Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-01 / 3. szám
2003. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 hogy hányadik a kivonuló cégek közül, erről nem készült statisztika. Új érseke van hazánknak. Esztergomban beiktatták Magyarország 82. esztergomi érsekét, miután Paskai László betöltötte a 75. életévét, s a hatályos egyházi törvények értelmében benyújtotta lemondását, melyet a Szentszék elfogadott. Úgy tudni, Karl Jozef Räuber vatikáni nuncius, az egyházi méltóságra három nevet terjesztett be II. János Pálnak és a pápa Erdő Péter jelölését fogadta el. Nem tudom, hogy ajelöltek között volt-e Gyulai Endre Szeged-csanádi segédpüspök neve, de ma én őt tartom a legmarkánsabb nemzeti érzésű püspöknek. Erdő Péter beiktatásán az egyházi méltóságokon kívül világi méltóságok is részt vettek. Az elmúlt írásaimban gyakran foglalkoztam a 2002-es országgyűlési választással. A vereség okait is kielemeztem. Az is ismert, hogy a MIÉP a vártnál is rosszabbul szerepelt, kikerült a Parlamentből. Az ezt követő helyhatósági választási vereség már már tragikus volt. Az is igaz, hogy az okok nem lettek feltárva és nem járt személyi következménnyel. Néhány hete egy csoport elkezdte járni a maga útját, támadva a vezetőséget. Nem állítom azt, hogy a MIÉP háza táján minden rendben van. Állítom viszont azt, hogy a szembenállás nem vezet sehova, illetve oda vezet, ahová jutott a Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt. valamint a kereszténydemokraták. A semmibe! Érdekes volt megfigyelni a különböző médiák megnyilvánulásait. Amikor a Hősök terén több mint százezer ember ünnepelt, hallgatta a beszédeket, ez nem volt hírértékű a baloldal által vezetett médiák számára. Ha Grespik László doktor, aki nem is tagja a MIÉP-nek. “csupa jószándékból“ kígyót békát kiált a párt vezetőire, az azonnal fomüsorban kap nyilvánosságot. Azok akik szembe fordultak a pártelnökkel, ott virítanak a képernyőn, mintegy sulykolva a közvéleménybe, hogy a MIÉP nem egy demokratikus párt. Az évek óta elhallgatásba burkolt médiák, egyszerre felfedezték a MIÉP-et és “őszintén aggódnak” érte. Végezetül, komoly fennakadás volt a vasúti közlekedésben. Az történt ugyanis, hogy az egyik pillanatról a másikra, ki kellett vonni a forgalomból az úgynevezett Bz-motorvonatokat, melyek cseh gyártmányúak. Egy balesetben felmerült annak gyanúja, hogy a balesetet műszaki hiba okozta, egész pontosan a motorvonat mozdonyának féltengelye repedt el. Idehaza 259 ilyen típusú szerelvény van forgalomban. Ultrahanggal kezdték vizsgálni ezeket a tengelyeket és több mint 30 százaléknál repedéseket mutatott ki a műszer. A mellékvonalakon többségében ezek a motorvonatok bonyolítják le a forgalmat. Az Olvasó írja A magyar kormány lemondott rólunk. Horvátországból figyelemmel kísérve azt, hogy mi történik manapság azzal a törvénnyel, amely a Magyarországról kirekedt (nem emigrált, hanem Trianon óta kívül került) magyarok magyarságát volt hivatva bizonyítani, nem tudom elhinni, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhet. Inkább rémálomnak tűnik az egész. Mindinkább a kedvezménytörvény névvel tisztelik meg ezt a törvényt, habár nekünk benne nem a kedvezmények a fontosak (hiszen azok nélkül is örültünk volna annak), hanem az, hogy a jogszabály nemzetiségi státusunkat volt hivatva bizonyítani. Hiszen a magyarigazolvány által én tudom, hogy az anyaországban igenis számon tartanak engem, Magyarországon pedig tudják vagy tudni vélik, hogy a szomszédos országokban hol, mennyi magyar emberrel számolhatnak. Csak annak lehet ez ellen kifogása, akinek eleve a magyarság ellen van kifogása! Továbbá, nyakatekert érv az, hogy ez a törvény csak konfliktusokhoz vezet. Például itt, Horvátországban, e törvényt igen jól fogadták, hiszen Horvátország az anyaországon kívül élő horvátjait sokkal hatékonyabb státus szerint kezeli, mint ahogy ezt az MSZP által előbb megszavazott, majd megkérdőjelezett magyar státustörvény teszi. (A Horvátországon kívül élők állampolgárságot, szavazati jogot meg számos más privilégiumot élvezhetnek, Tokiótól New Yorkig, amennyiben horvátoknak vallják magukat.) Ha valamely államban ez a törvény konfliktusokhoz vezethetne vagy vezet (Románia, Szlovákia stb ), akkor annak nem a státustörvény vagy a magyarok az okai, hanem az, hogy abban az államban a kisebbségeket még formálisan sem tűrik meg, nemhogy kisebbségi jogaikat elismernék. Az, aki könnyűszerrel lemond az anyaországon kívül élő magyarokról, olyan, mintha önmaga magyarságáról mondana le, csak öt hagyják már békén az egésszel. S hogy a nemzetiség, az valami elavult fogalom lenne? Próbáljanak ilyen badarságot beadni a franciáknak, az amerikaiaknak, az olaszoknak vagy a románoknak, azt szeretném én látni. A magyarországi megosztottság e kérdés körül olyan érzést kelti bennünk, hogy valami módon mi szégyellj ük magunkat az anyaországi magyarok helyett, ha valaki azt kérdezi: Mi történik nálatok otthon? Lemondtak rólatok véglegesen? Torma László villamosmérnök Zágráb Kérjük, terjessze lapunkat!
