Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
81 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003. január Magyarok vagyunk, húzzunk széjjel! A KETTŐS VÁLASZTÁSI VERESÉG OKAI ÉS KÖVETKEZMÉNYEI Több mint fél év telt el a tavaszi kormányváltás óta. A helyhatósági választások is jócskán mögöttünk vannak. Az elmúlt idő elég ahhoz, hogy az ember kielemezze, átgondolja és talán megtalálja az okát annak, amivel kapcsolatban oly sokszor felteszi a kérdést, hogyan történhetett? Hogyan történhetett, hogy négy év tisztességes kormányzás után ismét “ezek” vették át a hatalmat? Miként történhetett az, hogy egy kultúmép, mely oly sokat szenvedett, és mégis, talán a legtöbbet tette az öreg kontinensen a szabadságért, visszaszavazta ezt a csavargó hordát.. A Szanyikat, Szekereseket, Juhászokat, Kellereket, Kovácsokat, Lendvaikat és a D-209-es ügynököt. Olyan embereket, akiket egy tisztességes klubba be sem engednének, vagy ahogy a parasztember mondja, a kutyámat nem bíznám rájuk. Egy barátom kesernyésen jegyezte meg, ők azok akik hárman osztoznak 50 IQ-n. Térjünk vissza egy gondolat erejéig az Orbán-kor- mányhoz. A koalíció alapvető tisztességét nem lehet megkérdőjelezni. Ugyanis, mint már sokszor leírtam, bűnt nem követtek el, csak hibákat. Mégis ezek a hibák lettek a végzetük. Kezdeném azzal, hogy a fordulat óta (1990-től) az emberek többsége azt remélte, hogy az élet végre könnyebb lesz, hiszen 50 év szegénységgel a hátuk mögött mindenki azt várta, mikor lesz vége a nélkülözésnek. Nem nyugati életmódról álmodoztak, csak kicsit jobbról. Valami el is kezdődött. Duplájára emelkedett a minimálbér (melyet a szocialisták nem támogattak), ami végül 50 ezer forint lett. Ekkor viszont a bérek összetorlódtak, bérfeszültséggé. Szinte tapintani lehetett az elégedetlenséget. Az alsó- középréteg állandó panaszát lehetett hallani. Főleg a közalkalmazottakét. A kormány tett bizonyos ígéreteket az “összecsúszott” bérek rendbehozására. Január egytől új közalkalmazotti bértáblázatot ígértek. A szocialisták gyorsan kapcsoltak. Viszonylag nagyarányú bérfejlesztéssel, a maguk oldalára csábították az elégedetlen emberek százezreit. Ezért is ígértek a közszférában 50 százalékos béremelést. (Ezt az Orbán- kormánynak kellett volna megtenni, de ők ingadoztak.) A nyugdíjasoknak egyszeri 19 ezer forint kifizetését ígérték, nem kevés demagógiával. A családi pótlék 20 százalékos emelése is sokat számított. Ez főleg a cigányoknál és a lumpen elemeknél, akiknél nem érvényesült a gyerekek utáni adókedvezmény, mert vagy nem volt munkájuk, vagy nem is akartak dolgozni. A szocialisták számítása bejött. Mindenkinek ígértek egy keveset és most kivételesen ennek egy részét oda is adták. A pénzek mellett olyan propagandát fejtettek ki, hogy ők az álomemberek. Az sem probléma, ha majd ezt a pénzt más csatornákon visszaveszik, csak most lássa a “proli”, hogy csurran-csöppen a pénz. Több mint 600 ezer közalkalmazott kapott átlagban mintegy 25-30 ezer forintot. No nem annyit, amennyit ígértek. Rendelet biztosította, hogy a diplomások kezdő fizetése nem lehet bruttó 100 ezernél kevesebb. A régebbi dolgozóknál ez arányosan több. Az egészségügyben, ahol nagyon alacsonyak voltak a bérek, végre valami mozdult. Kellett is, hiszen egy orvos 6-8 százalékát kapta annak, amit egy nyugati kollégája. A nővérek szintén. Oly sokat hallottam és hallom ma is, hogy nem szeretem ezeket, de a zsebemnek hiszek s nem a szívemnek. 380 milliárd forint lett szétosztva, amit még az Orbán-kormány tartalékolt. Miért nem osztották ők szét? Mire vártak? A két győztes választás után megszorításokról beszélnek. Tehetik, ők vezetik az országot és a legtöbb önkormányzatot, ahol is elsöprő győzelmet arattak. A Fidesz vezette kormány rosszul mérte fel a helyzetet. Nem voltak tisztában azzal, hogy az emberek többsége valóban hogy él, hogy érez. Az anyagiakon kívül lehetett volna olyan hangulatjavító intézkedéseket hozni, mint teszem azt: azok a nők, akik 25 év munkaviszonnyal rendelkeznek, betöltötték az 55 évet, és szültek legalább két gyereket, nyugdíjba mehessenek. Sajnos a Fidesz érthetetlenül kivárt. A különböző közvélemény-kutató intézetek, az utolsó percig nagyarányú koalíciós győzelmet jósoltak, és ez a nemzeti erőket kényelmessé tette. Ha jól belegondolunk - a különböző közvélemény-kutató intézeteket liberálisok vezetik -, valószínű, hogy csapda volt a nagyarányú győzelem prognosztizálása, hogy elaltassa a nemzeti erőket. Sajnos ez be is jött. Orbán Viktor későn kezdett kampányolni. Az első forduló után, már látni lehetett bizonyos kétségbeesést. A leírtakon kívül még sok egyéb összetevője volt a balliberálisok kettős győzelmének. Mondanám, hogy majd négy év múlva visszaszerzik a nemzeti erők a hatalmat. Ma ez nem úgy néz ki. A vereség után még nincs felocsudás. Az pedig egyszerűen szégyen és ostobaság, hogy a Fidesz szövetségese az MDF folyamatosan a MIEP-ben keresi az ellenséget. Dávid Ibolya mindent elkövet azért, hogy odadörzsölödjön a baloldalhoz. Egy kétségbeesett mondattal zárom soraimat: Magyarok vagyunk, húzzunk széjjel! Soós Géza
