Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-05-01 / 5. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005 május Dr. Hasznos Miklós: Merre van az alagút vége? — utolsó figyelmeztetés Le kell vonni a tanulságokat. Mindenből, a népszavazási bukásból is. A Magyar nép bukott el, de csak azért, mert elgáncsolták. Nem sikerültek volna a magyarság elleni orv akciók, ha a nép jólinformált. Sürgősen cselekedni kell. A rendszerváltás óta ide-oda tapogatózunk egy sötét alagútban. El kell végre indulni arrafelé, amerre az alagút közelebbi vége van. Ezt az irányt tudjuk: a népet el kell látni információval. Ez azonban a hatalmasoknak nem érdeke. Tehát a népnek magának kell ellátnia magát információval. Minden igaz magyarnak joga van és egyben kötelessége is minden magyar ügyben állást foglalni, és véleményt nyilvánítani. Súlyos nemtörődömségnek és a felelősségérzet hiányának tartjuk, hogy a közös magyar ügyek rendszeres és intézményes megtárgyalásának fórumáról nem gondoskodtak a rendszerváltás utáni magyarországi kormányok. Elfogadhatatlannak tarjuk, hogy a világ magyarsága nélkülözni kénytelen, pl. a rendszeres, intézményes, pártpolitikai torzításoktól mentes, hiteles napi tájékoztatást a fontosabb anyaországi és külhoni ügyekben, hogy jelenleg senki sem tudja, hogy a másik magyarnak melyik fontos kérdésről mi a véleménye, hogy nincs összmagyar információs és dokumentációs központ és szolgálat. Ezeket a hiányokat szervezett formában pótolni kell. Bízunk benne, hogy a külhoni magyarság is összegyűjti, hogy mik a minimális elvárásai a magyarság ügyeit irányító személyek és testületek munkájával kapcsolatban. Elevenítsük fel Fekete Gyula intő szavait Ő ezt írja a népszavazásról: „A kettős állampolgárságra 92 ezerrel több volt az „igen” a „nem”-nél. Ha ebből a többletből leszámítom a MIÉP, az MDF, az ilyen-olyan kisgazdapártok, a Jobbik, a nemzeti felelősséget érző szocialisták, pártonkívüliek és valamilyen arányban a Munkáspárt, a Centrum „igen” szavazatait, mélyen a „nem”-ek alá topped a Fidesz híveitől származó szavazatok aránya. Erre is joggal mondhatnám: utolsó figyelmeztetés ” (Magyar Demokrata 2005. február 17.) Bizony: utolsó figyelmeztetés, annak tudatosítására is, hogy hová vezet, ha a nép tájékozatlan. Tudjuk, egyeseknek valóban mncs szüksége a gondos elemzésre, mert akkor esetleg többet tudnánk meg, mint ami a színpadon látható. A tényleges hatalom célja azonban továbbra is a nép tudatlanságban tartása, pont úgy, mint a kommunisták uralma idején... Az elmúlt évek meggyőzően bizonyították, hogy a mai Magyarországon a nagyobb politikai erők mindegyikének az az érdeke, hogy a nép minél tájékozatlanabb legyen. Ezért is van égető szükség a magyar ember és a másik magyar ember közti hiteles és gyors információcsere szervezett megvalósítására! Tudomásul kell vennünk, hogy információ- és eszmecsere nélkül nincs tájékozottság, tájékozottság nélkül nincs jó döntés, és jó döntések nélkül csak kudarcok vannak, mint amit 2004. december 5-ike is bizonyít. Tudomásul kell vennünk, hogy a politikai hatalom mai birtokosainak nem érdeke a nép magas színvonalú tájékozottsága. Végül pedig azt is tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy az anyaországi magyar társadalom jelenleg súlyos kómában van, és képtelen magán segíteni. A klasszikus eset történt: jóhiszeműen beengedett magához ismeretleneket, akik aztán leütötték, hogy kifosszák. (Ismeretleneket? Tessék csak megmondani, a mai vezetők közül kiről tudja a nép, biztosan, hogy kicsoda is valójában? Göncz például még saját életrajzának közzétételét is letiltotta Senki sem tudja azt sem, hogy a magyar parlamentben és a különféle vezetők között, hány kettős állampolgár van, hány az ügynök közöttük ) A politikusoknak álcázott „megélhetési bűnözők” nem csinálnak mást, mint fosztogatnak. Nem lehet elégszer idézni Für Lajost: „A kommunista elit egy részének képviselői lettek Magyarország leggazdagabb emberei.” „Súlyos felelősség terheli Antall József kormányát, és benne személy szerint engem is, mert hagytuk, hogy ez az alja világ sértetlenül és bántatlanul tovább éljen, sőt, gyarapodjék.” „A Hóm kormány alatt a szabadrablás folytatódott, és a Fidesz korszakban sem állt meg...” Tegyük hozzá, hogy a Medgyessy és Gyurcsány korszakban sem Tehát, az anyaországi magyar társadalom eszméletlen állapotából 2004. december 5-ikére sem tért magához. Az anyaország segítségre, elsősegélyre szorul, nem pedig arra, hogy leköpdössék, mint kollektív bűnözőt. Tehet ilyet magyar ember? A legsürgősebb most az, hogy helyreálljon a normális honi agyműködés. Ezt kívülről is segíteni kell A külhoni magyarság minél előbb alapítsa meg a saját Külhoni Magyar Információs és Dokumentációs Központját és Szolgálatát. Első lépésben elég, ha a külhoni magyar sajtó szerkesztőségei (megfelelő biztonsági másolatokkal) egy központi helyen is gyűjtik a tényeket, pl., melyik párt vonult ki tüntetőleg a parlamentből a trianoni tragédia 70. évfordulóján tartott megemlékezés alkalmával; melyik privatizáló kommunista mekkora vagyont harácsolt eddig össze, és így tovább... Ezek az információk már 1 év alatt kincset érő gyűjteménnyé gyarapodnak És a tények fegyvere hatékony fegyver Az Elintézetlen Ügyek Nemzeti Nyilvántartásának létrehozását - a problémák, elvárások, feladatok szem előtt tartása érdekében — már javasoltam. További javaslatom a külhoni magyarság számára: a külhoni magyar lapok évente szavaztassák meg olvasóikat a legfontosabb ügyekre vonatkozóan, pl. állapítsák meg, hogy mit tartanak az olvasók a 10 legfontosabb tennivalónak. Nézzük meg Gyurcsány „évértékelését”, nem lettünk okosabbak tőle, csak szomorúbbak. Közhelyekből sok, hasznos információból alig van benne. Ma Magyarországon mindegyik párt a saját érdekében ferdíti, hamisítja az igaz
