Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-01 / 11. szám
2003 november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 GYASZJELENTES Mélységes fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva jelentjük, hogy szeretett édesapa, nagyapa és dédapa fáji FÁY ISTVÁN világszerte ismert újságíró, a Kanadai Magyarság, a Hadak Útján, az ausztráliai Magyar Élet, az Amerikai Magyar Újság állandó munkatársa, az MHBK aranykoszorús jelvénnyel kitüntetett bajtársa, az Árpád Akadémia tagja 2003. szeptember 21-én, életének 86. évében visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Porait 1997. februárban elhunyt felesége mellett helyeztük örök nyugalomra a magyar református egyház szertartása után, nagy részvét mellett. Gyászolják leányai: Éva Mária és férje Colin Rose Margit Ilona és férje Douglas Smith Anna Ildikó: Frank D Agostino özvegye Unokái: Christopher Neil és felesége Elisabeth, Matthew, Nikolas és Julianna Dédunokái: Andrew és Alexis Azonkívül a Fáy Társaság, az MHBK, a Kanadai Magyar Keresztény Egyesület, valamint rokonai, barátai és olvasói világszerte. Emlékére szentmise áldozatot celebrált a wellandi Magyarok Nagyasszonya római katolikus és a Keresztelő Szent János görögkatolikus egyház. BÉKE PORAIRA! "Az igaz harcot megharcoltam" "Nincs már szívem félelmére Nézni sírom fenekére." a Gyászoló család * Lapunk szerkesztője - az olvasók nevében is: szomorúan mondunk búcsút Fáy Istvánnak, kedves munkatársunknak. Halálával lapunkat is nagy veszteség érte. Olvasóink szerették írásait. Sok-sok elismerő levelet és telefonhívást kaptunk, melyben dicsérték cikkeit. Mivel a más lapoknak írt cikkeit is elküldte részünkre, így a jövőben is tudunk válogatni írásaiból. A jó Isten adjon örök nyugodalmat Neki. Isten veled István! Emléked örökké szívünkben él! Hetven éve halt meg Apponyi Albert A közel ötven évig tartó elnyomó diktatúra internacionalista felfogása eleve kirekesztett a köztudatból olyan személyiségeket, akik történelmünk meghatározó alakjai közé tartoztak. Ilyen volt gróf Apponyi Albert is, a XIX-XX. század magyar közéletének kiemelkedő politikusa, diplomatája, akinek nevét jobbára negatív előjellel emlegették a második világháborút követő időszakban. Apponyi már 24 éves kora óta tagja volt a magyar parlamentnek, rövid idő leforgása alatt kitűnt logikus gondolkodásával, kivételes szónoki képességével, elkötelezett magyarságtudatával és keresztény lelkületével. A Tisza-kormányt egyensúlyban tartó politikai állás- foglalása, eszméi hamarosan az akkori ellenzék vezéralakjává emelték: nevéhez számos fontos intézkedés, belpolitikai esemény fűződik. Keresztény elkötelezettségét híven tükrözi, hogy a Wekerle-kormány idejében beterjesztett egyházpolitikai javaslatok tárgyalásakor a kötelező polgári házasság ellen foglalt állást. Honvédelmi téren keményen küzdött a hadsereg kérdésében a magyar nemzeti jelleg érvényesítéséért. Jelentősnek mondható vallás- és közoktatási minisztersége (két alkalommal is kinevezték e fontos posztra), amelynek során meghatározóak lettek az alatta hozott népoktatási törvények. A proletárdiktatúra idején Apponyinak menekülnie kellett. A háborút lezáró szégyenletes párizsi béketárgyalásokon ő képviselte Magyarországot. A tárgyalások során a legkiemelkedőbb beszéd az ő nevéhez fűződik - sajnálatos módon legdöntőbb érvei és ékesszólása sem hatották meg a nyugati politika vezetőit. Apponyi érdemeit 1921-ben, hetvenötödik születésnapján országos ünnepségek keretében ülték meg: a nyolcvanadikön munkásságát törvénybe iktatták, és a magyar főváros legszebb terét nevezték el róla. 1933-ban a Genfbe utazó magyar delegáció vezetőjeként a svájci városban érte utói a halál. Emlékét minden igaz érzelmű honfitársunknak tisztelnie illene, aki szívén hordja a trianoni béke által sújtott Magyarország sorsát. Túlzás nélkül állíthatjuk Balányi György piarista történészprofesszor szavaival, hogy “hitvalló életével állandó dísze marad a magyar katolicizmusnak”. Szeghalmi Erdély magyar föld, harcolojunk érle!
