Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-01 / 11. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004. november Medgyessy-sirató Ugró Miklós Magyar Nemzet - Nagyon szerette az őszinteség, a tisztesség, a felelősség kifejezéseket használni. Talán a hangzásuk miatt, mert a tartalmukhoz nem sok köze volt. Medgyessy Péter már nem az ország teljhatalmú miniszterelnöke, ügyvezető lett néhány napig, hogy utána mihez kezd, talán még ő sem tudja. Nem mondhatjuk, hogy meghatódtunk, még csak nem is sajnálkoztunk a nagyon várt, de mégis váratlan búcsú miatt. Medgyessy nem az a miniszterelnök volt, aki csupa nagy betűvel írta be nevét a magyar történelem aranykönyvébe. ígérgetett fűt-fát, akár a legnagyobb demagógok, s pontosan annyit teljesített, amennyit a kommunisták szoktak. (Legalább ez nem okozott csalódást.) Hadováit valami jóléti rendszerváltásról - ezzel hamar felhagyott -, a jogállam megerősítéséről, demokratikus modernizációs fordulatról, a nemzeti közép politikájáról, árokbetemetésről, miegyébről. Kis bokrétát kötöttünk bombasztikus ígéreteiből, melyekkel kábította a választókat a kampány idején. „Mi visszaadjuk az elveszettnek vélt hitet, hogy lehet még tisztességesen gyarapodni ebben az országban.” „Személyesen fogok felelősséget vállalni a mély válságba került egészségügy bajainak orvoslásáért. Évente 100-150 milliárd forinttal többet költünk a betegellátás színvonalának javítására, az egészségügyben dolgozók méltó megbecsülésére.” „Megakadályozzuk a társadalmi problémák újratermelődését. Az általános és nagyarányú adócsökkentéssel pedig hozzájárulunk minden ember jólétéhez.” „A kétkamarás parlament létrehozásával megteremtjük a nemzeti kisebbségek, a társadalmi csoportok érdekeinek érvényesítését.” „(...) elengedhetetlen a mindenfajta korrupcióval szembeni fellépés.” „(...) az önkormányzatoknak valódi pénzügyi és gazdasági önállóságot kell kapniuk.” „Kormányzati politikánk alapja lesz a hazafiság és a nemzeti érdekek következetes képviselete.” Nem soroljuk tovább, mert még sírva fakadunk. Mindezek helyett volt Gresham-ügy és hídlezárás véresre vert tüntetőkkel, közpénzügyi ámokfutás, üvegzseb-csö- römpölés, brókerbotrány, kórház- és iskolabezárás, létszámleépítés, megszorító csomagok sorozata, elszabott költségvetés, gigantikus államháztartási hiány, adócsökkentésnek hirdetett adóemelés, kétszer száznapos osztogatás és ürességtől kongó államkassza. Betuszkoltuk magunkat Európa hátsó udvarába, és belekeveredtünk egy mocskos háborúba. Épült pár arasznyi autópálya, az óvodások kaptak kakaóbiztos számítógépet. Voltak titokzatos utazások, fincsi koktélmámorok, s volt D—209-es ügy, 1990 utáni történelmünk legnagyobb széevene. Hazugságok és ámítások sorozata volt ez a huszonnyolc hónap, száguldás a csőd, a reménytelenség felé, a kiábrándultság, a közöny, a tehetetlenség időszaka. Medgyessy, a KGB- kergető, lobbifenomén általában csak sodródott, olykor elszántan kapkodott. Az Erdélyben „felcserepedett”, szegénységpárti miniszterelnök egyszer akart a sarkára állni, ám barátai, tisztelői, hódoló rajongói, alázatos alattvalói és hűséges szövetségesei, megbízható elvtársai azonnal elzavarták. Mondhatnánk, jól tették, hiszen Medgyessy Péter rossz, tehetségtelen, alkalmatlan miniszterelnök volt. Az volt pénzügyminiszternek és miniszterelnök-helyettesnek is, ezért távozásának örülnünk kéne. Am örömünk mégsem teljes és felhőtlen. Hihetetlenül hangzik, de mégis elképzelhető, hogy néhány hét után viszasíijuk őt. Az MSZP annyira dinamikus párt, hogy talált még nála is rosszabb, tehetségtelenebb, alkalmatlanabb miniszterelnök-jelöltet. A baloldali hagyományok folytonosságának jegyében most őt is rászabadítják az országra. Hátha ő majd „visszaadja az elveszettnek vélt hitet, hogy lehet még tisztességesen gyarapodni ebben az országban”.HŐSKÖLTEMÉNY A PESTI SCÁCRÓL Te pesti Srác! Te napköziben nevelkedett apró kamasz Te, akinek élte mindössze Vagy tizenöt sivár tavasz, Te, kibe már az ABC-vel tömték az ideológiát, A szovjet tankok vad tűzében Zengted a szabadság dalát. A tankok acélzáporában Nem remegett gyenge kezed. Bátran markoltad meg a géppisztolyt, És szórtad rájuk a tüzet. Kicsiny szíved tán összerezzent, De lábad bátran szaladt, Kezedből nyugodt, biztos ívben Repült a benzines palack. Te pesti Srác, te hősök hőse, Ontottad drága véredet S a kivívott szent szabadságban Megkaptad érte béredet. Te kicsiny bajtárs, esküszünk, hogy Megvédjük ezt a drága bért, Mert nem lehet, hogy kicsiny szíved Hiába ontott annyi vért. Te pesti Srác, Te napköziben nevelkedett apró kamasz, Te, akinek élte mindössze Vagy tizenöt sivár tavasz, Téged, ki ezt a drága életet Hazádért így adtad oda, Amig magyar él a földön, Nem feledhetnek el soha! II Szentkuti Ferenc
