Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2004-12-01 / 12. szám

2004 Karácsony

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

11

Dr. Tápay Miklós:

AZ 1932-33-AS NAGY SZOVJET ÉHÍNSÉG SZTÁLIN HOLOKAUSZT JA

(II. rész)

A nagy éhínség kialakulásának megértéséhez szükséges tudni a szovjet államapparátus és a parasztság viszonyát ezekben az években. A kolhozok fö szerepe az volt, hogy biztosítsák az állam számára a mezőgazdasági termékek beszolgáltatását. Mivel a- zonban a kommunista állam a gabonát messze a termelési áron alul vette át, ez gyakorlatilag nem beszolgáltatást, hanem elkobzást (állami lopást) jelentett a termelőknek. így minden ősszel az állam begyűjtési kampánya a rendszer és a parasztság közötti erőpróbává vált. Gabona-sztrájkok ütötték fel fejüket, melynek során a parasztok nem vetettek eleget, megtagadták a beszolgáltatást és termékeiket vagy elásták, vagy eldugták. Érthető, hogy ez a mezőgazdasági termelés csökkenéséhez és már az első 5 éves terv végén, 1930-31-ben, az egyre rosszabbodó élelmiszerhiányhoz vezetett. Az állam ahelyett, hogy a minden bajnak okát képező beszolgáltatáson enyhített volna és ezzel növelte volna a parasztságnak a termelésben való érdekeltségét - pont az ellenkezőjét csinálta: megemelte a beszolgáltatási kvótákat. Ezek a kvóták a vidékek termelékenysége szerint változtak: 1930-ban pl. Ukrajnában a termelés 30%-át, Kazahsztánban 33%-át, míg Észak-Kaukázusban 38%-át követelték. 1931-ben ezek az arányok 30%-ról 41%- ra, 33-ról 39.5%-ra és 38%-ról 47%-ra növekedtek. 1932-ben azután ezeket az állami követeléseket, teljesen irreálisan, még további 32%-al megemelték: 73,

71,5 és 79%-ra! A parasztság elkeseredése érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a kollektivizálást megelőző NÉP korszakban a beszolgáltatási kötelezettség csak 15-20% volt. (A NÉP egy tűrhetőbb gazdasági politikát jelentett, amelyet a bolsevista vezetők kénytelenek voltak 1921-ben átmenetileg bevezetni, hogy a rendszer bukásával fenyegető országos politikai feszültséget levezessék.)

Az 1932-es begyűjtési kampány is igen lassan indult be. A gabonatermelő vidékeken, elsősorban Ukrajnában, a Volga déli vidékén, Észak-Kaukázusban és Kazahsztánban általános passzív rezisztencia alakult ki, amelyben a parasztokon kívül a kolhozok vezetői, sőt még a helyi pártvezetés is résztvett! Sztálin erre úgy reagált, hogy városi kommunistákból és fiatal komszomol tagokból álló csapatokat küldött ezekre a vidékekre, akik a megfélemlítés és terror

minden elképzelhető módszerét alkalmazták - általában éjjelente - hogy a begyűjtési kvótát a lakosságból kicsikatják. Ezeken a vidékeken a börtönök nemhogy megteltek, de 4-5-szőr annyi rabot tartottak fogva, mint amennyire tervezve voltak. Az elnyomó intézkedések között különösen hírhedtté vált egy 1932. aug. 7.-én kelt rendelet, amely 10 évi kényszermunkával vagy halálbüntetéssel fenyegette a szocialista tulajdon lopását vagy annak megrongálását. A nép körében ez, mint az „egy cső kukorica törvény” lett ismeretes, mert akiket ennek alapján elitéltek, legtöbbször semmi mást nem tettek, mint pár cső kukoricát vittek haza a kolhoz földjéről. 1932 augusztusa és decembere között, ennek alapján több, mint 125 000 ítéletet hoztak és ebből 4 500 volt a halál- büntetés. Ennek ellenére 1932 október közepéig a tervezettnek csak 15-20%-át gyűjtötték be! Erre okt. 22.-én a Politbüro 2 rendkívüli küldöttséget menesztett erre a vidékre: az észak-kaukázusit Kaganovics, az ukrajnait Molotov vezette. Kaganovics csoportja nov. 2.-án érkezett a Don melletti Rosztovba. Azonnal rendkívüli gyűlésre hívta össze a Párt valamennyi körzeti titkárát, ahol a következőket határozták: 1.) Minden helyi pártszervezetnek kötelessége felszámolni a kulákok és ellenforradalmárok szabotázsát és megtörni a vidéki kommunisták és kolhoz elnökök ellenállását. 2.) Egyes fekete listára tett körzetekben kereskedelmi tilalmat léptetnek életbe és azonnal kiürítik az üzletek polcait. 3.) Az állami kölcsönök azonnali visszafizetését fogják követelni. 4.) Rendkívüli adókat vetnek ki. 5.) A GPU segítségével letartóztatják a szabotőröket és az ellenforradalmárokat, és 6.) Ahol szabotázs gyanúja merül fel, a lakosságot tömegesen fogják deportálni északra. Hasonló intézkedéseket hozott Molotov csoportja is és nem sokkal ezután más vidékeken is ilyen megtorló intézkedéseket léptettek életbe.

Ennek megfelelőén 1932 novemberében 5 000 vidéki kommunistát és 15 000 kolhoz munkást tartóztattak le és decemberben megkezdődött egész falvak deportálása, a kozákoké is, amelyeket 1920-ban már hasonló intézkedésekkel súlytottak. Csak Kaganovics bizottsága 16 községet telepített át messze északra, asszonyokkal, gyerekekkel együtt. Ezáltal a körülmények annyira elviselhetetlenekké váltak, hogy a parasztok maguk kérték deportálásukat, mert hivatalos kérésük szerint „ilyen körülmények között élni nem lehet”. A Gulág hivatalos aktái 1932-ben 71 236, míg 1933-ban 268 091 új rabot regisztráltak.

Az 1932-33-as télre várható kritikus élelmiszerhiány veszélyére az első jelentések már 1932 nyarán befutottak Moszkvába. Augusztusban Molotov jelezte a Politbürónak, hogy az éhínség veszélye valóban fennáll még azokon a vidékeken is, ahol a termés