Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-09-01 / 9. szám
AMERIKAI XL. évf. 9. szám — 2004. szeptember MAGYAR ÚJSÁG Szeptember végén Petőfi Sándor: Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, / Még zöldéi a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? / Már hó takará el a bérei tetőt. Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár / S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyül már, / A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet... Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sírom fölibe? Oh mond: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könnyűimet érted, Ki könnyedén elfeledéd hívedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret! Koltó, 1847. szeptember végén
