Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-02-01 / 2. szám
2003február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 nőm kis társaságnak egy díszpéldánya Csehák Judit, aki ma miniszteri rangban van. Ő felelős ma tízmillió magyar egészségügyi ellátásáért. 2002 áprilisában a püspöki kar egy körlevelet adott ki, melyben felhívták a hívek figyelmét a választásokra, és egyben eligazították őket abban, hogy a klérus milyen értékeket képvisel. Ezt a szocik nagyon zokon vették. Pufajkás Gyula, akiről közismert, hogy beteges hazudozó, sajtótájékoztatót hivott össze, ahol is az elképedt újságírókat arról tájékoztatta, hogy a szocialista párt hívő tagozata arra hívta fel figyelmét, hogy a papok a szószékről, illetve a gyóntatószékből kérik a híveket, szavazzanak a jobboldalra. Szegény Gyula honnét is tudná, hogy idehaza már évek óta a papok nem a szószékről tartják a szentbeszédet. Ami pedig a gyóntatószéket illeti, ha egyszer beülne oda, hogy meggyónja bűneit, a felsorolás eltartana legalább egy hétig. Medgyessy Péter, alias D-209-es ügynök is aktivizálta magát a választások alatt, és levéllel ostromolta a papságot, mintegy felhíva magára és az MSZP-re a figyelmet. Otromba egy levél volt. Azóta eltelt több mint fél év. Ma már a kormány úgy látja, eljött az idő, hogy a történtekért elszámoljon az egyházzal. Sikerült az elvtársaknak úgy ártani, ami a legfájóbb. Az anyagi támogatás csökkentésével. Függetlenül a Vatikánnal való megegyezéstől, január elseje után a katolikus egyház annak tükrében kapja a támogatást, amilyen arányban a polgárok felajánlották 1 százalékos támogatásukat adójukból. Több millió a gyerek, akik a lakossághoz tartoznak, de nem rendelkeznek jövedelemmel. Több százezer azok száma, akik minimálbéren vannak. Ok is kiesnek a támogatók köréből és még lehet sorolni. Ezt pontosan tudják az elvtársak is. így akarják lehetetlenné tenni a katolikus egyházat. Azt az egyházat, mely több száz iskolát, öregek otthonát, egyetemet, kórházat tart fenn, karitatív tevékenységén belül. Nagy kegyesen ugyan Medgyessy a felháborodás nyomán kijelentette, hogy a támogatást kiegészítik, de ez nem megoldás. A megoldás az lenne, hogy annak arányában támogatnák a katolikus egyházat, amilyen arányban a népszámlálás alkalmával katolikusnak vallották magukat. Bár ahogy az elvtársakat ismerem, ezen adatokat már rég meghamisították Veszélybe került a Terror Háza. Komoly veszélybe. Pető Iván SZDSZ-es képviselő az országgyűlésben keresztül vitte, hogy a Terror Házának költségvetését közel felére csökkentsék. Megértem Pető Ivánt. Ugyanis az ávós pribékek között nem kisebbnek lóg a fényképe a falon, mint a kedves édesapáé. Ezzel pedig kínos szembe nézni. A zsidóságnak itt Magyarországon több mint száz éve az a tragédiája, hogy mindig a legalja vállalt politikai közszereplést. Úgy tűnik, hogy ez ma sincs másként. Ennek fog áldozatául esni egy olyan intézmény, ahol minden nap órákat várnak az emberek arra, hogy bejuthassanak és megtekinthessék. Többször említettem már, hogy a mindenkori magyar kormányok eltökélt célja volt, belépni az Európai Unióba. Ha ez nem is történt még meg, de közel kerültünk hozzá. Koppenhágában megszületett a döntés 10 ország felvételéről. A döntést hosszú alkudozás előzte meg. Minden ország a legjobb pozícióval kívánt belépni. “Pártunk és kormányunk” itt is “elsöprő” eredményeket ért el. Csak egyet említenék, a mezőgazdaságot. 2004. május 1-től, ha majd tagok leszünk, a magyar gazdálkodók támogatásként 25 százalékát kapják annak, melyet nyugati kollégáik, és csak néhány év múlva fogják elérni a száz százalékot. Addig a magyar kormány kiegészítheti a támogatást 50 százalékra. Erre mondta kesernyésen Orbán Viktor: Nyugat engedélyt adott arra, hogy elköltsük a saját pénzünket. A magyar mezőgazdaság fényévre van a nyugati gazdaságoktól minden szempontból. Az első években ez a távolság tovább növekszik majd, és így kell versenyezni velük. Végül is a magyar közvélemény nem tudta meg, hogy a befizetés lesz-e több vagy a támogatás. Mert ha a befizetés lesz több, akkor velünk, koldus országgal fizetteti meg a nyugati jólétet levitézlett kormányunk, amelynek korifeusai valóban “remek” üzletet kötöttek. Persze az is igaz, akkora volt a lihegés a bekerülésünkért, hogy ezt figyelembe vették a felvételünknél, és úgy húzták meg a támogatás határát, mintha az ország gazdasága svájcinál is jobban prosperálna. Ma már egyre gyakrabban lehet hallani, hogy egyes országok a kilépést fontolgatják. Mi pedig most lépünk be. GÁBLER ANTAL: FIRENZÉBEN Az Arno folyó közelében A kávéház... turistákkal teli: Firenzében festett vagy ötszáz éve, az Öreg bálvány: Sandro Botticelli. Művészek, költők gazdag kincstára, Tárlatok és a csodálatos kert: Egy híres szobrász, Dante Alighieri A nagy városban, barátokra lelt. Az igazsággal szemben minden hasonlat sántít. Mikszáth Kálmán gondolata
