Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-07-01 / 7-8. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004. júL- aug. A gyilkosok itt járnak közöttünk Megróttak a múltkor, amiért néhány írásomban „elvetettem a sulykot, helytelen túlzásokra ragadtattam magam, bombasztikus címeket használtam”. S lám, már megint ezt cselekszem. „Itt állok másként nem tehetek.” Származott elég bajunk belőle, hogy évtizedeken át nem mertük, nem akartuk nevükön nevezni a dolgokat. A megszállást felszabadulásnak becéztük, az elnyomást testvériség-egységnek, az erőszakos asszimilációt a jugoszláv szellemiség átvételének, a diktatúrát békés együttélésnek, a rajtunk elkövetett gyilkosságokról pedig még becenevükön sem volt bátorságunk említést tenni.. Végső ideje, hogy nevükön nevezzők a dolgokat. A gazembert gazembernek mondjuk, a janicsárt janicsárnak, a pecsovicsot pecsovicsnak, az árulót árulónak, és ne ügyesen alkalmazkodónak, a gyilkost pedig - bármennyire is lúdbőrözünk is tőle - nevezzük gyilkosnak. Azokról a potenciális gyilkosokról kívánok most szólni, akik vicsorgó gyűlölettel telefirkálják a házfalainkat, templomajtóinkat, emlékműveinket, művelődési otthonainkat, helységnélelző tábláinkat. „Ubicemo madjare.” „Megöljük a magyarokat.” - a rájuk jellemző nemességgel ilyen egyszerűen. így kezdődött Koszovóban is, Horvátországban is, Boszniában is. „Megöljük a siptárokat.” „Megöljük az usztasákat.” „Megöljük a muzulmánokat.” És meg is ölték őket. Nem tréfálkoztak: komolyan gondolták, amit kockabetükkel leírtak. Most is komolyan gondolják - ahogy 1944 véres őszén is komolyan gondolták. Csak a körülményeknek kell alkalmassá válniuk ahhoz, hogy eszelős tettüket elkövessék. Ha kiskorúak, ahogy a „tehetetlen” belügyi szervek oly sokszor állítják, akkor csak fel kell nőniük. Ezért életveszélyes, hogy nem fogják el a gyilkossággal fenyegetőzőket, és nem büntetik meg nagyon szigorúan őket. Mert ma még csak firkálnak, holnap már lőni fognak. Mindig és mindenhol ezt tették a múltban. A gyilkosok itt járnak közöttünk. Dudás Károly (Hét Nap - Szabadka) —Megnyílt Esztergomban a Balassi Bálint-emlékév központi kiállítása. A négyszázötven éve született költő és végvári vitéz életművét bemutató történeti és irodalomtörténeti tárlat a Vármúzeum rondellájában volt megtekinthető. A tárlatot júliusban Egerben, augusztusban Sárospatakon, szeptemberben és októberben a lengyelországi Grosnóban és Krakkóban, novemberben Pozsonyban, decemberben pedig Prágában láthatják az érdeklődők. —A huszadik helyen állunk az Unióban. Luxen- burg az új kibővült Európai Unió leggazdagabb tagállama, Lettország pedig a legszegényebb. Magyarország, ha csak a velünk együtt cstlakozókat tekintjük, akkor a középmezőnyben helyezkedik el. Ha viszont a közösség egészét nézzük, akkor kiderül, hogy a huszonötös Istán a huszadik helyet foglaljuk el. Felrázta Svájcot a pápa Meglepte a világot, hogy a Szentatya a gazdag és világias szellemű Svájcba éppen a fiatalokkal akart találkozni. Ismét bebizonyosodott azonban, hogy a pápának van mondanivalója a fiatalok számára, ők pedig egyértelművé tették: hallani akarják tanítását, útmutatását, és annak is jelét adták, hogy készek követni Jézust. így lehet összefoglalni a pápa 103. apostoli útját, melynek során részt vett a svájci katolikus fiatalok első országos találkozóján. Június 5-én este a Bem melletti Allmend-parkhoz közeli jégcsamokban több ezer fiatallal találkozott a pápa. „A kereszténység nem egy kultúra, művészet vagy ideológia - mondotta -, henem egy személy, egy jelenlét, egy arc, Jézus Krisztus, aki egyedül ad értelmet az ember élete teljességének.” A pápa arra kérte a fiatalokat, hogy ne féljenek Krisztustól hanem keressék őt a Szentírás figyelmes és befogadó olvasásában a személyes és közösségi imában, az eucharisztiában való aktív részvételben éppúgy, mint a beteg, szenvedő, nélkülöző és idegen emberekben. Több mint ötvenezer, színes pólóba öltözött fiatal részvételével kezdődött június 6-án a pápai szentmise az Allmend-parkban. A szentmisén részt vett Joseph Deiss, a Svájci Szövetségi Tanács elnöke is. A szentmise jelképes, az ország egységét kifejező mozzanattal kezdődött. Négy fiatal az ország négy nemzetiségét jelképező négy folyóból vitt vizet az oltártérben elhelyezett edénybe. A Rhone a francia, a Rajna a német, a Ticino az olasz, az Inn pedig a rétoromán svájci polgárokat jelképezte. Az összeöntött folyóvizek megáldása után a svájci püspökök ezzel a szenteltvízzel hintették meg a fiatalokat, és így vette kezdetét a szentmise. A pápa francia, német és olasz nyelven mondta homí- liáját közvetlen szavakkal szólva a fiatalokhoz. „Kedves fiatalok, azt kérem az Úrtól, hogy annak a reménységnek lehessek a jele körötökben, amely soha nem csal meg, mert Isten szeretetén alapul. Erre van ma leginkább szüksége a világnak, hogy újra reménykedhessen. Itt és most újra kinyilvánítom azon szándékomat, hogy haladjunk továbbra is előre a keresztények teljes egysége felé vezető nehéz, de örömteli úton. A katolikusoknak saját közösségükön belül is meg kell élniük az egységet, hogy az egyház a közösség iskolájává váljék.” A szentmise végén II. János Pál pápa német, francia, olasz, illetve rétoromán nyelven köszöntötte a híveket, majd a Szűzanya oltalmába ajánlotta a svájci népet és különösen az ifjúságot. Hálásan emlékezett meg arról, hogy immár öt évszázada ennek az országnak a fiataljai biztosítják Péter utóda és a Szentszék számára a Pápai Svájci Gárda értékes és nagyra becsült szolgálatát. A Szentatya együtt ebédelt a svájci püspöki kar tagjaival, majd délután búcsút vett vendéglátóitól, és haza indult Rómába. (VR/MK) Kérjük, teijessze lapunkat!
