Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-01 / 11. szám
2003 november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa A nagy sakkozó Erkel Ferenc nagy sakkozó volt. Nemes szenvedélye a napnak minden órájában sarkallta. Még a Nemzeti Színház színfalai között is tartott sakktáblát, hogy minden percét a hatvannégykockás művészetnek szentelje. És megvert mindenkit, mert sakkozónak is volt akkora, mint zenésznek. A Hunyadi László egy előadása közben körülnézett a mester a színpadon: kit nyerhetne meg egy kis parázs sakkozásra? Hiszen van elég idő: alig jár még az idő fél hétre. Nem volt ott senki más, csak egy kacagányos vitéz: Korosak a kórista. Nappal csizmadiamester, este énekes: tenor prím. Biz’ egy kicsit kapálatlan hang, de az nem baj, mert a kis szürke tüskés bajszu Korcsek bácsi különben igen hasznavehető ember: jeles mimi- kus és apró cigányszerepek kitűnő játszója. Haj, de tudta fújni azt a keserves nagyidai nótát! Erkel elcsípi a kacagányánál fogva:--Jöjjön Korcsek, játszunk egyet hirtelenében! Korcsek szónélkül megy. Erkel a színfalak mögött leül a sakktábla mellé. Korcsek letelepszik vele szemben. —No, ne vesztegessük az időt! Kezdem én! - mondja Erkel és szép spanyol gambit reményében kilép a két paraszttal. Korcsek lekönyököl az asztalra és le nem veszi a szemét a tábláról. De nem húz. A percek múlnak. Korcsek összeráncolja szemöldökét, fütyürész, majd titkos értelmű szavakat mormog. De csak nam húz. —Szent Isten! - gondolja magában Erkel, - micsoda hatalmas sakkozó lehet ez, hogy már az első húzáson is így gondolkozik? És örvendez a szíve mélyén. Mindazonáltal váija, hogy mozduljon már a félelmes ellenség. Korcsek azonban csak tovább mereszti a szemét és lógázza a lábát. Végre az ügyelő csenget: mindjárt kezdeni kell a nyitányt. —No, de hát húzzon már, édes barátom! - szól Erkel türelmetlenül. —Én? - ámulkodik Korcsek. —Maga hát! —De én, kérem alássan, nem tudok sakkozni. Mária Terézia, a túlzott erényvédelmi intézkedéseiről is ismert uralkodó, egy ízben magához hívatta mindenható kancellárját, Kaunitz herceget, s közölte vele: —Herceg, megparancsolom, hogy élvhajhász, kicsapongó életű férfiak ne kaphassanak ezentúl tiszti rangot. Kaunitz, aki nagy barátja volt a női nemnek, s akinek intim kalandjairól, szerelmi kapcsolatairól évtizedeken át egész Bécs beszélt, a császári parancsra szelíd nyomatékkai megjegyezte: —Felség, ha néhai császári atyjaura ugyanúgy gondolkodott volna, mint felséged, akkor én az örmes- terségnél nem vittem volna feljebb Pesti viccek: Aktképek. A múzeumban érdeklődik egy iskolai csoport: —Bácsi kérem, hol vannak azok az aktfestmények? —Most a második emeleten vannak - közli a teremőr. —Állandóan át kell akasztanunk őket, hogy a szőnyegek egyenletesen kopjanak. Feltámadás-Hisz maga a feltámadásba?-Miért kérdi főnök úr?-Azért, mert délelőtt itt járt a nagyapja, akinek a temetésére a múlt héten elkéredzkedett. Angolul-Apu, már tudom mondani angolul, hogy elnézést kérek, meg azt, hogy köszönöm szépen.-Örülök, fiacskám! Akkor már többet tudsz angolul, mint magyarul. Bosszú Móricka rosszalkodik, ezért az apja alaposan elveri. A gyerek egy darabig szótlanul nyeli a könnyeit, majd kifakad:-Remélem tudod, hogy ezt a verést az unokáid fogják visszakapni? * Vigyázat! - ez nem vicc. Ha vicceink megnyerték tetszését, kérjük mesélje el barátainak, hátha azoknak is tetszeni fog és megrendelik lapunkat. Sőt, nem árt egy kicsit biztatni őket, hogy fizessenek elő.
