Medgyessy-Gyurcsány-kormányok teljesítményét, és sajnos ezen a gazdaság verbális dübörögte- tése semmit sem segít. Ezt nem lehet kidumálni. Ez nem az ellenzék aknamunkájának gyümölcse. Ezt semmiféle vita, kihívás, politikai lózung nem befolyásolja. Ezt nem lehet kampányfogásokkal eliminálni. Sajnos arra sincs remény, hogy ez a kormány sorozatos hibáit valamilyen módon korrigálni tudja. Alapvetően az ígérgetés és osztogatás mértékét vétette el, mivel sosem volt más célja, mint a hatalom megragadása. Az arcátlanság teteje az, ahogy Gyurcsány a kozmetikázott és kimazsolázott adatokkal, közel egy évvel a 2006-os választások előtt, kampányolni kezdett. Hogy a cinizmusnak és különösen a szo-cinizmusnak hol a határa, én nem tudom... A “fiúk” hatvan éve születtek Megalkotóit is megrettentette az első atombomba A kísérlet olyan sikeres volt, hogy a legoptimistább várakozásokat is felülmúlta — írta ma hatvan éve a Manhattan terv katonai vezetője az amerikai hadügyminiszterhez írt feljegyzésében azután, hogy 1945. július 16-án sikeresen végrehajtották az emberiség történetének első nukleáris robbantását. „A feldolgozható adatok alapján becslésem szerint a felszabaduló energia jóval meghaladta a 12-20 ezer tonna TNT erejét” - tette hozzá Leslie Groves parancsnok. Hatvan éve, 1945. július 16-án reggel 5 óra 30 perckor az Uj-Mexikó állambeli Alamogordo légi támaszpontjának egy távoli részén robbantották fel az Egyesült Államok Manhattan tervének keretében az emberiség történetének első atombombáját, a Trinityt (nevének jelentése: Szentháromság). A kísérleti fegyvert nem repülőről dobták le, hanem egy 30 méter magas acéltorony tetején hozták működésbe. A kísérleti robbantás pusztítóereje még a projekten dolgozó tudósokat is megdöbbentette. Az idézett jelentésben Leslie Groves, a Manhattan-terv katonai parancsnoka arról beszámolt, hogy a robbanást kísérő villanás olyan volt, mintha fényes délben egyszerre több nap világította volna be a 30 kilométer sugarú területet. Ezt egy hatalmas tűzgömb kialakulása kísérte ami több másodpercig tartott és gomba alakot öltött. Csúcsa előbb három kilométer magasba emelkedett, majd a keletkező füstoszlop hatalmas erővel tört fel tíz kilométeres magasságba. A villanás fénye 300 kilométeres távolságban is látható volt. Az acéltorony elpárolgott. Az éppen szövetségeseivel, Churchillel és Sztálinnal Postdamban tárgyaló Truman elnököt telefonon tájékoztatták. „A fiúk megszülettek” mondat a kísérlet sikerét jelentette. Truman elnök a következőket jegyezte be naplójába, amikor Postdamban értsült a sikeres kísérletről: „Néhány órát Sztálinnal töltöttem... Azt
