Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-04-01 / 4. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003. április Petőfi Sándor Fáy István II. Szerelmi és családi költészete a kor uralkodó iránya, biedermeier. Ártatlan, szőkefürtös leánykák, akik szendén elpirulnak, akiknek a szép lelkét és nemes érzéseit a költő hasonló plátói vonzalommal viszonozza. Ez a kornak éppen olyan vágya, mint Csokonai rokokó vidámsága volt, amikor tüdővészesen, .az éhhalál szélén állva, a világ által adott sok örömet zengte orfeuszi buzgalommal. Családi költészetében ugyanezt a korszellemnek megfelelő gyengédséget találjuk. Mindez mások írásaiban banalitás és divathóbort. Petőfi géniusza, mértéktartása és ízlése tudja, hol a határ, hogy ne váljon sziruposan szentimentálissá. Ez az oka, hogy a fent említett két témakört páratlan ízléssel formálta meg. Egyik szép példa Etelka halálakor írt verse: Ha életében nem szerettem volna A szőke fürtök kedves gyermekét: Övé leendett életem, szerelmem, Midőn halotti ágyon feküvék. Mi szép, mi szép volt a halotti ágyon! Mint hajnalban, ha fényes hattyú száll, Mint tiszta hó a téli rózsaszálon: Lengett fölötte a fehér halál. Ő volt az egyetlen, talán az egész világirodalomban, aki szerelmes verseket írt feleségéhez, méghozzá olyanokat, melyek a költészet csúcsát jelentik. E versek tökéletessége annál is inkább szokatlan, mert amíg valaki csak eped és vágyakozik, a Múzsa segíti, de a szerelmes lény bírásának tudata rendszerint megszünteti az ihletet. Petőfi ez Szeptember végén Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldéi a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérei tetőt. Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme, sötét hajam őszbe vegyül már, A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlík az élet... Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide! alól is kivétel. A világirodalom egyetlen szerelmi ódája a Szeptember végén, és a Minek nevezzelek, a szerelmi költészet páratlan remekei. Pedig Júlia asszony a „feleségek felesége”, egyáltalán nem volt pirulásra hajlamos leányzó. Két éves házasságuk nem volt más, mint két szenvedélyes lélek szerelmi párbaja. Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sírom fölibe? Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könnyűimet érted, Ki könnyen elfeleded hívedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret! ...Pénzét a hitetlen emberek csalása, Házát a Dunának habjai vitték el, így szegényült el a jó öreg kocsmáros... Áldja meg az Isten mind a két kezével. Bíztatom, hogy majd még jóra fordul sorsa; O fejét csóválja, nem hisz a szavamnak, „Úgy van, úgy” szól később , jóra fordul sorsom” Mert hisz lábaim már a sír szélén vannak”. Én elszomorodva borulok nyakába, S megfürösztöm arcát szemeim könnyével, Mert az én apám e jó öreg kocsmáros... Áldja meg az Isten mind a két kezével! Ugyanilyen bensőséges az István öcsémhez és a Füstbe ment terv című verse is. Utoljára hagytam a költő vallását. Petőfi, aki 16 éves koráig az evangélikus hitben nevelkedett, nem volt vallásos a szó mindennapi értelmében, ellenben mélységesen istenhívő. Az ő hite a világszabadság és a haza imádata. Épp ezért a legnagyobb kommunista pimaszság Petőfit kisajátítani és a marxizmus előfu túrjaként beállítani. Ami pedig a leglényegesebb: a világszabadság és a nemzeti szabadság között igen nagy a különbség. Az ő egyéni vallása nagyon közeli rokon Lemennais abbé és Shelly vallásával. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyformán foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! Családi költészete, mely a bensőséges, őszinte szeretet kifejezése szülei és öccse iránt, ugyancsak a biedermeier-költészet mesterműve. Ez a műfaj az egyszerűség legmagasabb művészi kifejezése. Éppen ez teszi olyan meghatóvá. Ahogy apja tönkrejutásá- ról ír, valósággal nekünk is apánkká teszi az öreg Petro- vicsot:
