Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2004-03-01 / 3. szám

4

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

2004. március

megdrágítja. Előnye viszont, hogy olyan terméket kell gyártani, melynek minősége szavatolja a magasabb árat. Erre nem mindig képes a hazai ipar. Kezdték is “rágni a fülét” Medgyessynek, hogy “ócsítsa” a forintot, így a bóvlit is könnyebb eladni. Járay Zsigmond, a Jegybank elnöke tiltakozott és naponta elmondta, hogy a forint leértékelésének kiszámíthatatlan következményei lesznek. Heteken át folyt a huzavona. Végül a kormány devalválta a forintot. Itt kell megjegyezni, hogy a kommunista emlőkön nevelkedett közgazdászok úgy vannak ezzel, mint a középkor orvosai az érvágással, mely az akkori felfogás szerint mindenre hasznos. Leértékelték a forintot, mire, ahogy ezt Járay Zsigmond megjósolta, zuhanni kezdett megállíthatatlanul. A Nemzeti Bank reálkamat emeléssel ideig óráig lassítani, időnként megállítani tudta további zuhanását. Aztán a kormány további ostobasága miatt, a forint ismét szárnyalt lefelé. A kormányfő menesztette pénzügyminiszterét és az egész elhibázott gazdaság- politikát megpróbálta Járay nyakába varmi. Naponta felszólítják lemondásra.

—Padlón van a mezőgazdaság. Jelenleg a szarvas- marhát tartók ellehetetlenítése folyik. A trükk egyszerű. Minden gazda aki tehenet tartott, kapott egy kvótát, mely azt szabályozza, mennyi az a tejmennyiség, melyet eladhat a felvásárlóknak. Erre meg is kötötték a szerződést. Néhány hónap után, a felvásárlók különböző trükkökkel nem veszik át a tejet, vagy ha átveszik a tej felvásárlási árát drasztikusan csökkentik. A szerencsétlen gazda nem tudja eladni a tejet, melyet jobb esetben disznókkal etet fel, vagy a csatornába önti. Az eredmény, a tejtermelő néhány hónap alatt a csőd szélére kerül. Ekkor megjelennek nála a gazdaságok megbízottai és ajánlatot tesznek a kvótára, jobb esetben a szarvasmarhára is. A gazda nem tehet mást, kénytelen eladni a kvótát, mely tulajdonképpen nem is eladás, hanem elkótyavetyélés. Mindez állami segítséggel, vagy legalábbis cinkosságával történik. A kvótáért és a tehénért kapott pénzt, néhány hónap alatt felélik. Jobb esetben elszegődnek cselédnek, rosszabb esetben a nincstelen gazdák számát szaporítják. Újra hangsúlyozom, mindez a kormány irányításával történik. Ugyanis ezeknek a gazdáknak nincs lehetőségük a jogorvoslásra a multikkal szemben, akik tulajdonképpen az egész ügyletet a háttérből szervezik.

—Amit a szocialisták a választási győzelem mámorában szétosztottak, azt mára már sokszorosan visszavették. Az áramdíj meglódult, a 2004. január 1-jei villamosenergia adójának felemelése és az elmúlt év többszörös áremelése következtében, közel 35 százalékkal növekedett. Ez a növekedés különösen sújtja a családokat. Emelkedett a gáz ára is. Egy kiló fehér kenyér a legendás kommunista ígérgetés (3,60) helyett, már a 200 forint magasságában tart. Mindemelett a szociálliberális kormány még mindig jóléti társadalomról papol. Őket teljesen hidegen hagyják a tények, hazudnak arcátlanul. Az ellenzék egy darabig tűrte a félretájékoztatást, majd tiltakozott ellene. Mivel ennek sem volt foganatja úgy döntöttek, hogy az idei drasztikus áremelkedések miatt szórólap-akciót indítanak, melynek célja a társadalom hiteles tájékoztatása. Itt külön kitérek a nyugdíjasokra, hiszen a gyógyszer- áremelés és a szolgáltatások árának emelése őket sújtja legjobban. Mint ahogy az ő zsebüket érinti leginkább a növekedő áfa(adó)terhek. Az általános bizonytalanságot a drasztikus áremelkedések csak fokozták. Ezért az ellenzék mintegy 800 ezer tájékoztató füzetet kíván eljuttatni a családokhoz. A kiadványban feltüntetik a legfontosabb termékek és szolgáltatások tavalyi és idei árát, hogy felhívják a figyelmet az áremelkedések inflációt jócskán meghaladó nagyságára. Maga a füzet hasonlít a különböző szupermarketek szórólapjára, csak a feltüntetett árak fordított irányt mutatnak, mégpedig úgy, hogy ennyi volt, ennyi lett. Még el sem kezdődött a szórólap-akció, a szociálliberálisok megszimatolva a veszélyt, azonnal megkezdték az akció lejáratását, mondván, a Fidesz máris bajt kever.

—Kormányunk állami szintre emelte a csalást, a rablást az átverést. Ennek egyik eklatáns példája a regisztrációs adó, mely a külföldről behozott személyautókat sújtja. Menjünk vissza egy picit az időben. Alig húsz éve még 4-5 évet kellett várni a szocialista országokban gyártott személyautókra, melyek korszerűtlenek, környezetszennyezők és gyakorta balesetveszélyesek voltak. A “rendszerváltás” után szinte a semmiből új autószalonok nyíltak és szinte minden márka kiépítette a maga vezérképviseletét. A gond csak az volt, hogy a családok többségének elérhetetlen álom maradt, akár egy kiskategóriás autó is. Mivel az ország használtautó állománya többségében a régi szocialista országokban gyártott bóvli volt, a szegényebb családok számára egy megbízható, de nem új autó is a vágyak kategóriájába tartozott. Ezen a hiányon próbáltak (persze nem jótékonyságból) segíteni azok a használtautó kereskedők, akik nyugatról hozták be a jobb vagy rosszabb állapotban lévő járműveket. Ezt a kereskedelmet az állam folyamatosan különböző trükkökkel csapolta meg. Az Unióba való belépésünk után, a vámok eltörlése következtében, meg kell szüntetni a behozott autók vámját és a fogyasztási adót. Kormányunk, hogy továbbra is húzzon sápot az autóvásárlóktól, bevezetett egy új adót, a regisztrációs díjat. Az első rendelet szerint, május elseje után nincs fogyasztási adó, hanem belép a regisztrációs díj. Te-