Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
2005. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 HARMATH ISTVÁN: CHICAGÓI KRÓNIKA! Közgyűlésre voltam hivatalos 2005. március 6-án, a Norridge-i Magyar Református Egyháznál, ahol a tagság ez alkalommal hozott határozatot az új templom építésével kapcsolatos teendőkre. A templom építésének gondolata öt évvel ezelőtt fogalmazódott meg, amikor a gyülekezethez új lelkész érkezett New Jersey állam Carteret városából, Nt. Tóth Péter személyében. A fiatal lelkész 2000. március 12-én vette át az egykori Westside-i Magyar Evangéliomi és Református Egyház vezetését a nyugalomba vonuló, Ft. Dr. Parragh Dezsőtől, aki 53 éven keresztül szolgálta Chicago város református vallású magyarságát. A beiktatás alkalmán Nt. Tóth Péter már arról a vágyról beszélt, hogy újra saját templomukban dicsérhessék az Urat a legrégebben, 1914 óta fennálló chicagói magyar gyülekezet tagjai. Az öt évvel ezelőtt írott cikkemből idézem: „Beszélgetésünk alatt kérdeztem jövőbeni terveiről is, amelyre gyors és igen határozott válaszokat kaptam... .Hosszútávú tervei között templom építése is szerepel, amelynek megvalósítása az egyre fogyatkozó amerikai magyar társadalomban már csodával egyenlő lenne. Agilis, energikus fiatalok azonban ilyesmikre is képesek lehetnek, s ezért kívánunk Tóth Péter tiszte- letesék munkájához az Úr segítségével sok sikert. ” Akkor sokan kétkedve csóválták fejüket a nagystílű terv hallatán, később már másként vélekedtek a gyülekezet tagjai, amint a presbiterek is. Az új lelkész beiktatása után két évvel, 2002. augusztus 24-án került sor a jelképes és ünnepélyes alapkőletételre, amelynek résztvevői voltak a helyi magyar keresztény egyházak vezetői, valamint távoli államokból (Ohio, Pennsylvania) és Magyarországról érkezett vendégek is. Azóta eltelt három esztendő sok gondot és megpróbáltatást adott a gyülekezetnek. Az első tervezett templom építési költségei meghaladták a gyülekezet anyagi képességeit, így egy kisebb méretű épület tervezését tűzték ki célul. Ennek a tervnek megvalósításáért hívta össze az egyháztestület március 6.-ára a Közgyűlést, amelyen végül határozat született az új templom építésének megkezdésére. Természetes ez nem ment egyszerűen. A Közgyűlésen fontos kérdések merültek fel és sokszor éles, szenvedélyes viták alakultak ki az anyagi döntésekkel kapcsolatosan. A pénztáros, Fodor Enikő beszámolója után nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyház további léte csak úgy lehetséges, ha a kisméretű imaházat egy nagyobb épületre cserélik, és ezzel növelik a gyülekezet tagságának lehetőségeit. A gyűlést, Nt. Tóth Péter lelkész vezette le gyakorlott kézzel és demokratikus szellemben az egyház törvényeit figyelembe véve. Mindenki hozzászólhatott, mindenki elmondhatta a véleményét, még olyan személy is, aki egyébként nem volt tagja a közösségnek. Igaz ilyen csak egy volt, Gera Mátyás személyében, aki mint a Chicagói Magyar Társaság elnöke, azért mondott véleményt, mert az általa vezetett egyesület ötezer dollárral támogatta a templom építését. Jómagam, katolikus vallású lévén ritkán veszek részt hasonló gyűlésen. A chicagói Szent István Király plébánia hosszú élete során, tudomásom szerint egy alkalommal volt Közgyűlés, 1999. április 18-án, amikor a chicagói érsekség Ft. Somos József plébánost egészségi állapota miatt felmentette tisztségéből. Míg a katolikusoknál mindig a felettes szerv dönt a sorsfonnáló kérdésekben, a protestánsoknál a presbitérium, illetve a gyülekezeti Közgyűlés. Ez a demokratikusabb forma, de egyben a nehézkesebb és idegtépőbb is. A mit tegyünk, és melyik utat válasszuk vitát végül a tagság döntötte el, akik egyöntetűen bizalmat szavaztak az Egyház lelkészének és vezetőségének. A szavazás előtt, egy felszólaló azt kérte illetve indítványozta, hogy az építkezést kezdjék el minél előbb. A nagy taps ezúttal kifejezte a jelenlévők véleményét. A gyűlés ezenkívül határozatot hozott egy tavaszi hagyományőrző éves bankett-bál létrehozására, amelyet idén április 16-án szombat este 6:30 órai kezdettel rendeznek, a chicagói Szent István Király templom Mindszenty Józsefről elnevezett nagytermében. A bál bevétele, amint az ott befolyt adományok a templom építésére lesznek fordítva. Magunk részéről pedig szívből kívánjuk, hogy Norridge-i Magyar Református Egyház tagjai minél előbb új templomukban dicsérhessék az Urat. Gábler Antal: Egy hétköznap júliusban Csend van körülöttem - minden hallgat Közeli szomszédom, egyedül ballag; Lassú léptekkel, a hűvös erdő felé Hol néha - őzek járnak a víz mellé. Nyári napfény, kékes égbolt, Lassan elfelejtjük, hogy valaha tél volt: Tölgyfa körül egy mókus szaladgál, Mig néhány madár türelmesen vár: Várok én is elkésett levélre Rádión keresztül - magyar hírekre S csodálom, mily szép a természet: Erdő, fehér akác... s a rohanó élet.
