Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-01 / 4. szám
2004. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 HATÁRON INNEN, HATÁRON TÚL Szemelvények a Határon Túli Magyarok Hivatala közleményeiből © Eddig 59 ezer család részéről érkezett kérelem Romániában a február 2-án meghirdetett, a 2003-2004-es tanévre szóló oktatási-nevelési támogatásra. Mivel egy űrlap több gyermek pályázatát is tartalmazhatja, ez körülbelül 80 ezer jogosultra vonatkozik. A pályázatokat az Iskola Alapítvány eljuttatja a HTMH-hoz, ők a Miniszterelnöki Hivatalhoz és a vállalt határidők betartásával május közepe táján elkezdődhetnek a kifizetések. Az oktatási-nevelési támogatásokat Romániában április 30-ig lehet igényelni. A kedvezménytörvény lehetővé teszi, hogy gyermekenként 20 ezer forintnak megfelelő támogatásban részesüljön minden olyan szülő, aki gyermekét romániai alap- vagy középfokú oktatási intézményben magyar nyelven taníttatja. A moldvai magyarok esetében elég, ha a gyermek a nem intézményesített magyar nyelvű oktatásban részesül. A pályázati csomag beszerezhető az Iskola Alapítványnál, az RMDSZ helyi szervezeteinél, valamint a státustőrvénnyel kapcsolatos tájékoztató irodáknál. A beiskolázási számok tükrében 143 ezer támogatásra jogosult diák van Romániában. Ez azt jelenti, hogy több mint 3 milliárd forintra tehető az az összeg, ami az erdélyi magyar családokhoz kerülhet ebben az esztendőben. (DUNA TV HÍRSZOLGÁLAT) © A kassai délutáni lap, a VECER "Szevasz Viktor" című kommentárjában foglalkozik a FIDESZ elnökének a városban tett látogatásával. A lap szemleírója, Tibor Ico "eredeti párbeszéd-fórumnak" nevezte azt a gyűlést, amelyen Orbán Viktor szerepelt "A késés ellenére is szimpatikuson, magabiztosan, lefegyverző mosollyal lépett a koncertterembe" - kezdi "leíró-kommentárját" Ico. Az eddigi kommentárokkal ellentétben Ico úgy emlékszik vissza a szombati rendezvényre, hogy azon a "A magyar közösség (és távolról sem csak idősebb kassaiak) viharos ovációval, felállva és tapsolva köszöntötték, ahogy azt a mi politikusaink mítingjein nemigen látni". Szerinte a résztvevők szabályos harcot folytattak, hogy kezet szoríthassanak az "isteni Viktorral". Ico a gyűlés tartalmi részét minősítve úgy véli, hogy "aki arra számított, hogy frázisokat és jelszavakat hall majd annak csalódnia kellett". A "zsúfolásig telt" Művészetek Házában ezek után a református és katolikus egyház képviselői, majd Bugár Béla köszöntötte "azt az Orbánt, aki a Benes-dekrétumok újra megnyitására tett célzásaival majdnem szétverte Visegrádot, nacionalista kijelentéseivel pedig ledöbbentette egész Kőzép-Európát". Miután Ico felidézi a volt miniszterelnök mondanivalójának néhány elemét, értékeli is a politikus kassai szereplését: "Orbán igazán ért ahhoz, hogyan kell hazájában és a volt Felvidéken szónokolni, meghatni másokat, sziveket megnyerni. A kassaiak ovációjára még biztosan sokáig emlékezni fog. " Zomborban már huzamosabb ideje ocsmány, nacionalista, soviniszta falfirkák jelennek meg. Sajnálatos módon nem szűnnek a kilengések, sót most már nem csak a nemzeti, hanem a felekezeti gyűlölet is tombol. Tavaly először a Szent István-templomot gyalázták meg, majd kiírták a templom oldalfalára, hogy Szerbia pravoszláv föld (Srbija je pravoslavna zemlja). Nem sokkal később ugyanilyen felirat került a zombori református templom ajtajára is. A tettesek átmásztak az utcai kerítésen, hogy felúják üzenetüket. A rendőrségnek egyébként az elmúlt évek során nem sikerült elfognia egyetlen gyalázkodót sem. Sajnos, újabb templomgyalázás történt a minap a városban. Ismeretlen tettesek behatoltak a református templomkertbe, és elvetemült vandalizmussal jelentős károkat okoztak a templomon és környékén. A múlt hónapban a betört, magasan fekvő kisablakon keresztül próbáltak bemászni a templomba, ám miután ez nem sikerült, az ablakon át benyúlva ellopták az ajtónyitáskor használatos vasszerszámot, s azzal a belső bejárati ajtón betörték a nagyméretű ablaküvegeket. Ez sem volt elegendő a számukra, hanem megkeresték az udvaron a vízelosztót, a pincéből felhozták a kert öntözésére használt csövet, megengedték a télen elzárt csapot és a csövet a pincébe irányították, majd távoztak. Amint Békássy Andor lelkipásztor elmondta, mire a helyszínre ért, a pincében már embermagasságú víz volt, úsztak az ott tartott tárgyak és az udvart is elöntötte a feltörő áradat. A rendőrség azonnal a helyszínre érkezett, majd másnap reggel folytatta a nyomozást A tűzoltók mintegy 20 köbméter vizet szivattyúztak ki a pincéből. Elképesztő dolgok történtek azon a reggelen. Miközben a rendőrök a nyomok után kutattak az udvarban, hangzavarra lettek figyelmesek. Nem kis meglepetésükre tetten értek néhány tizenéves vandált, akik civilizált emberhez méltatlan ordibálás közepette rugdosták a templomfalat, téglákat bontva ki az utcai kerítésből, és ami nem kevésbé megdöbbentő: nem futottak szét, nemigen jöttek zavarba az odaérkező rendőrök láttán. Úgy érezhették talán, hogy nem tettek ők semmi rosszat... A rendőrök felvették az adataikat, majd mintegy másfél órás kihallgatás után azzal engedték el a randalírozókat, hogy följelentést tesznek ellenük. Remélhetőleg sikerül majd elkapni azokat a vandálokat is, akik betörték a templom bejárati ajtajának üvegeit, és vízzel árasztották el a pincét. A zomboriak (is) azt kérdezik: vajon mikor lesz már vége a nemzeti és a felekezeti gyűlöletnek? /Magyar Szó (Újvidék) <*’■ Aligha van Ukrajnának olyan csücske, ahol ne élnének magyarok. E tekintetben a Krím Autonóm Köztársaság sem képez kivételt. Nagyija Gladkih, a Krími Magyar Társaság elnöke, az autonóm köztársaság minisztertanácsának titkára mesél arról, hogy honnan kerültek magyarok a félszigetre, miként élnek, milyenek a hétköznapjaik, ünnepeik. „Nem igazán cseng magyarosan a nevem” — kezdi ízes magyar nyelven a történetet „Pedig Üngvárról származom.
