Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-04-01 / 4. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003. április A “BOMBA” FELROBBANT Elet az MSZP-ben Kiss Elemér kancelláriaminiszter lemondása után TIHANYI ÖRS Fölrobbant az időzített bomba, amelyik tavaly május óta ketyegett a Medgyessy-kormány alatt. Kiss Elemér kancelláriaminiszter távozása nem egyszerű személycsere: jóval több annál. Alighanem az első állomás azon az úton, amelyik a Medgyessy Péter álal megálmodott háromlábú kormányzati struktúra összeomlása felé vezet. Nem zárható ki, hogy az átszervezés valóságos láncreakciót indít el a közeljövőben. Ez a folyamat pedig akár a miniszterelnök pozíciójának a megrendülését is előrevetítheti. Az MSZP és az SZDSZ - bár a törvényhozásban az ő 198 szavazatuk tartja lélegeztetőgépen ezt a fura konglomerátumot - valójában csak egy részét birtokolja a végrehajtó hatalomnak. A tavaly májusban megalakult kormányban szembetűnően súlytalan maradt a két koalíciós párt. Olyan stratégiai fontosságú ágazatok kerültek a Medgyessy Péter vezette, pártokhoz nem kötődő érdekcsoport kezébe, mint a pénzügy, a közigazgatás egész sor szeletét magába olvasztó Miniszterelnöki Hivatal, a kultúra és az igazságügy. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a miniszterek mellett a kormányzati struktúra más kiemelten fontos pozícióját is ellepték a szinte kontrollálhatatlanul működő pártonkívüliek: a miniszterelnök kabinetjének és legszűkebb tanácsadói körének prominenseit, a kormányzati kommunikációs biznisz haszonélvezőit vagy a Magyar Fejlesztési Bankhoz hasonló pénzosztó központok moguljait sorolhatjuk ide. A szocialistáknak megmaradtak a válságágazatok és néhány olyan terület (külügy, belügy, honvédelem), amelyeket a pártvezetők ambíciói miatt nem lehetett elzsákmányolni. A szabad demokraták pedig az egyébként kiemelten fontos oktatás mellett csupán azokat a pozíciókat kapták meg, amelyek ugyan látszólag a jövőépítés szempontjából vonzóak lehetnek, de valójában néhány jó hangulatú sajtótájékoztatón kívül nem sok lehetőséget kínálnak arra, hogy egy párt demonstrálni tudja a koalíciós jelenlétét. Pénz, jog és propaganda: mindezek lényegében a miniszterelnök vazallusainak a kezébe kerültek. Ez a garnitúra nem egy polgári köztársaság felelős politikai elitje, hanem egy abszolutista hatalomgyakorló udvartartása. Olyan politikusok, akik soha nem mérettek meg a választók előtt, sőt nem keveset közülük még a rivaldafényben se nagyon láthatott eddig a nagyérdemű. Ron Werber-i laboratóriumokban kikísérletezett kirakatemberek, és a nemzeti ünnepeken kitüntetett udvaroncok: ők jelentik a jelenlegi koalíció igazi erejét. Kiss Elemér bukása nem más, mint az első állomása annak a leszámolási folyamatnak, amelyet az eddig államtitkári székekben füstölgő szocialista pártkatonák indítottak el. Milyen érdekes: a posztjáról lemondott kancelláriaminiszter utódaként szinte reflexszerűen dobta be a köztudatba a kormányfő stábja Draskovits Tibor nevét, aki a tízezer dolláros Werber-tanulmányban megfogalmazott átszervezés egyik kulcsembere, ezenkívül Medgyessy Péter és Bokros Lajos egykori államtitkára. Aztán egyszer csak mi történik? Előlép az MSZP tagságától szorongatott, pártelnökségét féltő Kovács László, valamint a tőle elválaszthatatlan Lendvai Ildikó, és velük együtt a megvilágosodás: a kancellária irányításához mégsem olyan fontos az eddig természetesnek tartott közigazgatási-jogi szakértelem és a feddhetetlenség. A lényeg a politikai súly, az MSZP-hez való kötődés, és ezt ki más képviselné, mint a honi hőerőgépész-szakma egyik jeles alakja, Kiss Péter munkaügyi miniszter. Az a Kiss Péter, aki 1998 és 2000 között ügyvezető alelnökként lényegében Kovács László helyettese volt, és akit aztán Németh Miklóssal együtt sikerült kiszorítani az emlékezetes 2000 végi kongresszuson a „nádori" székből. Az a Kiss Péter, aki ezt követően a marxista elveket soha el nem fogyó hevülettel pufogtató Baloldali Tömörülés elnöke lett, jó érzékkel fölismerve, hogy az a szocialista pártvezető, akinek nincs a háta mögött minimum három megye vagy egy platform, az angyalföldi alpolgármesterségnél többre nem viheti. Kiss Péter áthelyezése elindította a láncreakciót. Draskovits Tiborról két nap alatt kiderült, hogy mégsem annyira alkalmas kancelláriaminiszternek, kabinetfőnökként viszont pótolhatatlan. Az eddig pénzügyi államtitkárként tevékenykedő Burány Sándor átvitorlázott a munkaügy élére, míg a pénzügyi államtitkári széket beígérték Veres Jánosnak, az osztódással szaporodó Szabolcs megyei lobbi legfrissebb felfedezettjének. Az ő megjelenésük mellé tegyük hozzá, hogy a Kovács László oldalán mindig derűsebb mosolyra váltó Juhász Endre lett a jelöltje a váratlanul olyan fontossá váló EU-miniszteri széknek, amelyet pedig korábban a szabad demokraták emlegettek saját hitbizományukként. Ez az átrendeződés félreérthetetlenül bebizonyította Medgyessy Péter gyengeségét a személyi
