Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-04-01 / 4. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003. április SOÓS GÉZA HAZAI KÖRKÉP Szép csendben visszatérnek a kádári idők. Az előző kormány alatt az emberek megszokhatták, hogy nem kell félniük még akkor sem, ha nem értenek egyet a kormánnyal, és ennek ilyen-olyan formában hangot is adnak. Az új szociál-liberális kabinet, egyre nyíltabban visszacsempészi a rendőrállami módszereket. Ezen persze nem szabad csodálkozni. Ma Magyarországot posztkommunisták irányítják, nem igazán demokratikus módszerekkel. Már a Hom-kormány alatt is szebekerültünk azzal, hogy rendőrök brutálisan szétvertek egy tüntetést. Földön fekvő idős asszonyt bántalmaztak. Végül az egész megszűnt az Orbánék kormányzása alatt. Ma pedig minden kezdődik elölről. Ki ne emlékezne az Erzsébet hídon tüntetők brutális szétverésére. Majd a Kossuth téren folytatódott az ütlegelés. Kovács és bábja, Medgyessy naponta megmutatja a rájuk jellemző módszerekkel, hogy ki az úr az országban. Ma már a tüntetéseket is korlátozzák a legkülönbözőbb címeken. Ürügyet mindig sikerül találniuk. Embereket állítanak bíróság elé, mert szidalmazták Medgyessyt. Néha elég egy transzparens, hogy valakinél házkutatást foganatosítsanak. Az APEH, mely az adók beszedésére hivatott, hatalmán keresztül nyíltan fenyegeti, szankcionálja az ellenzéket. Ma hazánk abba az irányba halad, melyet úgy neveznek, hogy rendőrállam. Előkerülnek a régen elfelejtett módszerek, és ha ezen az úton haladunk, ismét divatba jön az éjszakai csengőfrász, és a lefuggönyzött autók. Néha már az ember arra gondol, hogy az Andrássy út 60. szám alatti Terror Házát azért szeretnék megszüntetni, hogy azután helyre állítsák eredeti funkcióját. A berendezés egy része adva van és pribék is akad elég ebben az országban, csak körül kell nézni az SZDSZ háza táján. Hiszen mindannyian tudjuk, a “jó mesterség” apáról fiúra száll. Mesterfokon folyik idehaza az agymosás. A cél az országot beterelni az Unióba. Ezt a terelést még megelőzi áprilisban egy népszavazás. Arról persze mély hallgatás van, hogy belépésünk esetén az egy főre eső támogatás a 10 százalékát sem éri el annak, ameny- nyiben részesült a két legszegényebb ország, Portugália, vagy Görögország. Arról is mélyen hallgatnak, hogy akár 100 ezer családi gazdaság húzhatja le a rolót. A hazai fuvarozók 10-20 éves járműveikkel, nem hogy nem lesznek versenyképesek, de még a hazai utakról is ki lesznek tiltva. Népünk egy része még mindig a csodavárók kategóriájába sorolható. A csoda pedig az lesz, ha belépésünk után egyáltalán talpon sikerül maradni. Vagy ahogy valaki megjósolta, koldusokból fökoldusok leszünk. Agitálni tudnak az elvtársak. Nem felejtették el a süket propagandát, amivel a parasztokat behajtották a kolhozba.. Mondogatták, hogy ott lesz a jó világ. Nem lett jó világ. Az üzletekből rendre eltűnt a hús és minden más, de belénk sulykolták, hogy a nehézségek csak átmenetiek. Most ezeket az átmeneti problémákat nem hangoztatják, hanem arról beszélnek, hogy miénk lesz a jövő, no meg a gyermekeinké és az unokáinké. Félre ne értsenek, nem arról van szó, hogy az Unió valami szörnyű dolog lenne. Csak a feltételek, amelyeket “pártunk és kormányunk” elfogadott, annyi hátránnyal járnak majd, hogy esetünkben borítékolni lehet a nyomorunkat. Azért is borítékolni lehet, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy mondtak-e valaha is igazat az elvtársak?! Rohanunk a háborúba. Amikor a kedves olvasó e sorokat olvassa, talán véget is ér az iraki háború. Az eredményben sem lehetnek kétségeink. Mégis, idehaza belpolitikai vihart kavart a készülődés. Olvasóink tudják, hogy a Somogy megyei Taszáron van egy légi- támaszpont, melyet hajdan a szovjetek használtak. Jelenleg amerikaiak állomásoznak ott. Ide hoztak emigráns irakiakat, akik kiképzésben részesülnek, és majd a háború után az iraki közigazgatásban tevékenykednek. A közvéleményt érdekelte, hogy milyen kiképzést kapnak, és főleg az, hogy ittlétük hazánkra mekkora veszélyt jelenthet. Az amerikai hadvezetés elég szűkszavú volt. A magyar illetékesek ezt a szűkszavúságot próbálták feloldani különböző magyarázkodásokkal. Aztán kiderült, hogy ez a magyarázkodás időnként köszönő viszonyban sem volt az igazsággal. Néhányszor maguk az amerikaiak cáfolták meg ezt az olcsó propagandát. Sajnos egy Háry János-kormány még ott is kárt okoz, ahol az elkerülhető lenne. Még mindig a háborúnál maradva. Mióta Magyar- ország a NATO tagja lett, különböző kötelességek hárulnak rá. Néhány napja olyan felkérés érkezett az amerikai hadvezetéstől, hogy Törökország biztonságát szavatoló műszaki eszközök és hadfelszerelések, valamint katonai egységek áthaladását engedélyezze a kormány, mely vasúton érkezne. Mivel ez bizonyos alkotmányjogokat sért, csak négypárti megegyezés árán nyílik erre lehetőség. Eközben amerikai C-130-as gépek és helikopterek szálltak be az országba, Ferihegyen üzemanyagot vettek fel, majd tovább repültek Romániába. Egyes hírek szerint ezek a gépek Törökországba tartottak, és a várható irak elleni háborúban szándékoznak bevetni őket. Ilyen formában viszont
