Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-04-01 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 2033. április Húsvéti harangok (Folytatás az 1. oldalról) Gyermekkoromban nagyon szerettem harangozni. Ünnepnek számított, amikor az öreg Zóni bácsi, templomunk harangozója felengedett a többiekkel a kórusra, ahol meghúzhattuk a harangköteleket. A boldogság csúcsa volt számomra a harangszóval üzenni a világnak, mert akkor úgy éreztem, hogy kiáltok a harangok nyelvével. Mindig is arra vágytam: “messzire szólót, nagyot kiáltani!” Magam elé képzeltem az ünnepi hangulatot, amikor a harangok szavára hívők serege indul el a templomok felé. Csak a legnagyobb ünnepek előtt némulnak el a harangok, hogy elszánjanak Rómába. Ilyenkor beszédes mély csend ereszkedik a szívekre. A nagypénteki csendben gyakran eltűnődöm: hiszünk-e valójában a feltámadásban? Magamtól is megkérdeztem már százszor: hiszek-e? Mert csak addig igazán a lélek igazi ünnepe ez a nap, csak addig jelentenek megnyugvást és megújulást számunkra a visszatérő harangok, amig hiszünk. Nem ünneprontásként mondom, a feltámadás fele- melően szép ünnepén gyakran láttam, hogy ilyen körmeneten mindig akad, aki a szélre sodródik, rongyos ruhájában el-elmaradozik és sír. Ilyenkor mindig az nyilall a szívembe: Krisztus őket nem váltotta meg? Hisz’ nekik sose jutott az élet édes tömjén füstjéből, őket nem érte az áldás szenteltvize. Miért rekesztették ki őket a lélek nagy boldogságából? Ők miért sírnak, amikor mi énekelünk és örvendezünk, hiszen értük is meghalt a Megváltó! Egyszer a hittanórán is megkérdeztem erről öreg plébánosunkat, mert tudniszerettem volna: nekik miért nincs ünneplőruhájuk? De sose kaptam kérdésemre választ, azóta sem tud nekem senki biztatót mondani, öreg, tapasztalt lelkipásztorok is csak a szemüvegüket törölgetik ilyenkor. És bennem ezért kétségek és félelmek bujkálnak. Pedik lehet-e szebb muzsikája szívünknek a húsvéti harangszónál, a feltámadást hirdetőnél? Sok-sok régi feltámadásra emlékszem, de van egy közöttük, amelyre még most is átforrósodik a szívem. Megrendülve gondolok még ma is arra a szép napra, amivel az élet megajándékozott. A legszebbel, amit adni tudott. Egész éjszaka szóltak akkor a fegyverek, s a félelem ült a városon. Másnap hirtelen csend támadt, nagyszombatra virradtunk, így a harangok is hallgattak. Üresek voltak az utcák, mert a halál leselkedett a ka- pualjakból. Emlékszem, a posta kapualjába húzódtam, amikor egyszer csak nagyot dobbant a szívem. Egy páncélos kanyarodott a zombori Szentháromság térre. Többed- magammal berohantam a szemközti templomba és meghúztuk a harangköteleket. Harangoztunk és sírtunk. Megszólalt az orgona is. Alleluja! Sose felejtem el azt a napot: 1941 volt, a feltámadás ünnepe. Van talán, aki már elfelejtette? Illés Sándor--’’Magyar-magyar háború Budapest pénzén” címmel a CURENTUL a nagyváradi BIHOREANUL című lap alapján számol be a nagyváradi kulturális központ finanszírozása kapcsán Tőkés László püspök és a Mecénás alapítvány között kialakult konfliktusról. A lap szerint “a szálak a magyar kormányfő és Mudura nagyváradi román üzletember közötti többéves barátságra vezethetők vissza”, s Medgyessy Péter “újabb image-vesztést kockáztat azzal, hogy a magyar kormány a támogatást a Mudurához közel álló alapítványnak juttatja. A lap kitér a Mecénás alapítvány ösztöndíj-programjára is, kiemelve: “a recept, amely szerint Magyarország pénzzel támogatja romániai politikai partnereit egyszerű és biztos. A romániai barátok egy látszólag karitatív kezdeményezést tesznek, amelyet aztán Budapest pénzel. A Mecénás alapítvány által adományozott ösztöndíjak csupán ürügyek. Magyarország kormánya nem lehet annyira naiv, hogy 320 millió forintot fizessen 20 diák-ösztöndíj finanszírozására. Könnyen gyanítható, hogy a dollármilliókat a játékban résztvevők (Medgyessy, Kiss, Mudura, Bihari /RMDSZ/) forgatják, a pénz nagy részét a Termál Komplexum építése, magánzsebek és, természetesen, pártperselyek nyelik el. Jótékonyságra csak morzsák maradnak”. Az ACADEMIA CATAVENCU szatirikus hetilap szerint Alexandru Mudura nagyváradi üzletember barátja, Medgyessy Péter miniszterelnök közbenjárásának köszönheti, hogy hitelt kapott a magyarországi Eximbanktól a nagyváradi Lotus bevásárlóközpont felépítésére. A lap szerint a magyar sajtóban botrány tört ki: az “üzlet rosszul megy”, s az esetleges csődnek “a hitel megszerzésénél kezeskedő, Medgyessyhez hű biztosító társaság fogja meginni a levét”. A lap szerint a nagyváradi üzletember nemrég Medgyessy Péter közbenjárását kérte “a magyar újságírók elhallgattatásához”. (HTMH) Az élet kísérlet arra, hogy az ideálból valóság legyen. Németh László
