Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-05-01 / 5. szám
2004. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 CSENDŐRNAP FLORIDÁBAN A Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösség 2004. február 13-14-én, a venicei (Florida) Magyar Házban rendezte meg a 123. CSENDŐRNAPOT és a Rendvédelmi Konferenciát. 13-án délelőtt vitéz Viczián Béla központi vezető - a magyar és amerikai himnusz, majd a Csendőr-induló eléneklése után - amit a Magyar Ház énekkara adott elő -, nyitotta meg a kétnapos ünnepet. Ft. dr. Király Zoltán ref. püspök mondta el a fohászt, amely után megkezdődött a konferencia. Előadók voltak: v. Baranchi Tamáska Endre, v. Kiss Gábor, Hertelendy József, v. Bánkuty Géza, Kiss Zoltán, Kisvarsányi B. Éva, Szabó Gyula, Tóth Gergely, id. Szalay Róbert és Zsigmond István. 13-án vitéz Baranchi Tamáska Endre tb. törzsszéktartó, Szent László lovaggá avatta dr. vitéz Balogh Sándort, és az MHBK “Koszorús jelvényét” átnyújtotta Szilágyi Lászlónak. A kétnapos ünnepségen és konferencián megjelent Tar Sándor, Magyarország tb. fökonzulja és Tokay László, volt MHBK főcsoportvezető is. Jelen volt csendőrök: Döme Károly, v. Kiss Gábor, Szabó Gyula, v. Baranchi Tamáska Endre és v. Viczián Béla. Csendőr özvegyek: Tamóy Gy-né Éva és Záhonyi J-né Kató. Csendőr leszármazottak: Dr. Domonkos László, v. Körössy Zoltán, László fiával és Záhonyi Botond. 14-én este volt a díszvacsora, amelyen 296-an vettek részt. Utána a szórakoztató műsort Farkas András előadó művész adta hangulatos zenével. A táncot a “Már én többé zsandárkáplár nem leszek...” címűcsárdással kedték meg. A hangulat kitűnő volt. (vBTE) ELFELEJTETT MAGYAR HADIFOGLYOK 1945-ben egy magyar tüzér alakulat átlépte Nyugat- Magyarország határát, mert nem akart az orosz megszállta kommunista hazában élni, így Németországban egy angol megszálló csapat alá került. Mikor a nemzetközi bíróság feloszlatta a fogolytáborokat, az angolok megkérdezték a tüzér alakulatot, hogy haza akar- nak-e menni vagy aláírnak egy ötéves szerződést a belgiumi szénbányákba. A tüzérek a tisztekkel együtt inkább a szánbányát választották, minthogy haza menjenek a szovjet megszállta hazába. Az angolok Pattantyús A. Károly karpaszományos őrmestert tették meg parancsnoknak. A mellékelt képen látható: Pattantyús A. Károly, Bezsilla Margit vöröskeresztes nővér, aki már gyermekkora óta Belgiumban élt, továbbá Molnár Antal lelkész és katona társaik. A foglyok a Watersche-i szénbányába kerültek, ahol kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek. Időközben sokan meghaltak, vagy szerződésük lejártával ott maradtak, megnősültek és családtagjaik még ma is ott élnek. Féljem, Pattantyús A. Károly, akit akkor ismertem meg, életveszélyes sérvet kapott. 1947-ben esküdtünk meg Brüsszelben. Dobai Sándor belgiumi magyar lelkész Lelkészi levelek című kiadványában többször is megemlékezik az ott maradt hadifogoly-bányász családokról. A belgiumi magyar követség által kiadott francia nyelvű tanúsítvány magyar fordítása: “Pattantyús Ábrahám Károly úr kérésére, aki Zila- hon született, az alulírott Magyar Követség Balgium- ban igazolja, hogy a magyar hadifoglyok által Belgiumban 1946 elején aláírt bányamunkás szerződéseket, a Belga-kormány és a Magyar Vöröskereszt között létrejött megegyezést követően, 1946 végén érvénytelenné és hatályvesztetté nyilvánították. Brüsszel, 1947. szeptember 30-án.” Pattantyús Magdolna
