Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-01 / 10. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004. október szívbetegségben szenvedett és ez okozta a halálát. Az is kiderült, hogy a rendőr intézkedése az előírások szerint törvényes és szabályos volt. A romák részéről tovább tartott a hecckampány, sőt, a liberális sajtó még tovább tüzelte őket. Az egyik cigány megmozdulás alkalmával, valaki egy személyben Kecskeméten tüntetett a cigány hisztéria ellen. Az illetőt a tévékamerák előtt a cigányok véresre verték. Az illető alig tudta az életét megmenteni. Sajnos a megfélemlített rendőrség nem avatkozott bele a lincselési kísérletbe. Magyarországon a lakosság 8 százalékát kitevő cigányok követik el a bűncselekmények 90 százalékát. A börtönök lakóit is ugyanilyen arányban ők teszik ki: A rendőrség pedig csak ímmel-ámmal intézkedik ellenük. Egy megfélemlített rendőrség pedig még kevésbé intézkedik. Ez a helyzet most idehaza és a rendőrség megfélemlítéséhez ad eszközt a liberális párt és sajtója a cigányság kezébe. —Demszky Gábor úr, Budapest főpolgármestere Horvátországban nyaralt. Mert nyaralni jó. Lehetőleg saját ingatlanban. Nosza Gábor úr vásárolt is magának nem messze a tengertől a horvát hegyekben egy formás kis „vityillót”. Szépen rendbe is hozta és mire a „mű” elkészült, már olyan 130 millió forint körüljárt az érte kifizetett összeg.. A kíváncsi lapok egy része, mely nem képes lakatot tenni a szájára, felteszi a „költői kérdést”, hogy miből? Demszky egy ideig nem vesz tudomást az érdeklődésről. Majd a végén úgy is mint polgármester s úgy is mint EU- képviselő kénytelen megszólalni: - Nincs itt semmi probléma - mondja, - ő egy spórolós egyén, aki munkával és kölcsönökből jutott hozzá a pénzhez, amelyből a nyaralót vette. Végül is aki ennyi pozíciót tölt be, és onnét szépen kaszál, miért ne lehetne nyaraló tulajdonos Horvátországban. Lehetne, ha nem Demszky Gábornak hívnák az urat. Ugyanis a főpolgármester úrnak van egy apró szenvedélye, ami nem olcsó mulatság. Ez pedig a nők! Elmondása szerint, viszonylag fiatal kora ellenére, már négyszer nősült. Az is közismert róla, hogy közben „leamortizált” jó- néhány élettársat. Ahová pedig ez a Gábor gyerek betette a lábát, ott ’egy-két gyermek is maradt utána. Utánuk pedig igen tetemes összegű gyermektartást fizet. A megunt fehémépet is el kellett helyezni, már ami a lakhatást illeti. Ez sem olcsó mulatság. Mindezek tükrében az új dalmát nyaraló kifizetése már felveti a kérdést, hogy esetleg olyan pénzek is befolytak a vásárlásba, melyek megszerzése nem biztos, hogy törvényes úton történt? Persze mindez csak spekuláció. Bár ismerve a liberálisoknak az utóbbi időben a kormánykoalícióhoz fűződő viszonyát, a fent emlitett spekulációnak megvannak az alapjai. —A kedves olvasók már tudomást szerezhettek arról, akár az előző írásomból is, hogy verik a magyarokat a Vajdaságban. Mégsem lehet eleget írni róla. Alkalmi szerb különítmények állnak össze és időről időre véresre vernek magyar fiatalokat, csak azért, mert nemzeti hovatartozásuk magyar. A tendencia nem hogy szűnőben lenne, hanem egyre erősödik. Mára az is kiderült, hogy a szerb hatóságok cinkosságot vállalnak a brutális elkövetőkkel. Időnként Budapestről erőtlen tiltakozás hengzik el Belgrád felé, melyet nem vesznek komolyan és az atrocitásoknak eszük ágában sincs elejét venni. Az egészet úgy próbálják feltüntetni, mintha nem lenne nemzetiségi jellege, hanem csak a fiatalok között előforduló perpatvarról leime szó. Az sem zavaija őket, hogy ebben a „perpatvarban” mindig a magyarok húzzák a rövidebbet. Őket kell kórházba vinni, akik előre kitervelt és bestiális módon elkövetett bántalmazásnak az áldozatai. A cél is világos. Délvidéken mintegy 400 ezer magyar él. Őket kellene elüldözni szülőföldjükről. Szükség van a házukra, ingóságaikra és ingatlanukra, a Vajdaságba idővel máshonnan betelepült szerbeknek. Ma még csak az első lépéseknél tartanak, a megfélemlítésnél. A világ előtt ismert, hogy a szerbek szaktekintélynek számítanak az etnikai tisztogatásban. Ebben hatalmas tapasztalatokra tettek szert az elmúlt 8-10 évben. Az sem titok, hogy mindig egy etnikailag „tiszta” Nagy-Szerbiáról álmodoztak, melyben nincs szükség nemzetiségekre. Az utóbbi időben lezajlott délszláv háborúk is ennek a jegyében történtek. A világ most éppen Irakkal van elfoglalva. Európa már belefáradt a Jugoszláviában elkövetett vérengzésekbe. Ezért nem is szívesen vesz tudomást az itt kialakult helyzetről. Ami pedig a magyar kormányt illeti, ami jelenleg Medgyessy lemondása után csak ügyvezető szerepet tölt be, kisebb gondja is nagyobb annál, hogy erélyesen fellépjen nemzettársai érdekében. Az igaz, hogy úgy tessék lássék módjára tiltakoznak, amit azonban a szerbek nem vesznek komolyan. Sötét üzelmeiket tovább folytatják mindaddig, amig a Vajdaság nem jut Szebrenica sorsára. ŐSZ A nyárnak immár vége, Az ősz lépett helyébe. Az égen szürke fellegek, Alant pergő falevelek. Sorra elhervadnak a virágok, Vadlibák idézik az őszi világot. A sétány rőt fái alatt Egyre több pad üresen marad. A park is kiürül lassan, Csak egy horgász ballag erre álmosan. Az avarral berzenkedik a szél, Mely az elmúlásról beszél. Hűvös őszi eső permetez alá, S a nyár ékességeit eltakará. Ám a napfényes szép napok emléke Szívünkben marad - örökre - bevésve. Fábián Tibor Olvassa Amerika egyetlen "Magyar Újság"-jót!
