Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005. júl.- aug. Mert ők tették a magyar népet aprópénzen megvásárolhatóvá s a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásuk miatt váltak kiszolgáltatottakká. Azért már mégsem Kádár rendszer ez elvtársak! Illene elgonndolkozni végre. Itt elméletileg még az is előfordulhat, hogy egyes gaztetteknek következményei vannak. Igaz ritkán, s főleg nem Magyarországon, azért tudják ezt az elvtársak. Itt speciális helyzet van, a nép közreműködik a gaztettekben, mert besározták valamikor és sározzák folyamatosan. Azzal, hogy adócsalásra kényszerítik, mert másképp nem kapja meg a gyerek a legfrissebb videojátékot. Azzal, hogy fizetésének ötven százalékát feketén kell keresnie, mert másképp nem dolgozhat. Azzal, hogy valakik szemet hánynak afölött, hogy nem fizet egészségügyi biztosítást, s mégis gyógyítják... Ingyen kapod az injekciót te marha, legalább kussoljál! Rákényszerítik a hálapénz elfogadására, majd zsarolják vele... Rasszistának bélyegezik, hogy állandóan védekeznie kelljen... O, nagyon tág a lehetőségek tárháza! Ha politikára gondolunk, ezt látjuk magunk körül, s egy idő után megundorodunk. Kisurranunk a nézőtérről, emelt fejjel és batyu nélkül. S örülhetünk, hogy gyógyultan távoztunk. Ditrói Csiby Éva Izrael nem adja ki a kommunista tömeggyilkost Tel-Avivban tengeti aggastyánéveit Shlomo Morei, az egykori szadista táborparancsnok Szentesi Zöldi László Ami a németeknek öt év alatt nem sikerült Auschwitzban, azt én öt hónap alatt véghezvittem Schwientochlowitzban - jelentette ki a háború után Shlomo Morei, a németek megsemmisítésére életre hívott lengyelországi haláltábor parancsnoka. Morei évtizedekig élvezte a kommunista nyugdíjasok szokásos életét, mígnem a 90-es években, a szörnyűségek feltárásakor Izraelbe menekült. A zsidó állam mindmáig nem adja ki a tömeggyilkost Lengyelországnak. Az őrök ágyrudakat, vasrudakat és a németek mankóit használták... Egyszer egy német kezeit és lábát összekötötték, fejét pedig úgy verték a falba, mint egy ágyúgolyót. A központban Shlomo kedvenc nyírfaszékeit használták, de elégedetlen volt alkalmazott őreivel és éjszakáról éjszakára megismételte a kínzást. A holttesteket reggelente a hullaházba vitték, és a halottak nevét Shlomo fól- jegyezte. A testek száma óriási volt. A németekkel verették egymást: egymás gerincére kellett ugraniuk és egymás orrát nyomni. Olyan erővel ütötték a németeket, hogy az egyiknek kiesett az üvegszeme. Az őrök megerőszakolták a német nőket, egy 13 éves kislány terhes lett, és arra tanították be a kutyáikat, hogy a német férfiak nemi szervét leharapják a „sicc” parancsra... Ilyen és még ennél is szörnyűbb sors jutott osztályrészül azoknak a lengyelországi németeknek, akiket a korabeli hatóságok kiszolgáltattak a Morei-féle táborparancsnokoknak. A fenti részlet John Sack Szemet szemért című tabudöntögető könyvéből származik, amely a háború utáni lengyelországi megtorlások német áldozatainak állít emléket. A borzalmakra Lengyelország 1945. novemberi szovjet megszállása után került sor - Sztálin ekkor határozta el, hogy a nácitlanítás örve alatt fizikailag is megsemmisíti a maradék kelet-európai németséget. Csak Lengyelországban mintegy 80 ezren pusztultak el néhány hónap leforgása alatt. A jelenleg 86 éves Shlomo Morei túlélte Auschwitzot, de miután a rokonai eevtől eevie elousztultak a náci haláltáborban, bosszút fogadott. A harcok elcsitultával belépett a kommunista pártba, és a schwientochlowitzi halálgyár parancsnoka lett, ahol a német foglyok mellett más „gyanús elemeket”, így az éppen a nácik ellen harcoló, de kommunista szempontból „megbízhatatlan” Honi Hadsereg elfogott tagjait is őrizték. Szemtanúk állítása szerint saját kezűleg fojtott meg német foglyokat, szadizmusa közismert és határtalan volt. A katowicei ügyészség közleménye szerint Morei mintegy 1700 fogoly - legnagyobb részt sziléziai és „népi” német - haláláért felelős. Az irat részletesen felsorolja a táborparancsnok bűneit, az éheztetés- től az orvosi segítség megtagadásáig, nem beszélve a verésekről, kínzásokról, szexuális erőszakról. 1992-ben, a még elő szemtanúk vallomásait követően Lengyelországban egyre több kérdés merült fel a történtekkel kapcsolatban. Az első hírek hatására, 1991 végén Morei levélben 490 dollárt kért Izraelben élő unokatestvérétől, majd amikor megkapta a pénzt, az első géppel a zsidó államba repült, ahonnan azóta sem tért vissza Lengyelországba. Sokat mondó tény, hogy sietségében még katolikus vallású feleségét is „elfelejtette” magával vinni. Lengyel forrásokból számlázó értesülések alapján anynyit lehet tudni róla, hogy Tel-Avivban él, állítólag megváltoztatta a nevét, de nem folyamodott izraeli állampolgárságért. A többéves kiadatási eljárások alatt világossá vált az is, hogy a helyi hatóságok ismerik hollétét és személyazonosságát. A nyomozásba időközben az Interpol is bekapcsolódott.
