Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-02-01 / 2. szám
2004. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19 HART AI KACSAPÖRKÖLT Sosem voltam ínyenc, így hát nem ismerem a magyar konyha értékrendjét sem, de azt tapasztalatból tudom, hogy az ünnepi asztalon mindig fő helyen pompázik a kacsa. Micsoda ízharmóniák: kacsasült párolt káposztával! Kacsamáj! Vagy csak egyszerű pörkölt kacsaaprólékból. Abba a régi falusi szülőházban kacsatömö olacska volt elkülönítve, ahol a mama rendszeresen felhizlalta a kacsákat. Mindig volt a tömőben vagy féltucat pihe- gő szárnyas, hogy a sütőben végezze, ha valamilyen nevezetes napra virradunk. Születésnap, névnap, sikeres iskolai vizsga vagy pirosbetűs ünnep. A templom búcsúra mindig vendégek érkeztek hozzánk, ilyenkor szinte kötelező volt a kacsasült étrendbe iktatása. Hagyomány! “Éljetek haza a templomból, mire kisütöm a kacsát!” És jöttünk éhesen, vidáman, a nagypapa bort hozott a pincéből, apám pedig a pálinkás- bütyköst kezelte. Sült hús illata terjengett az egész házban. Mire letisztítottuk az asztalt, kisült a rétes is, hozta be a mama kipirult arccal. Ünnepi nagy ebédek emléke leng körül, ha a kacsára gondolok. Ilyenkor otthon járok ismét a szülői házban. Talán nem véletlen, hogy számkivetettségem után az első otthoni üzenet is kacsasült formájában érkezett hozzám. A háború után hazatérve nem tudtam megpihenni a szülőházban, nyomomban voltak a szerb partizánok, talán hogy a többi kivégzett magyar után küldjenek a tömegsírba. Egyszál ruhában menekültem el, búcsúszó nélkül vágtam neki az éjszakának, apám egy régi, kopott szalmakalapját nyomta a fejemre, mert esett az eső. A mama egy hét múlva utánam küldte az apámat, hogy megbizonyosodjék, épen értem-e át a határon a magas kukoricásban. És küldött vele egy kék zomán- cos lábasban kacsasültet is. Hátha éhes a gyerek. Jött utánam a hollétemről tudók értesítése: “Megjött az apád! Bácsalmáson vár rád!” Akkor már Hartán voltam, egy Kalocsa melletti német faluban, ahol időközben megvetette a lábát több délvidéki menekült, közöttük falumbeli is. Vonat arrafelé abban az időben még nem járt, a háború vihara felszaggatta a síneket. Egy új telepestől az útra lovat kaptam kölcsön. Kocsija nem volt. Lóháton vágtam hát neki az útnak. Bácsalmáson találkoztam apámmal, hozott néhány ruhadarabot, a mama üzenetét és átadta az edényben a sült kacsát. Csak úgy tudtam elvinni, hogy a hátamra kötöztem. Mint középkori lovas, vágtattam a lovamon, valaha így vágtattak erre tegezzel a vállukon a morc harcosok. Hartán aztán nagy lakomát csaptunk, megettük egy falásra a kacsasültet. Emlékszem, könnyes szemmel ettem. A mama üzenete volt akkor ez a sült kacsa. Nem tudhattam, hogy az előttem álló nehéz esztendőkben, amikor néha napszámosként is munkát kellett vállalnom, látok-e valaha is kacsahúst. A sors azonban kiszámíthatatlan. A legsanyarúbb helyzetben is akkor ettem kacsapörköltet, amikor akartam. A körülmények úgy hozták, hogy egy német özvegyasszonynál kaptam albérletet és kosztot havi 150 forintért. (Micsoda összeg volt!) A nagytemplom melletti utcában lakott, s az udvarán álló kis épületet is bérbe adta egy ifjú kovácsmestemek. Nagy falka kacsát tartott a néni. De le nem vágott volna belőlük egyet is! Etette velem a szárazbabot, krumplit, mig aztán egy nap, emlékszem, nyárutó volt, kacsapörköltet adott ebédre. Az asztalra rakta elém az egész lábassal, egyek, amennyit csak akarok. Ő nem eszik belőle! Henrik, az ifjú kovácsmester, a műhely bérlője másnap félrehívott. Azt mondta, csak szóljak neki, amikor kacsapörköltre fáj a fogam. Csupán arra kér, hogyha lehetséges, akkor neki is juttassak belőle egy- egy falatot. Megragadtam a nem várt alkalmat. Holnap! És beteljesedett, amit ígért, másnap ismét kacsapörköltet főzött az özvegy. És utána minden héten. Hogy csinálja Henrik? - tűnődtem. Aztán rájöttem. Egyszerű volt: felizzított a kovácsfújtatóval eg}' ujj- vastagságú vasrudat, majd az üllőn nagy ügyesen lemetszette a végét vágókalapáccsal. Kukorica szem- nyi vörösen izzó vas hullott ki az udvarra. A falánk kacsák valamelyike gyorsan bekapta. A tüzes vasmag kiégette a begyét, nyomban kimúlt. Az özvegy sose tudta meg, mi tizedeli a kacsa állományt. Valami betegségre gyanakodott, s megfőzte nekem az áldozatot. Én meg megosztottam mindig a leleményes kováccsal... Illés Sándor--Rohamosan drágul Magyarországon a termőföld ára. Az egy évvel ezelőtti árakhoz képest 30 százalékkal többe kerülnek a magyarországi termőföldek - írja a Napi Gazdaság című lap. Míg a föld hektáronkénti ára a 2003. év eleji 300-350 ezer forintról év végére több mint 400 ezer forintra emelkedett, rövid távon - 2005 nyaráig - újabb 35 százalékos drágulás várható. Ötéves távlatban 800-1200 ezer forintos hektáronkénti ár sem kizárt. Az állami földfelvásárló programjának hatása minimális, tavaly mindössze a földterületek egy százalékát érintette. Az osztrák földek hektárja jelenleg 1,5 - 2,5 millió forintba kerül.
