Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-01 / 3. szám
26 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003. március Dr. Kasza Lajos: r Újra, találkoztam a Balatonnal A múlt év májusában ismét hazamentem Magyar- országra. Pár hónapra balatoni lakásomba költöztem, közel ahhoz a helyhez, ahol születtem. Itt a magyar tenger partján visszagondoltam gyermekkorom és diákéveim kedves emlékeire. Csak egy kis villany világította be a szobámat és a nagy ablakon keresztül ide látszott a Balaton tükre, melyen a visszaverődő holdfény ezüst úttal kötötte össze az egyik partot a másikkal. Körülöttem csend volt és nyugalom. A világ zajától távol, csak magamnak éltem és magammal társalogtam. Apám, anyám szavai jutottak eszembe, amint igazgatták kezdő életemet. Apám az igazmondásra tanított, anyám meg arra kért, hogy maradjak meg jónak mindenkihez. (A kis csetlő-botló karikát hajtó Laliból, mert így szólítottak, gimnazista lett Keszthelyen a Premontrei Papok Iskolájában. Jó tanuló voltam és az egyetemet az állatorvosi karon végeztem el, ahol később mint tanársegéd, doktori oklevelet is kaptam.) Itt Keszthelyhez közel a parti fűzfák mint régi ismerősök bólogattak felém, nyújtogatva hosszú ágaikat a szél irányából. Itt nem nehéz átnézni a túlsó partra és Somogyból újra megcsodáltam a zalai part hegyvonulatait. Hogy is mondja egy régen hallott mondás "Somogyból szép Zala”. A víz színe sárgásszürkén fodrozott, engedve a szél kergetésének. A parton megtörő hullámok minden nap másként formálódtak és tűntek el a parti fövényen. Van olyan nap is, mikor az erős vízmosás felkavarja a fenék homokját és a partra kifröccsenő hullámok, mint kis szökőkutak széthulló cseppjei vesznek el a parton. A fodrok ezernyi változata mutatja a hullámok sokféleségét és ahogy nincs egyforma hópehely, azonos hullámok sem léteznek. Ha csend ül a tó felszínére, akkor ide hallatszanak a távoli harangok légbe vesző hangfoszlányai. Ha meg köd ül a tájra, csak sejteni lehet a parti vonulatokat, mert azok elvesznek a mindent beborító szürkeségben. Vannak a Balatonnak állandó lakosai, a vízi kacsák és a le-föl bukkanó fekete, formás testű vízityúkok. Ezek kis csoportokban kerülgetik egymást és csendes tyúkhangon elbeszélik élményeiket. A hattyúk meg legtöbbször csak párosával lengetik magukat a víz színén és gyakran nyújtják hosszú nyakukat a vízbe apró halak után kutatva. Irigylem a hattyúkat meg sajnálom is őket Azt mondják, hogy ezek az igazán szép fehér nagy vizi madarak egy életre párosodnak. Ha a kettő közül az egyik idő előtt elmegy, a másik a magányos életet választja. Szent fogadalom ez egymáshoz és ezért csodálom őket. Az elvesztett szerelem találkozásának a hiányáért meg sajnálom ezeket a méltóságteljes madarakat. Nekem is kijutott az elvesztés szomorúságából és évtizedekig csak kevés jutott a szerelem igaz öröméből. Amikor megtaláltam a párom, csak a csendes békesség öröménél lett újra szép az életem. Nem tudok betelni a Balaton csodálatával. Kérdezgetem magamat, mikor a legszebb a nagy tó? Mindig akkor látom a legcsodálatosabbnak, mikor találkozom vele. A tavasz a burjánzó zöld újjászületésével és a meleg napon vízből kiugrándozó apró halakkal odaköt engem a parthoz és órákig örülök mindennek, ami a megújuló természetet jelenti. A nyár is szép, de a sok ember zaja elveszi a tó igazi szépségét. Ilyenkor mindig várom, hogy ősz legyen, mikor a faleveleket pász- tákban hordja a szél és sok helyen a levelek besodródnak a vízbe és mint parányi csónakok libegnek a felszínen. Ősszel a levelek kihozzák magukból a bennük rejtőző színek változó szépségét. A zöld szín át- vedlik a pirosbama szín ezenvi változatába és a sárga szín alaptónusán minden levél egy alkotott színcsoda lesz. A megkopasztott fák ágai lassan mozognak a szél irányában és az őszi köd reggelenként, mint nagy dunyhatakaró fedi be a vizet. A tél meghozza a hideget és a Balaton felől zimankós szelek figyelmeztetnek, hogy légy kész, mert a hideg gyorsan megérkezik. Ilyenkor a kályhákban szikrázva pattog a tűz, meleget adva a kívülről jövő didergőknek. Belülről külön öröm nézni, amint a hulló hópelyhek puhán megtelepszenek a föld felületén és tiszta hófehér lesz a világ. Akiket nem riaszt el a tél hidege, meg a szél metsző haragja, azok járhatják a kitaposott parti ösvényeket, mert a Balaton ilyenkor egy új természeti csoda. A jéggel borított tó hívja a jégvitorlásokat nagy rohanásra és kipirult arcú gyerekeket korcsolyáikon vidám kergetőzésre a nagy tó megmerevedett tetején. A jégen léket vágnak a halászok és lesik, hogy zsákmány kerüljön horgaikra. Ó szépséges Balaton, te nékem tükrözöd sima szintedről a visszaverődő fénylő napsugárt, melyben az ugráló halacskák, vágyva furdenek a levegő puha melegében. Rövid kis útjaik a fénylő nap felé örömük ujjongása: Csillanó testükkel eképp mutatják, hogy itt vígság van: a Nap az Élettel együtt játszadoz, harmóniában
