Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2005-05-01 / 5. szám

Közben perceken belül megtelt a busz, már indult is,

2005 május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 25

AZ ÖZVEGY ALMÁJA

Amikor meghallottam a szívmelegítő történetet, először nem hittem el. Olyan, mintha mese lenne. Karácsonyi mese. De Klárika bizonygatta, hogy ő saját szemével győződött meg róla. És Klárikának hinni kell, ő a szegények és elesettek istáplója, mindenütt megjelenik, ahol segítségre van szükség, szalad a patikába, hívja az orvost, ha kell, bevásárol. Hozzánk is rendszeresen eljár, amióta ledöntött lábamról a betegség.

íme a csodálatos történet:

Özvegy Halászná zuglói lakos, aki már a hervenötödik évét taposta és teljesen egyedül élt, a Bosnyák téri templomba járt lelki vigaszért. Elmorzsolt egy-két imát boldogult férje lelki üdvéért, utána körüljárta a piacot, és bevásárolt. A 7-es autóbuszon közlekedett, az majdnem a lakása előtt tette le. Egyszer csak futva érte el a már indulni készülő járművet. Integetett is futás közben görbe botjával. Igyekezetét méltányolta a buszvezető, és megvárta. Pedig ilyesmi elég ritkán fordul elő, mert a lihegve odaérő utas előtt rendszerint becsapódik az ajtó.

Halászná kellőképpen méltányolta is a jóindulatot, és leszállásra előrefurakodott. Aztán benyúlt a szatyrába, előkotort két szép piros almát és a buszvezető elé rakta. A műszerfalra. „A szívességért, fiam. Fogyassza jó egészséggel!...” Csattant a becsukódó ajtó, és a jármű máris rohant tovább. Az özvegy még integetett utána, talán látta is ezt a buszvezető, mert pittyentett a dudával. Csak alig hallhatóan és nagyon röviden. így köszönte meg az almát.

Amikor aztán otthon kicsomagolt, észrevette, hogy sárgarépát meg elfelejtett venni. Az öregasszonyok már ilyen feledékenyek. No de sebaj, van ideje bőven, a busz se kerül pénzbe, vissza megy a Bosnyák térre. Legalább mozog, mert néha napok is eltelnek, hogy ki se lép az utcára. Amióta szegény férje megboldogult, úgy érezte, értelmetlenné, üressé vált az élete. Vissza is ment még aznap a piacra, megvásárolta a sárgarépát és egy darab sütőtököt is vett. Mikor is evett utoljára sült tököt? Kislány korában. Az apja hozta a határból, és berakták a kemencébe, este meg, vacsora után elmajszolták. Amikor erre gondolt, szinte érezte szájában annak a régi sütőtöknek az ízét.

És micsoda meglepetés! A végállomáson ugyanaz a busz, amelyiken az előbb utazott, megismeri a sofőrt. Most érkezhetett meg, még üres. Azaz dehogy is üres, egy kamasz-forma gyerek áll az első feljáró ajtajában, almát eszik. Kabátja kidudorodásán látja, hogy a másik alma meg a zsebében van. Az ő két almája! Szólni akar, de a buszvezető megelőzi: „A fiam! - mondja, majd csendesen, szomorú hangon hozzáteszi: iskola után meglátogatta. - Az anyja kórházban van, beviszi majd neki az egyik almát. Ezt meg megeszi uzsonnára, nagyon köszönjük a kedvességét...” Megtudja, hogy a sofőr feleségét néhány nappal Karácsony előtt beszállították a kórházba, kivizsgálásra, egyetlen fia gondozása rá maradt, nagyon szomorú Karácsony elé néznek.

abbamaradt a beszélgetés. De Halászná még otthon is hal- I lotta szomorú csengését. Mint amikor mélyhegedűn játszanak. A szomorúság szólhat csak így. Eszébe villant, hogy neki is ilyen kék szemű gyermeke volt. Ötvenesz- tendeje meghalt. Elvitte egy influenza.

Átmelegedett a szíve, megtelt szeretettel, sajnálkozással. Hirtelen elhatározással kitárta a szekrény ajtaját. Volt az alján egy kisebb doboz, abban gyűjtögette az elhunyt Imruska fiától visszamaradt apró emlékeket. Kutatni kezdett a sok régi játékszer között. Volt ott minden. Pörgőcsiga, kirakó dominó, tréfás kártyajáték, egy halas nyelű bicska, egy fütyülő, olyan, amilyet régen a kalauzok használtak, aztán egy gombfoci. Mindent átrakott egy kisebb dobozba. Aztán szalaggal átkötötte, és azután útra kelt. Lesbe állt a Bosnyák téri végállomáson. Aznap nem volt szerencséje, de másnap befutott a várva várt busz. Amint kiszálltak az utasok, az öregasszony átadta a sofőrnek a csomagot, majd köszönés nélkül eltűnt a forgatagban.

És ez nem mese. Klárika mondta el nekem a történetét, és amig hallgattam, egy égve maradt karácsonyi gyertyára gondoltam, ami berniem lobbant lángra.

Illés Sándor

KÖNYVVÁSÁR! ! !

Szemelvények a lakitclcki Antológia Kiadó gondozásában megjelent könyvekből.

—Páskándi Géza: Árpád-házi triptichon (Magyar Királydrámák). Páskándi Géza három, Árpád-házi királyról (Szent László király, Könyves Kálmán király, Vak Béla király) írt drámáját tartalmazza a könyv. A könyv Fitz Jó- zsef-díjban részesült. 416 old., keménytáblás, ára 963 Ft.

—Hajnal László Gábor: „Legye/1 az író hasznos akarat...” A hazatelepült író első magyarországi kötete még az emigrációról szól: amerikai útjáról, a SZER (Szabad Európa Rádió) Magyar Osztályáról és arról, kik és miért maradtak mindmáig szellemi száműzetésben. 164 old., ára 370 Ft.

—Bábel Balázs: Az Isten országáért. Beszédek, interjúk, írások. Dr. Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsek beszédeiből, interjúiból, lapokban közölt írásaiból készített terjedelmes válogatást a szerkesztő Soós Viktor. 264 old., ára 2.500 Ft.

—„Keserű a más kenyere” - Emigrációs antológia - A kötet válogatás a Lakitelek Alapítvány által meghirdetett emigrációs önéletíró pályázat anyagából. Szerkesztette: Kiss Dénes, 434 old., ára 1470 Ft.

—Sortüzek — 1956. Sortüzek, megtorlás, menekülés. A kormány által felkért Tényfeltáró Bizottság 2. jelentése az 1956-os magyarországi sortüzekről. Szerkesztette Kahler Frigyes, 586 old., ára 672 Ft.

A könyvek az alábbi címen kaphatók:

Antológiái Kiadó, H-6065 Lakitelek, Felsőalpár u. 3.

Tel: 36-7-654-9020. Fax: 7-654-9021

e-mail: antológia@ezaz hu