Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-06-01 / 6. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005 június A rendőrség az elkövető ellen feljelentést tett súlyos testi sértés okozása miatt, a szülők pedig ugyancsak feljelentést tesznek, és ügyvédet fogadnak. Egy kicsit tartanak ugyan az elkövető bosszújától, de úgy vélik, ha elhallgatják az ügyet, hagyják elsimítani, újabb áldozat lehet. Az elkövető ugyanis, aki egyébként menekültként érkezett a háború idején a faluba, többször hangoztatta nyilvánosság előtt, hogy ki kell irtani a magyarokat, hogy a település szerb falu legyen. Az eset nagyon felborzolta a kedélyeket, a szülők félnek elengedni gyerekeiket szórakozni. A faluban egyébként több száz menekült él, akik többnyire beilleszkedtek az új környezetbe, de akad néhány kivétel, akik nem ismeretlenek a rendőrség számára sem. Magyar muzsika Kanadából Kiss Eszter Veronika Mary Kenedi, a magyar származású kanadai zongoraművész adott koncertet a budapesti kanadai nagykövetségen. Kenedi hangversenyműsoraiban gyakran szerepelnek magyarkompozíciók, ezúttal Kodály Zoltántól a Marosszéki táncokat adta elő két kanadai zeneszerző, Michael Hor- wood és John Weinzweig zongoraművei mellett. Mary Kenedi már Camegie Hall-beli debütálásakor is Bartók- Kodály-műsorral mutatkozott be a közönségnek huszonkét évvel ezelőtt. A Bartók-centenáriumi ünnepségsorozaton Kanadában számtalan koncertet adott, és jótékony célú hangversenyen zongorázott Bartók Béla New York-i nyári otthonának helyreállításáért. Budapesten többször is járt, részt vett az első Bartók-szemináriumon, és egy évig Mihály Andrásnál és Antal Istvánnál tanult. Családja az 1956-os forradalom leverése után menekült Kanadába. Mary már ott született, magyar gyökerei azonban fontosak számára, s ezt repertoárjával is kifejezi. A közeljövőben tervezi, hogy Kodály összes zongoraművét lemezre veszi. AZ ELSŐ CSÓK Imádom a vadvirágos rétet, az első csókod homlokomon érzem, virágok illata visz a mámorba és csak nézem, nézem a földet, felemelni fejem nem merem. Ezer színben díszelgő vadvirág között, és az álmok várában is szeress engem, álmodjak gyönyört a szerelem szárnyán, hogy a madarak is táncot jáijanak a zöldellő fák mögött. Ez oly csoda szép, megáll az ember ész, legyen a rét mindig vadvirágos, szép, legyek földi gyökeres ott, hogy örökké érezzem az első csókod. Kaprinyákné Bodnár Szerénke Levél Floridából Február 11 és 12-én a venicei Magyar Házban megtartottuk a 124. Csendőmapot. Sajnos soraink erősen fogynak, s így már csak öt csendőr tudott azon megjelenni. Tavaly még heten voltunk. A kétnapos rendvédelmi konferencia jól zajlott le és értékes előadások hangzottak el. Ezeken sajnos nem volt sok hallgató, de a záróünnepségen, majd a díszvacsorán 275-en vettek részt és ez igen jól sikerült. A hadak Útján és a Kanadai Magyarság is megemlékezett a Csendőrnapról. Magyarországon is megtartották a Csendőmapot, szép műsorral és szép számú közönség részvételével Budapesten. A 2004 óta törvényesen is működő Magyar Csendőr Egyesület rendezvényeiről is írt a fent nevezett két sajtó- orgánum. v. Tamáska Endre (A Bécsben élő v. Serényi István tollából megjelent cikket lapunk is leközölte egyik előző számában.) * Elbúcsúzott a Floridai Bajtársi Híradó. Vitéz Baranchi Tamáska Endre, volt m. kir. csendőrszázados a Híradó szerkesztője kipostázta utolsó számát. Huszonkét évig egymaga szerkesztette és adta ki a 20-24 oldalas lapot. Folyamatosan beszámolt a floridai eseményekről és mindig talált egy-egy elbeszélést volt katona élményeiről. Elsősorban és a főhelyen mindig csendőr volt és az is maradt élete végéig. Számos magyar egyesületnek volt vezetőségi tagja, magyarságát mindenütt kiemelte, példamutató magyarnak ismerték mind odahaza, mind Amerikában. Úgy gondolta, hogy miután a kilencvenegy évet betöltötte, megérdemli a nyugalomba vonulást. Köszönjük a sok munkát, fáradságot. Hiányozni fog a Híradó — írja Borbás Károly a Hadak Útján szerkesztője. (Mi is búcsúzunk laptársunktól s Bandi bátyánknak, a lap szerkesztőjének jó egészséget és hosszú életet kívánunk. A Jóisten áldása kísérje életét továbbra is: a szerk.) A Piave és a Don között Új állandó kiállítás nyílt a magyar honvédségről a hadtörténeti múzeumban Zacsek Ágnes Tiszteljétek a közkatonákat, nagyobbak ők, mint a hadvezérek - ezzel a Petőfi-idézettel kezdte beszédét tegnap Holló József vezérőrnagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója, mielőtt Nemeskürty István író, történész megnyitotta a hadtörténeti múzeum dísztermében a Piavétói a Donig - Magyarország katonai története 1918—1943-ig című reprezentatív kiállítást. A tárlat az első világháború végétől a II. magyar hadsereg doni katasztrófájáig tartó korszakot mutatja be. Mintegy hatszáz négyzetméteren dolgozza fel a korszak
