Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2004-12-01 / 12. szám

2004 Karácsony AMERIKAI MA GYÁR ÚJSÁG 3 A KARÁCSONY FÉNYE (Folytatás az első oldalról) Én mégis mint bátorító forráshoz - ragaszkodom a ka­rácsony öröméhez. Először azért, mert időben és történelemben valóra vált az „Emmanuel” ígérete. Izaiás könyvének ilyenkor szíve­sen idézett jövendölése a Szűzről - akinek fia születik és neve Emmanuel lesz, ami annyit jelent, hogy velünk az Isten - a hivő embernek biztonságot ad az emberiség bi­zonytalan világában. Elég hozzá az egyszerű istenismeret. Világos lesz előt­tünk, hogy a végtelen és jó Isten terveit, gondviselésnek rendjét teremtmény meg nem hiúsíthatja - sem a sátán, sem az ember, Isten megállíthatatlanul beteljesülő világá­nak részese viszont az lesz, aki elfogadja Jézus Krisztus­ban az ő földre jöttét, és nyomába szegődik a mienkhez hasonló földi útján. O itt, a földön Mária szülöttjeként hozzánk jött, hogy velünk legyen, hogy mi is együtt le­gyünk vele, részeseként a beteljesedésnek. Keresem is ezért karácsonykor Isten közelségét. Köny- nyen megtalálom, amikor a jászol elé állok. Immár nem elvont, megközelíthetetlen örök valóság elé borulok, ha­nem a hozzánk hasonlóvá lett Isten Fiához emelem a szí­vemet. Arra tanít, hogy lám, érdemes embernek lenni. Ezért imám nem lehet más, mint hogy hozzá hasonlóan akarom vállalni a saját életemet. Megtehetem zarándokutam minden napján. Fényes na­pokon, amikor láthatóan szép a világ és jók az emberek. Megtehetem, amikor beborul az ég és kiállhatatlannak tű­nik a földi lét. Karácsony Szülötte is ezt vállalta, és - mint aki eddig a nyomában járva próbáltam élni - örülök karácsonykor az Istennel eddig megtett útnak. Egy mindent igénylő kor önző világában élünk, ahol semmi sem jó, amink van, és minden kellene, ami nin­csen. Sajnos minden sosem lesz a miénk. Még akkor sem lesz, ha a reklámok mesés gazdagságukat erősen ajánlják korunk földre szegett szemű emberének. Jó ilyenkor a karácsony szerény szegénysége. Megtanít örülni annak, ami van. Amink van, elég volt eddig éle­tünkhöz, és számíthatunk rá, hogy ezután is meg lesz, ami szükséges. Az Új Emberből tanultam meg hozzá a kará­csonyi Jézushoz intézhető imádságot: „Szegénységtől, Uram, óvjál meg engemet! A gazdagságot éppúgy ker­gesd messze el! Inkább add meg nekem, Téged kérle- lőnek, hogy egyszerűségben és szerényen éljek, és célba érésem majd boldog legyen!” (Alexandriai Szent Kele­men) Azt is látnom kell, hogy Betlehem Szülötte vállalt minden embert. Augustus császárnak engedelmeskedett, Heródes elől elmenekült, a pásztorokat magához hívta, a napkeleti bölcsekben minden néphez intézte Evangéliu­mát. Mi befejeztünk egy viharos századot. Láttuk, hogy a nagyhatalmak a maguk érdekében hogyan bánnak el a kis népekkel. Két vesztes világháborút, két jóvátételt megfi­zető, gyarmati sorban évtizedeket eltöltő nemzedékek tag­jai vagy utódai vagyunk. Ezután is ki leszünk téve a mul­tinacionális gazdasági és politikai erőknek. Úgy tűnik, hogy még a kifosztottságból feltörekvő Közép-Európát sem akarják nagyon maguk mellett egy fedél alatt látni, noha nekünk nincs más választásunk. Csak a karácsony­kor „Velünk az Isten”, csak Jézus Krisztus kicsinyek mel­lé álló életszemlélete és követése segít úgy megjárni em­beri, keresztény és magyar zarándokutunkat, hogy vissza­nézve ne tartsuk hiábavalónak az övéhez hasonló földre érkezésünket. Ha mindez nem így lenne, ugyan ki őrizné meg az ott­honából elűzött házaspár betlehemi istállóban világra jött Gyermekének emlékét? Azért őrizzük és ünnepeljük, mert az angyalok valóban nagy, és ma is érvényes örömet hir­dettek a pásztoroknak, melyben része lett az egész nép­nek. „Megszületett az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában, Ez lesz a jel, - mondták -, gyermeket találtok pólyába takarva, jászolba fektetve.” Általa hallottuk és ma is énekeljük, hogy belőle származik Istennek dicsőség a magasságban, és békesség a földön a jóra törekvő embe­reknek. Maradok tehát mindenkinek örvendező szent kará­csonyt kívánó vándora a viszontagságos világnak. /ÚJ EMBER/ JÉZUS SZÜLETÉSE Abban az időben Augusztus császár rendeletet adott ki, hogy számlálják össze az egész földkereksé­get. Az első népszámlálás Quiriniusznak, Szíria hely­tartójának idejében történt. Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát. József, Dávid házából és nemzetségéből szárma­zott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a judeai Betlehembe, hogy följe­gyeztesse magát, Máriával, feleségével együtt, aki ál­dott állapotban volt. Miközben ott tartózkodtak, elér­kezett Mária szülésének napja. Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabad­ban és éjszaka őrizték a nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége bera­gyogta őket: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek. Ma született az Üvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva, jászolba fektetve.” Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az an­gyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek: Dicsőség a magasságban Istennek, és béke a földön a jóakaratú embereknek. Szent Lukács evangéliumából

Next

/
Thumbnails
Contents