Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-02-01 / 2. szám
2004. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa A HEGEDÜLÉS HASZNOSSÁGÁRÓL vetkezett be és Lenau 1850-ben a döblingi ideggyógyintézetben fejezte be életét. Talán mégsem volt annyira hasznos a hegedülés? Álljon itt Nikolaus Lenau “Die drei Zigeuner” című verse Kosztolányi Dezső fordításában, a kor romantikus szemléletének példájaként. Egy ideig még adós maradok a cím magyarázatával, de ígérem arra is sor kerül. Talán nem általánosan ismert, hogy a német költő Nikolaus Lenau - eredeti bevén: Niembsch Edler von Strehlenau - Csatádon (Temesvár közelében) született 1802-ben. Atyja osztrák, anyja budai származású magyar asszony volt. Pesten, Sátoraljaújhelyen, Pozsonyban, Bécsben, Magyaróváron tanult. Miután magyar környezetben nevelkedett, értett magyarul, ismerte korának magyar költőit, a magyar világot. Mindez költészetében is nyomot hagyott, sok magyar vonatkozású, tárgyú verset írt, íme néhány cím a sok közül: Die drei Zigeuner, Haidebilder, Die Bauern am Tisza- strande stb. Verseinek jó részét magyarra is lefordították. Egyes vélemények szerint hatott Petőfire, Tompára, Vajda Jánosra, Reviczkyre. Lenau férfikorában kivándorolt Amerikába, remélve, hogy ott nemcsak szerencséjét, de nyugtalan, lelke békéjét is megtalálja. Nem így történt. Útját a költő Hollandiában akarta megkezdeni, innen akart átkelni az óceánon. A határon azonban feltartóztatták, útlevelében valami hiányoságot fedezett fel a tisztviselő és nem engedte meg a belépést Hollandiába. Elénk szóváltás következett.- Nyugodtan beengedhet - mondta a költő - hiszen én csak egy ártalmatlan művész vagyok.- Úgy? - válaszolta némi éllel hangjában a rend szigorú őre meglepő logikával.- Szóval művész? Hát akkor biztosan tud hegedülni!- Természetesen - válaszolta Lenau, aki véletlenül igen kiválóan hegedült és útitársait gyakran szórakoztatta játékával.- No, ez ugyancsak szerencsés véletlen! - örvendezett a hollandus - Unokahugomnak ugyanis ma van az esküvője és este majd húzhatja a talp alá valót a társaságnak. Lenaunak mit volt mit tennie, némán meghajolt és miután további útja ettől az estétől függött, húzta a holland fiataloknak a valcert és a polkát derekasan. Másnap a tisztviselő - aki immár meggyőződött Lenau “művész” voltáról - akadálytalanul engedélyezte a tovább utazást. Ezzel megoldottam a cím rejtélyét. Azaz nem egészen. Hiszen a várt nyugalom a tengeren túl sem köHÁROM CIGÁNY Három cigányt láttam egyszer öreg fűzfa alatt míg kocsim a poros úton üggyel-bajjal haladt. Egyik hegedült magában, körötte a puszta, a pirosló esthajnalban húzta, egyre húzta. Másik, pipával agyarán, bámulta a füstöt, nem is lehet ilyen boldog se király, se püspök. A harmadik lágyan aludt, a cimbalma kint állt, cimbalmán a szél futkosott, czívén álom hintáit. Cifra-foltos rossz ruhája volt itt mindahánynak de ők jajnak, földi bajnak mégis fittyet hánynak. Tőlük tudom,hogy az élet bús torát hogy üljük: elfüstöljük, elalusszuk és elhegedüljük. Ment a kocsim, de sokáig tekintgettem rájuk, nézegettem sötét hajuk, füstfogta orcájuk. Ramsay Győző * (Münchenben megjelenő Életünk című katolikus folyóiratból vettük át.) Hívja fel barátai figyelmét lapunkra!
