Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003. január SOÓS GÉZA: HAZAI KÖRKÉP Lázas munka folyik az Országházban. Új törvények születnek, régiek szűnnek meg. Az Alkotmányon is módosítani kell, mely feltétele Unió-s tagságunknak. Mégsem erről akarok most írni. Inkább arról a vitáról mely a drogtörvény lazításáról szól. Még az Orbán- kormány alatt szigorú törvényeket hoztak a kábítószer teijedésének megakadályozására. Akkor a liberális értelmiség tiltakozott, mondván, a fiatalok tömege fog börtönbe kerülni. Persze erről szó nem volt. Komád György, akit már előző írásomban amlítettem, arra tett javaslatot, hogy a könnyű drogokat szabadon lehessen vásárolni. Komád zsidó származású író, aki következetesen a magyarság ellen munkálkodik. Az okokra most nem térek ki. Azt viszont meg kell említeni, hogy az a sok tízezer fiatal, aki ma a kábítószer rabja, műid könnyű droggal kezdte. Visszatérve a törvényhozás szerepére, az új drogtörvény lényegesen liberálisabb, melynek nem lesz visszatartó ereje. A pedagógus társadalom háborog. Ezen nem szabad csodálkozni, hiszen ők vannak az első vonalban a kábítószerrel szemben. A balliberális kormány keresztülerőszakolta a drogtörvény liberális változatát az Országgyűlésben. Óhatatlanul az embernek az jut eszébe, hogy ezek szántszándékkal ott ártanak az ifjúságnak, ahol csak tudnak. Talán egy fél éve, azon keseregtem, hogy Zámolyról egy cigány kolónia tanyát vert Strasbourgban, ahol menedékjogot kértek. Arra hivatkoztak, hogy itthon származásuk miatt üldözik őket. Kiutazásukat egy Magyarországról elszármazott izraeli állampolgár finanszírozta. Ez a cigány csoport dolgozni nem akart, bűnözésből és segélyekből tartotta fenn magát. Itthon még egy fiatalember meggyilkolása is a lelkükön szárad. Kiérkezésük után, liberális értelmiségek egy csoportja, többek között Konrád György, Göncz Árpád, Eörsi István, és még lehetne sorolni, levélben köszönte meg a francia köztársasági elnöknek, hogy ezeket a “szerencsétleneket” befogadták. A levél azt sugallta, hogy Magyarországon állami politika rangjára emelték a rasszizmust, hogy ezek a cigányok alapjában véve tisztességes emberek, csak bőrük színe miatt nem kaptak munkát és nem tanulhattak, és az élet számos területén hátrányt szenvednek származásuk miatt. Többségük menedék státuszt kapott, lakhatási lehetőséget és munkát. Nem is voltak “hálátlanok” cigányaink. Néhány hete négyen közülük színesfémet loptak egy gyár udvarából, mintegy hárommillió forint értékben. Azóta már megvolt a tárgyalás is, végrehajtandó börtönbüntetést kaptak. Hát ennyit a bűnöző cigányok és a liberálisok becsületéről, mely valahol végül is egy tőről fakad. Van egy szomorú hírem. Ma már úgy tűnik, Magyarország nem fogja megrendezni a 2012-es olimpiát. A magyarázat a szokásos kifogás, nincs rá pénz. Amikor a balliberálisok kerülnek hatalomra, soha nincs olyasmire pénz, mely a nemzet jóhírét öregbítené. Gondoljunk csak arra, amikor a tajgai szmokingos (pufajkás) Gyula 1994-ben hatalomra került, az első az volt, hogy lemondták a világkiállítást. Pedig milyen jó lett volna, ha a média minket emlegetett volna. Hiszen utoljára 1956-ban történt, hogy vezető lapok címoldalára kerültünk. A világkiállítás az ország önbecsülését jelentette volna, mely ránk fért volna. Csak hát a balliberálisok még ma is nyíltan hangoztatják hogy, a magyar nép egy bűnös nép. Ennek egyenes következménye, egy bűnös népnek ne legyen önbecsülése. Jáijunk lehajtott fejjel. Az olimpia megrendezése Magyarországra irányította volna a világ közvéleményének figyelmét, történelmünkre, szentjeinkre, tudósainkra. Európa közepén az egyik legkreatívabb népcsoportra, mely oly sokszor, oly elszántan és hősiesen védte hazáját és az öreg kontinenst. Egy népre, mely 1956-ban oly erővel vágott rést a vasfüggönyön, melyet többé már nem lehetett kijavítani. Ennek is köszönhető az, hogy ma Európában megszűnt a szembenállás és valami új kezdődött. Nehogy már ez a maroknyi magyarság, egy megcsonkított hazában, újra kivívja a világ rokonszenvét azzal, hogy a népek ösz- szefogását szimbolizáló legnagyobb sporteseményt rendezze 2012-ben. Hát, úgy tűnik, hogy nem is fogja. Majd kap helyette néhány csöpögő mexikói szappanoperát, hogy csámcsogjon rajta. Veszélyben van a státustörvény. Mind Szlovákiában, mind Romániában - finoman kifejezve -, nem fogadták kitörő örömmel az Orbán-kabinetnek a határainkon túl élő magyarság megmaradására alkotott jogszabályát. Főleg az nem tetszett benne, hogy az ott élők gyermekei, ha magyar iskolába járnak, akkor támogatásban részesülnek a magyar államtól. Nehezményezték azt is, hogy odaátról a magyarok könnyebben vállalhatnak munkát idehaza, mint a nem magyarok. A balliberális fordulat után, lehetőség nyílt arra, hogy rávegyék a magyar kormányt arra hogy, a törvényt saját szájízük szerint változtassák meg. Tiltakoztak ez ellen a határainkon túli magyar szervezetek, de ez a magyar kormányt hidegen hagyta. Számukra csak a két ország “jó viszonya” a fontos, akár az ott élő magyarok kárára. Néhány hete egy nem hivatalos
