Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2005-06-01 / 6. szám

2005 június

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

3

Túlélni Trianont

(Folytatás az 1. oldalról)

A békeszerződési konferencia francia főtitkára kijelentette: „Magyar nemzet egyáltalán nem létezik. Mindössze egy korona létezik, és tizenötezer osztrákból kreált magyar nemes. Nincs magyar nemzet.” A vesztett háború, de kiváltképp a trianoni szerződés következtében előállt képtelen határrendezés - amelynek következtében Magyarország egészen kicsire zsugorodott, és magyar anyanyelvűek milliós tömegei szakadtak el az anyaországtól — kimondhatatlan kiábrándulást és zavart keltett mindenki lelkében.

Ilyen körülmények között az irodalmi életnek is rendeznie kellett sorait. Az első megdöbbenés kétségbeesett írásokat ihletett, a nyugatosok: Ady, Babits, Tóth Árpád s még Kosztolányi is végtelenül elkeseredett hangon szóltak, ebből az időből származó verseik annak ellenére is ismertek, hogy azokat évtizedeken át önkényesen kihagyták az „összes versei” alcímet viselő kötetekből. A húszas évek elejének legnagyobb hatású alakja Szabó Dezső volt, neki köszönhető, hogy az irodalom érdeklődése a megoldatlan társadalmi kérdésekre irányult. A legkomolyabban gondolkodó Németh László életműve is ezt szolgálta. Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Csoóri Sándor ... sorolhatjuk a legnagyobb neveket, azokét, akik a legfontosabb feladatuknak érezték szót emelni azért, hogy igenis van magyar nemzet, mert van magyar szó, van magyar irodalom. A legnehezebb helyzetben a határokon túl élő, „túlélők” voltak, Sütő András vagy a meghurcolt Tamási Áron, Nyírő József s még sokan, akik erőnek erejével küzdöttek, s magyar irodalmat szerveztek a legellenségesebb közegekben is.

Nálunk most mindenki az Európai Unióra figyel: beléptünk a kapuján, visszatérhetünk az európai nemzetek körébe. Magyarországot korábban törvénytelen hatalmi csoportok szakították ki Európából, s ezt a bűnt végül mégis a védtelen nemzet tehette jóvá. Közakarattal. így immár végleg helyreállhat az európai magyar folytonosság. Am ne feledkezzünk meg azokról, akik idáig elvezették a nemzetet: a magyar irodalom nagyjairól. Június negyediké memento.

Gondoljuk ezt végig.

Völgyn Tóth Zsuzsa

/Új Ember/

—A múlt sebeiről Mindszenty sírjánál. Jubileumi ünnepi szentmisére gyűltek össze a zarándokok április 30- án, az esztergomi bazilikában, hogy megemlékezzenek a bíboros halálának harmicadik, érseki kinevezésének hatvanadik, pappá szentelésének kilencvenedik évfordulójáról. A szentmisét Erdő Péter bíboros érsek mutatta be, Paskai László nyugalmazott bíboros és Juliusz Janusz apostoli nuncius részvételével a hercegprímás sírja felett. Szentbeszédet mondott Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. A szertartáson részt vettek a politikai élet képviselői is.

Trianontól az autonómiáig

Rólunk, magyarokról az a hir (is) járja, hogy szüntelenül siránkozunk. Múlton, jelenen, jövőn. Most nem kívánok vitába bocsájtkozni ezzel az állítással, egy biztos : van rá okunk. Az már más kérdés, hogy van-e értelme, illetve mit érünk el vele? Természetesen semmit, sőt meggyőződésem az: olyannyira ártunk ezzel saját magunknak, hogy ellenségeink nyugodtan fegyverként ellenünk fordithatják. Most olvasom éppen Szalay Gyula iró és filozófus e hónapi Postájának idevágó sorait, melyben trianonra emlékezve a következőket írja: "A gyűlölet energiafogyasztó ill. emésztő, mert az alkotástól veszi el az időt". S a gondolkodástól, valamint a tettektől, tehetjük hozzá bátran, s akkor már a jövőnk is rámegy a múltra.

Remélem senki sem érti félre a fentieket. Minden magyarnak jogosan szorul ökölbe a keze trianon hallatán (valamikor én is megesküdtem, hogy ezt a szót mindig kisbetűvel irom le), de vajon jogunk van-e minden energiánkat a gyűlöletre pazarolni? A történelemből tanulnunk kell inkább, s ezt csak akkor teheti meg, akár egyén, akár nemzet, ha szembenéz az igazsággal és levonja a következtetéseket. Az igazság pedig foként azt jelenti, hogy megvizsgáljuk a saját hibáinkat is. Ezzel nem csökkenjük a súlyát annak a gaztettnek, mely ezt a teljesen egyoldalú (ma sem tudom, miért nevezik szerződésnek eme tákolmányt) irományt életre hívta, de azért jó lenne nem feledkezni el a "magyar" kunbélákról sem, akiket igenis a magyar nép jórésze hatalomra segített és támogatott, s akiknek hatalmas szerepe volt abban, hogy ez a gazság megtörténhetett. Fontos erre emlékezni főleg most, amikor szintén egy magyar nép által támogatott kommunista hatalom masiroztat be bennünket az Európai Unióba. Ez jó példa arra, hogy a történelem hogyan ismétlődik, ha nem vonjuk le a következtetéseket, inkább csak siránkozunk.

Minden év junius 4-e tehát nemcsak a bánat, hanem az önmagunkkal való szembenézés napja is kell hogy legyen. Trianon jó példa arra is, hogy a történelem kereke sohasem forog visszafele, igy Nagy-Magyarország is már csak az álmok világába tartozik. 84 év alatt, sajnos, a körülmények túlnőttek a lehetőségeken. Az elszakított területeken a lakosság összetétele olyannyira megváltozott, hogy már a legideálisabb megoldás, a népszavazás sem kecsegtetne pozitív eredménnyel. így csak az elérhető célok között válogathatunk.

Az Európai Unióval ismét kaptunk egy picike esélyt. Az Uniót nem kell ugyanis szeretnünk, nem is szerethetjük, mert sok benne a kockázati tényező, s hát ők sem szerelmi házasságot kötöttek velünk. De mint egy rosszul sikerült házasságban, ki kell használnunk legalább azt a csekély lehetőséget, amit nyújtani tud. Ide tartozik a még létező magyar vidékek autonmiatörekvéseinek a támogatása, mivel állítólag a régiók Európájaként határozza meg önmagát ez a mesterséges képződmény. S ha ebből egy