Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-03-01 / 3. szám
26 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004. március MÓKUSOK A LIGETBEN Aki a fővárosban mókust szeretne látni, sétáljon egyet a Népligetben. Élnek ugyan mókusok máshol is, a Sváb-hegyen, a Hűvösvölgyben vagy a Margit-szi- geten, de a legbiztosabban mégis a Ligetben lehet találkozni velük. A napokban jártam kint, és alig léptem a fák közé, a Planetárium közelében máris hárman kergették egymást a fűre hullott száraz levelek között. Nem volt ez még szerelmes hajsza, a féltékeny hímek egymást üldözése: egyszerűen jól érezték magukat és játszottak. Boldogan, felszabadultan. Az egyik fára fel, a másikról le, vidáman kergették egymást. Ha közelkerültek hozzám, néha megálltak egy pillanatra, rám emelték csillogó szemüket, aztán máris ugrottak, futottak tovább. Egyikük a “klasszikus” vörös bundát viselte, a másik kettő zsemleszínű volt, amilyen jó néhány él a Népligetben. Koromfekete vetési vaíjú szált a fűbe, és sétált komótosan. Vaskos csőrével néha felcsípett valamit. Az egyik zsemleszínű észrevette, abbahagyta a kergetőzést, lompos farkát magafölé hajtotta, és elgondolkodó arccal nézte a vaijut. Aztán puha ugrásokkal megindult feléje. A fekete madár meghökkent, megállt, és mereven nézte a közeledőt. A mókus lassított egy kicsit, de azért egyre közelebb ugrált. A vaíjú várt, de amikor a kiváncsi zsemlebundás már másfél méternyire volt tőle, odébb szállt. Nem messzire, kicsivel távolabb újra leereszkedett. A mókus töprengeni látszott. A madarat nézte, aztán a fölé magasló fára pillantott, ahol két társa még mindig vidáman kerge- tőzött. Végig rohantak az ágakon, aztán nagy ugrással átvetették magukat a következőre. A vörös bundájú volt elől, a zsemleszínű követte. De egy fél perc sem telt bele, megfordultak, és az üldözőből üldözött lett. A földön ülő mókus hol a vaíjúra, hol rájuk nézett. Aztán villámgyorsan a vastag törzsön termett, és csatlakozott a hajszához. Ha a ligetben járok, diót szoktam elrejteni azon a részen, ahol leggyakrabban látom a mókusokat. Dió ezúttal nem volt otthon, egy kis almát hoztam magammal. Bicskámmal kettévágtam, és a gerezdeket a kéreg repedéseibe szorítottam. A mókusok a magasban kergetőztek, ügyet sem vetettek rám. A vaíjú viszont figyelt. Okos szeme mintha az almagerezdeken csüngött volna. Körbejártam a Ligetben. Az ostorfa bogyóit fenyőrigók csipegették, néhány szőlőrigó is volt velük. A bokrok közül a vörösbegy “cik-cik” hangját hallottam, felettem tarka tollú nagy fakopáncs feszegette az öreg tölgy kérgét. Valami finomat sejthetett alatta, mert keményen dolgozott. A Planetárium felé közeledve már messziről láttam, hogy a mókusok még mindog ott vannak. Egyikük alacsony ágon ült, ketten a fűben keresgéltek. Ott sétált a vaíjú is, az almagerezdek viszont eltűntek. Az egyik mókus annak a törzsnek a közelében ugrált, de nekem a vaíjú gyanúsabb volt. Komor, ünnepélyes arcán mintha huncut mosoly suhant volna át. A magasban szürke felhők gyülekeztek, a délidőt jelző távoli harangszóval ünnepi hangulat költözött a Liget fái közé. Azt, hogy ki ette meg a két almagerezdet, ma sem tudom. De végeredményben teljesen mindegy. Az a fontos, hogy megették. Schmidt Egon Fotó: Bécsy László (Új Ember) H Pannon Telecom Your best choice for long distance services HÍVJA A VILÁGOT OLCSÓBBAN Magyarország 8.9 c/perc, Budapest 6.9 c/perc Mobiltelefon: 23.9 c/perc Romania 17.9 c/perc*, Szlovákia 11.9 c/perc*. USA 4.9 c/perc. Minden nap 24 órán keresztül *A fenti árak mobil telefonra nem érvényesek. Hívja BEÁ-t vagy ÁGI-t az 1 -800-805-6612-es telefonszámon Pannon Telecom ügynökei. Kanadából történő hívások 2 US-centtel kerülnek többe.
