Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-06-01 / 6. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005 június Látogatás Las Vegasban Ebben a különleges városban rengeteg az érdekes látnivaló, hiszen a turisztikára épült az egész város, bár szerintem inkább a szerencsejátékra, azért is jönnek ide naponta tízezrével az emberek a világ minden tájáról, mert itt remélik a gyors meggazdagodást. Pedig itt nem a turisták lesznek gazdagok, hanem a kaszinók, csak végig kell menni a „Strip” nevet viselő csillogó-villo- gó fényes Las Vegas Boulevard-on, amelynek két oldalán megtalálhatók a város leghíresebb kaszinói. Ezek mind a látogatók elveszített dollárjaiból épültek és működnek. Az út déli végen a hatalmas Mandalay Bay díszeleg, mellette a Luxor, az út másik oldalán a híres Tropicana, majd az MGM, ismét a nyugati oldalon a Bellagio és a Ceasars Palace, feljebb a Mirage és a Treasure Island, szemben velük a Paris, a Bally 's és a Venetian, hogy csak az ismertebbek nevét említsem. Magam nem vonzódom a hazárdjátékok iránt, így a kaszinókban inkább csak az embereket figyeltem, az arcukat és testjátékukat tanulmányoztam, de azért egykét szimpatikusnak tűnő slot-machine-1 kipróbáltam. Régebben ezek a játék automaták zajosan csörömpölve adták ki a nyert fémpénzeket, ez is megváltozott, mostanság nyomtatott papíron érkezik a nyeremény. Négy évvel ezelőtt itt jártamkor, az első este a Bally ’s Jubilee Theaterben néztünk meg egy fantasztikus revüt, amelyhez hasonlót 1957 tavaszán Párizsban a Folies Bergereben láttam. A több mint ezer személyt befogadó színházban, 1981-ben mutatták be először a Don Arden’s Jubille! címet viselő előadást, amelyben azóta milliók láthatták a Titanic szenzációs elsüllyedését. Idén a Tropicana kaszinóban működő Tiffany The- atreben a Las Vegas-i Folies Bergere revüműsorát hasonlíthattam össze azzal, amit közel ötven évvel ezelőtt Párizsban láttam. 1957 tavaszán huszonegy évesen, barátaimmal együtt az 1956-os forradalom menekültjei voltunk, s fiatalon a francia fővárosban természetesen szórakozás után néztünk. Megtudtuk, hogy a Folies Bergere művészeti igazgatója magyar, és Michel Gyarmathy - Gyarmathy E. Mihály - a honfitársait ingyen engedte be világhíres színházába. Több alkalommal is elmentünk bebocsátást kérni Monsieur Midiéitől, aki csak annyit kérdezett, ma este hányán vagytok? Bent megcsodálhattuk a magyar falusi lakodalmi életképet, ahol a görlök magyar népviseleti ruhákat viselve táncoltak, az öltözékükből éppen csak a blúz és a melltartó hiányzott. Az effajta látványosság tiltott volt a pesti színpadokon, a szocialista erkölcsökre keményen őrködtek akkoriban a kulturkorifeu- sok. A Folies Bergere 1959-ben átkelt az óceánon, s a premiert december 24-én tartották Las Vegasban, az elegáns Tropicana kaszinóban. Azután, 1975-ben költöztek jelenlegi otthonukba, ahol azóta egyfolytában műsoron van esténkénti két előadással, a 950 személyt befogadó színházban. Az este 10 órakor kezdődő előadáson a görlök melltartó nélkül lépnek színpadra, így nem nehéz kitalálni, melyik műsort néztük meg. A hatalmas színpadon kevés díszletre van szükség, csodás jelmezekre annál inkább, a színképváltozásokat nagyszerű világítással tették változatossá, valamint az állandó mozgásba lévő táncosokkal. A két szólóénekes Traci Ault és Dan O’Brien, és szólótáncos Chris Nicholson és Stephanie Shaw tökéletesen beilleszkedtek a szemkápráztató látványosságba. A műsor az 1850-es évek revüjével kezdődött, majd a XX. század következett. 1900-ban a kánkán volt divatban, míg 1920-ban a tangó, majd 1940-es években a jazz, a Big Band zenekarok hangulatában. Az 50 és 60-as évekre a rock & roll nyomta rá a bélyegét, majd a 70 és 80-as éveket a szerelem és a béke zenéje jellemezte. A gyorsan pergő pompás zenés, táncos és énekes műsort rövid időre megszakította, Wally Eastwood zsonglőr, aki komikus szöveggel fűszerezett, bámulatos ügyességgel bemutatott előadásával kápráztatta el a közönséget. A fantasztikus kivitelű revüt Jerry Jackson rendezte, aki egyúttal a koreográfus és a tervező munkáját is végezte. Kreációját csak felsőfokú jelzőkkel tudnám dicsérni, ezekből azonban kifogytam a fentebb írt soraimban. Monsieur Michel Gyarmathy, bizonyára megelégedetten tekint le az égből Las Vegas-ra. A szórakozás mellett azonban jutott időm arra, hogy megismerkedjem a Las Vegasban működő egyetlen magyar intézmény vezetőjével, Nt. Dr. Nagy-Kereki Tibor presbiteriánus lelkésszel. A vasárnap reggeli Istentiszteletre a Szabad Magyar Presbiteriánus Egyházba. mentünk, amely három évvel ezelőtt kezdte meg működését, amikor a fiatalos lelkész, Nt. Dr. Nagy- Kereki Tibor feleségével Las Vegasba érkezett. A magyar nyelvű istentiszteletet a West Charleston Blvd-on lévő First Presbyterian Church of Las Vegas nagyméretű templomának kápolnájában tartják. A díszes 100- 150 főt befogadó kápolna az Egyesült Államokban bárhol, akár Chicagóban is megállná a helyét magyar templomként. A gyülekezet mottója: „M Jézus Krisztusban hívő, ökumenikus keresztyén közösség vagyunk, ahol minden Istent kereső jóakaratú embernek, gyermeknek és felnőttnek helye van. ” A templomban örömömre találkoztam a Chicagóból hat esztendeje elköltözött Rontó házaspárral, akik Las Vegasban is sikeresen beépültek a gyorsan fejlődő magyar közösségbe. Rontó Borika hosszú éveken keresztül elnöke volt Chicago exkluzív magyar egyletének, a Chicagói Magyar Társaságnak és presbitere a Norridge-i Magyar Református Egyháznak, most férjével Rontó Sándorral a Las Vegas-i gyülekezetben végzik áldásos és önzetlen munkásságukat. Rontóék éveken keresztül tagjai és szereplői voltak a jó emlékű Chicagói Magyar Színháznak, amely sok sikeres évad és előadás után
