Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
2004 Karácsony AMERIKAI MA GYÁR ÚJSÁG 3 A KARÁCSONY FÉNYE (Folytatás az első oldalról) Én mégis mint bátorító forráshoz - ragaszkodom a karácsony öröméhez. Először azért, mert időben és történelemben valóra vált az „Emmanuel” ígérete. Izaiás könyvének ilyenkor szívesen idézett jövendölése a Szűzről - akinek fia születik és neve Emmanuel lesz, ami annyit jelent, hogy velünk az Isten - a hivő embernek biztonságot ad az emberiség bizonytalan világában. Elég hozzá az egyszerű istenismeret. Világos lesz előttünk, hogy a végtelen és jó Isten terveit, gondviselésnek rendjét teremtmény meg nem hiúsíthatja - sem a sátán, sem az ember, Isten megállíthatatlanul beteljesülő világának részese viszont az lesz, aki elfogadja Jézus Krisztusban az ő földre jöttét, és nyomába szegődik a mienkhez hasonló földi útján. O itt, a földön Mária szülöttjeként hozzánk jött, hogy velünk legyen, hogy mi is együtt legyünk vele, részeseként a beteljesedésnek. Keresem is ezért karácsonykor Isten közelségét. Köny- nyen megtalálom, amikor a jászol elé állok. Immár nem elvont, megközelíthetetlen örök valóság elé borulok, hanem a hozzánk hasonlóvá lett Isten Fiához emelem a szívemet. Arra tanít, hogy lám, érdemes embernek lenni. Ezért imám nem lehet más, mint hogy hozzá hasonlóan akarom vállalni a saját életemet. Megtehetem zarándokutam minden napján. Fényes napokon, amikor láthatóan szép a világ és jók az emberek. Megtehetem, amikor beborul az ég és kiállhatatlannak tűnik a földi lét. Karácsony Szülötte is ezt vállalta, és - mint aki eddig a nyomában járva próbáltam élni - örülök karácsonykor az Istennel eddig megtett útnak. Egy mindent igénylő kor önző világában élünk, ahol semmi sem jó, amink van, és minden kellene, ami nincsen. Sajnos minden sosem lesz a miénk. Még akkor sem lesz, ha a reklámok mesés gazdagságukat erősen ajánlják korunk földre szegett szemű emberének. Jó ilyenkor a karácsony szerény szegénysége. Megtanít örülni annak, ami van. Amink van, elég volt eddig életünkhöz, és számíthatunk rá, hogy ezután is meg lesz, ami szükséges. Az Új Emberből tanultam meg hozzá a karácsonyi Jézushoz intézhető imádságot: „Szegénységtől, Uram, óvjál meg engemet! A gazdagságot éppúgy kergesd messze el! Inkább add meg nekem, Téged kérle- lőnek, hogy egyszerűségben és szerényen éljek, és célba érésem majd boldog legyen!” (Alexandriai Szent Kelemen) Azt is látnom kell, hogy Betlehem Szülötte vállalt minden embert. Augustus császárnak engedelmeskedett, Heródes elől elmenekült, a pásztorokat magához hívta, a napkeleti bölcsekben minden néphez intézte Evangéliumát. Mi befejeztünk egy viharos századot. Láttuk, hogy a nagyhatalmak a maguk érdekében hogyan bánnak el a kis népekkel. Két vesztes világháborút, két jóvátételt megfizető, gyarmati sorban évtizedeket eltöltő nemzedékek tagjai vagy utódai vagyunk. Ezután is ki leszünk téve a multinacionális gazdasági és politikai erőknek. Úgy tűnik, hogy még a kifosztottságból feltörekvő Közép-Európát sem akarják nagyon maguk mellett egy fedél alatt látni, noha nekünk nincs más választásunk. Csak a karácsonykor „Velünk az Isten”, csak Jézus Krisztus kicsinyek mellé álló életszemlélete és követése segít úgy megjárni emberi, keresztény és magyar zarándokutunkat, hogy visszanézve ne tartsuk hiábavalónak az övéhez hasonló földre érkezésünket. Ha mindez nem így lenne, ugyan ki őrizné meg az otthonából elűzött házaspár betlehemi istállóban világra jött Gyermekének emlékét? Azért őrizzük és ünnepeljük, mert az angyalok valóban nagy, és ma is érvényes örömet hirdettek a pásztoroknak, melyben része lett az egész népnek. „Megszületett az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában, Ez lesz a jel, - mondták -, gyermeket találtok pólyába takarva, jászolba fektetve.” Általa hallottuk és ma is énekeljük, hogy belőle származik Istennek dicsőség a magasságban, és békesség a földön a jóra törekvő embereknek. Maradok tehát mindenkinek örvendező szent karácsonyt kívánó vándora a viszontagságos világnak. /ÚJ EMBER/ JÉZUS SZÜLETÉSE Abban az időben Augusztus császár rendeletet adott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget. Az első népszámlálás Quiriniusznak, Szíria helytartójának idejében történt. Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát. József, Dávid házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a judeai Betlehembe, hogy följegyeztesse magát, Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt. Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja. Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka őrizték a nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek. Ma született az Üvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva, jászolba fektetve.” Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek: Dicsőség a magasságban Istennek, és béke a földön a jóakaratú embereknek. Szent Lukács evangéliumából
