Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-09-01 / 9. szám
2004. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 Solymosi Frigyes: Miért nem vonul vissza a miniszterelnök? EZT AZ ÍRÁST a szerző az egyik baloldali napilaphoz küldte be. A szerkesztőség még aznap elismerésre méltó gyorsasággal válaszolt: nézetük szerint a helyzet nem érett meg ahhoz, hogy a miniszterelnök visszavonuljon. Hivatkoztak a lengyel miniszterelnök példájára, aki még hevesebb támadásoknak, kritikának van kitéve, és mégis a helyén maradt. A felvetés aktualitását bizonyította viszont, hogy a következő napokban számos baloldali politikus és közíró vélte úgy, hogy a kormányzati munka minőségi megváltozása Medgyessy miniszterelnök lemondásától várható, ami elmaradt. (Ellentétben Lengyelországgal, ahol Miller miniszterelnök mégiscsak visszavonulásra kényszerült május elején.) A szakértők szerint hazánk gazdasági, pénzügyi helyzete az elmúlt hónapokban nem javult, egyesek szerint tovább romlott. Az elégedetlenséget jól tükrözi, hogy az MSZP az európai parlamenti választáson drámai vereséget szenvedett. Mindez szorosan összefügg a kormányfő munkájával, ami a korábbi megfontolások közlését aktuálissá teszi. Pártszimpátiától függetlenül alapvető érdekünk, hogy a megválasztott kormány a lehető leghatékonyabban vezesse az országot, segítse elő a munkahelyek létrejöttét, állítsa a fejlődés útjára a gazdaságot, olyan intézkedéseket hozzon, melyek hozzájárulnak a lakosság élet- körülményeinek javulásához, az igazságtalanságok csökkenéséhez, a társadalmi béke megteremtéséhez. A sikeres kormányzás nyilvánvalóan elsődleges érdeke a koalíció pártjainak, hiszen ez biztosíthatja számukra, hogy kezükben tartsák a kormányrudat: elképzeléseik, terveik megvalósítását egy újabb ciklusban folytathassák. Minden ellenkező hiedelem ellenére ez az érdeke az ellenzék pártjainak is, hiszen a kormány jó teljesítménye még nagyobb erőfeszítésekre, még hatékonyabb országépítő programok kidolgozására ösztönzi őket. Ezen túlmenően az se lehet közömbös számukra, hogy ha újra kormányra kerülnek, milyen állapotban veszik át az országot. A jelenlegi helyzet megítélésében még a baloldal legelfogultabb gazdasági, politikai szakértői is egyetértenek: súlyos gondjaink drasztikus intézkedések bevezetését teszik szükségessé. A kormányfők a demokratikus országokban mindig ki vannak téve a sajtó kritikájának, támadásainak, de a hazánk újkori politikai életét figyelemmel kísérők nem emlékeznek arra, hogy bármikor olyan heves bírálatok, elmarasztalások érték volna a miniszterelnököt - hívei részéről is -, mint ahogy ez most nálunk tapasztalható. Szemrehányásként elhangzik: a 2002-es választások előtt Medgyessy Péter belesodródott az ígéretkampányba. Valójában akkor volt elemében, amikor ígérgetni és osztogatni kellett. A választási győzelem után elveszítette realitásérzékét, szinte minden másként alakult, mint ahogy tervezte - utalnak a megnövekedett inflációra, az államkassza kiürülésére, a fizetési mérleg és az államadósság drámai növekedésére. Tehetetlenséggel illetik: elmaradt a közigazgatási reform, a régiók, a kistérségek felkészítése az EU-csatlakozásra. Vádként felhozzák, hogy elbújik a találkozások elől, nem válaszol a kérdésekre, s teszi ezt akkor, amikor nincs rendben a gazdaság, válságjelek mutatkoznak, amikor az ország népe igényelné az őszinte, megnyugtató szót. Nem segítette elő a pozitívabb kép kialakulását a kormányfő országértékelő beszéde sem, amelyben a baloldal elemzői szerint éppen arról nem esett konkrétan szó, amit vártak tőle: nem tudott hiteles stratégiát, jövőképet felmutatni az elbizonytalanodott országnak, nem reflektált a kormánypártok irányából érkező kritikákra, nagy jelentőségű ügyekben semmi új, csak a vágyak hangzottak el újra és újra. Az iránta megnyilvánuló ellenérzéseket tükrözi, hogy még a közvélemény által barátságosan fogadott három, közjogi kérdéseket érintő javaslata miatt is kemény elmarasztalásokat kapott: nem elég nemzet-békéltetőnek lenni - vetik a szemére. Aligha tagadható, hogy a miniszterelnök vezetői alkalmasságának megítélésében az MSZP hibát követett el. Tudomásul kellene venniük, hogy a jó megjelenés, a szimpatikus magatartás előnyös lehet egy választási kampányban, de ezek a pozitív vonások még nem jelentenek rátermettséget, alkalmasságot a miniszterelnöki poszt betöltésére. Valójában még az sem, hogy a rendszerváltozás után sikeres üzletemberré vált, és a Hom-kormány megelégedésére vezette a pénzügyi tárcát. A pártállami időszakban végzett minisztériumi munka még kevésbé vehető figyelembe, hiszen az akkori tevékenységet - mint emlékezünk - sok egyéb, szakmán kívüli (!) szempont is befolyásolta. Az ország első számú vezetőjétől joggal várható el az átlagosnál lényegesen nagyobb rátermettség: vezetői képesség, tisztánlátás, a szakértők és tanácsadók eltérő véleményeinek helyes szelektálása, szintézise, gyors döntés- és cselekvő-képesség, nem utolsósorban jó kommunikációs készség. Ezeknek a kvalitásoknak a túlnyomó részével azonban a miniszterelnök - saját elemzőinek véleménye szerint - nem rendelkezik. A kormány kétéves működése alapján nincs sok remény arra, hogy a kapkodó, rögtönző időszak egy csapásra megszűnne, és aligha tételezhető fel, hogy a pénzügyi tárca élén történő váltás ehhez elégséges lenne. Megítélésem szerint az MSZP, a baloldali koalíció és nem utolsósorban az ország érdeke azt kívánja, hogy a miniszterelnöki poszt betöltésében változás történjen. A
