Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005. júl.- aug. Soós Géza: HAZAI TÜKÖR Idehaza botrány botrányt követett az érettségi körül. A tv képernyőjén láthattunk egy épületet, melyet fegyveres polgárőrök védtek, és ipari kamerák pásztáztak. A néző megtudhatta, hogy milyen gondosan őrzik az érettségi tételeket, és mégis, az írásbeli matúra második napjának előestéjén, a matematikai tételek felkerültek az internetre, a diákok nagy nagy örömére. Az írásbeli után a kultusz- tárca napokig tétovázott, hogy megismételjék-e a feladatok megoldását. A következő nap a történelem írásbelijénél pedig már nem csak a kérdések jelentek meg egy nappal korábban a világhálón, hanem a kérdésekre adandó helyes válaszok is. így reggel 8 órakor nem kezdődhetett meg az írásbeli, hanem csak tíz órakor, természetesen új kérdésekkel. Már az is érdekes volt, ahogy az új kérdéseket másnap megkapták az intézmény vezetői. Budapesten a Fáy utcai Vasas pályán bokáig érő sárban várakoztak, majd rendőri segédlettel érkeztek a tételek. Az iskolák igazgatói egyenként több ellenőrző ponton igazolták magukat, majd az intézmény bélyegzőjével és aláírásukkal szintén azt igazolták, hogy átvették az új tételeket. Közben arról cikkeznek az írott és elektronikus sajtóban, hogy Magyar Bálint miniszter mondjon le. Sőt néhányan a kormány oldalán arra célozgatnak, hogy ez az egész cirkusz az ellenzék műve, mivel így (is) le akaiják járatni a Gyurcsány-kormányt. Szó ami szó, a Gyurcsány-kor- mány valóban lejáratódott, csak már sokkal előbb, ez már csak hab a tortán. A 2002-es választásokat megnyerő balliberálisok egész regnálását botrányok sorozata követte. Most az oktatási tárcán volt a sor, ők sem különbek kormányuknál. Ennek a „kihívásnak felelt meg Magyar Bálint és csapata, ezzel az incidenssel, melyből a ballagó diákok világosan megismerhették a mai magyar valóságot. —Néhány hónapja egy különösen ízléstelen eset tette próbára a jobbérzésű emberek tűrőképességét. Egy Székely nevű „vigéc”, a Szegedi Nemzeti Színház direktora, átírta a Himnuszt úgy, hogy az otromba módon Orbánt gyalázta. Förmedvényét elszavalta az SZDSZ éppen aktuális gyűlésén és elvbarátai körében szép sikert aratott. Most nem szeretnék kitérni arra, hogy a Kölcsey által leírt gyönyörű nemzeti ódánk milyen lett, egy ilyen jött-ment csavargó tolla által. Azzal sem akarnék előhozakodni, hogy ezen a „szeánszon” egyetlen gerinces liberális nem akadt, aki azt mondta volna, hogy azért ezt már mégsem kellett volna, hanem jót röhögtek a verselésen. Mégis, a botrányos üggyel kapcsolatban, vagy inkább párhuzamosan, említést tennék egy másik színházi szenzációról. Lemondott Szinetár Miklós, az Operaház igazgatója. Szine- tár már régóta szálka volt a balliberálisoknál. Ugyanis az Operaház most rászolgált előnevére, mármint, arra, hogy Magyar és Állami. Hónapok óta telt ház mellett mentek az előadások. Sőt, azt is el lehetett mondani, most már az ország egyetlen Operaházáról, hogy hű maradt azokhoz az elvekhez, amelyekért a nagy elődök azt megálmodták s amire a hagyományok kötelezték. Ez pedig főben járó bűn. Persze nyíltan nem lehetett megfojtani a szinetári elképzeléseket, maradt a jól bevált sunyi módszer. A támogatást kezdték csökkenteni, szép fokozatosan. Végül eljött az a pillanat, amire úgy vártak. Az igazgató úr belátta, hogy ebből a támogatásból már nem lehet olyan terveket kovácsolni, hogy megteljen a nézőtér, s így lemondott. Az urak és elvtársak miközben mosták kezeiket, krokodilkönnyeket hullajtottak és azt hangoztatták, hogy majd az új vezetés, fele pénzből is hasonló előadásokra lesz képes. Mindenki tudja, hogy erről szó sem lehet, de ez őket egy cseppet sem zavaija. A lényeg, hogy sikerült onnét eltávolítani egy olyan direktort, akinek nemzeti és magyar érzéséhez kétség nem fér, ez pedig a jelen esetben főbenjáró bűn. —Berecz János nevének említése az idősebb korosztályban a diktatúra emlékét idézi. A kommunista hatalom bukása előtt a párt hierarchiáján a második helyen volt, sokan Kádár helyetteseként emlegették. Bár ő tevőlegesen nem vett részt a forradalom leverésében, hiszen már az úgynevezett második generációs aparatcsik volt, mégis híres, hírhedt könyve, mely a forradalmat ellenforradalomként emlegette, egyfajta „bibliája” volt a kádári önkénynek. A 90-es évek után háttérben maradt, nem exponálta magát, egyes hírek szerint, szép csendben építgeti a maga kapitalizmusát. Néhány napja a Népszabadság hasábjain, egy riport erejéig megszólalt és mondanivalójának van némi érdekessége, mely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A balliberális kormány kisebbik pártjáról, az SZDSZ-ről húzza le a vizeslepedőt, amikor a következőket írja: „Egy törpe párt megragadta a hatalmat, diktálni akar minden eszközzel. Még zsarolással is megpróbálja meghatározni a belpolitikát és a nemzetpolitikát. Ez utóbbihoz nem is ért!” Berecz szerint az SZDSZ több politi- ; kusa képtelen felismerni a nemzeti elkötelezettség mini- i mumának feladatait. Ezért az MSZP-nek a liberálisok helyett a Fidesszel kellene nagykoalícióban gondolkodni. Itt I kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ez a Fidesz leépüléséhez vezetne és a jelenlegi helyzetben egyedül kell a választásokat megvívnia, hiszen ma úgy tűnik, hogy az MDF megbízhatatlan partnerré vált. Visszatérve Berecz véleményére, úgy látja, hogy az ország jelenleg katasztrofális helyzetben van. Szerinte a „gyűlölködés” határozza meg az anyaország és az elszakított kisebbségi magyarság közötti kapcsolatokat. Az SZDSZ-ről megállapítja, hogy i az egy olyan tömörülés, akiket nem lehet és nem szabad bevonni a magyarság jövőjéről szóló kurzusba, már csak azért sem, mert a liberálisok nemzetidegen test az országban. Nem folytatom tovább Berecz gondolatmenetét, csak arra hívom fel a figyelmet, hogy az SZDSZ lépten nyomon a maga szívós erőszakosságával követeli a neoliberális gazdasági változásokat, amelyek még sehol sem teremtettek jólétet, csak egy szűk réteg számára. Egyszer valaki azt mondta, arra kell vigyázni, nehogy visszajöjjenek Kun Béla gyermekei. Márpedig Kun Béla gyermekei itt állnak a kapuk előtt. Sőt, néhányan már be is szivárogtak a hatalomba. Tőlük hangos az ország.
