Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-01 / 11. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003 november üres koporsót és megdöbbenve olvassa annak feliratát: Rudolf. Olyan biztonsággal érezte a történelem levegőjét, mint Shakespeare a római tragédiákban vagy az angol királyokról festett monumentális freskóiban. Elkísérjük a havas Felvidék kisvárosaiba, együtt vagyunk a máramaíosi rengeteg behavazott vadászházaiban, szerelmi légyottokon a Városligetben, de azt is meglessük, hogyan kurizál kikapós szépasszonyoknak a Kamaraerdőben, a kis budai szállodákban, a Tabán és a Krisztinaváros múltat sugárzó macskaköves utcáiban. Mellette állunk a belváros régi házainak egyik ablaka alatt, ahpl aludni készülő kedvesét lesi meg és vele megyünk a Józsefváros, Terézváros, vagy Buda kiskocsmáiba. Az ő szemével nézzük Szemere Miklóst (Alvinczy), a „tatár kánt”, aki az „ utolsó nagyúr" és annak nyomában vagyunk kalandos útjai során egészen haláláig, ami diadala tetőpontján a „Kékszalag hőseként” éri, akárcsak honfoglaló ősei valamelyikét egy-egy csatában. Kalandos útjain vidéki restikben ebédelünk a hajóssal, bebarangoljuk vele a Szepességet, Abaújt, Gö- mört, Nógrádot, és együtt érkezünk a Bakonyon át Várpalotára, kétes foglalkozású barátjához. Elhisszük neki a szerelem, sok átélt vagy álmodott boldogságát, mert el akarjuk hinni. Lehet rajongani érte vagy gyűlölni, csak egyet nem lehet; közömbösnek lenni iránta. Ő pedig mesél, mesél, ahogy senki más, mert benne öltött testet a múlt. Talán innen van néha archaizáló, de páratlan nvelvi gazdagsága. Nem utazik soha idegen országokba, elég neki a hazája is. 1918- tól 30-ig a Margit-sziget nyugalmában él, mert úgy szereti az embereket, hogy nem tud már közöttük lenni. Igaz, ha Arany János megírhatta a Sziget tölgyei alatt az „Oszikék”-et és „Palatínus Jóska ” (az idősebb József főherceg) cigány nyelvtanát, neki sem lehetnek nagyobb igényei. Egy napon aztán kilakoltatják és Óbudát választja önkéntes száműzetése helyéül, ahol elfeledten, szűkölködve él családjává!, egyre gyengülő testtel, de szellemének mindjobban ragyogó fényénél közeledve sírja felé. Élete utolsó napját Márai Sándor írta meg nagyszerű nekrológ regényében, melynek címe: „Szindbád hazamegy". . Fájdalmas, nagy magyarsága akkor mutatkozik meg igazán, amikor sikerei csúcsán, 1928-ban Edward K. levelet küld neki Los Angelesből és meghívja, hogy telepedjen le Hollywoodban. Egyben 15.000 dollárt kínál neki. Válasza szívbemarko- lóan magyar: „...Nem, kedves Edward, nem ér meg nekem annyit a maga 15,000 dollárja, hogy vándormadárrá tudjak válni és távoli szemlélője legyek hazámnak egy távoli csillagról, hogy ne halljam többé hazai hangjainkat, a veszekedéseket, a pörlekedéseket, az irigységet, hogy megismerkedjek egy új betegséggel, a honvággyal. Azt hiszem, minden betegség között ez a honvágy nevű betegség az egyetlen, amely elviselhetetlen. Hát pénzért vegyek magamnak betegséget, amikor úgyis van belőle elegendő? Én már csak itt maradok, mert nem tudnék új, boldogabb világhoz szokni. Az ember végül beleszeret a boldogtalanságába, mint a betegségbe ”. 1933-ban meghalt és eltemették, de Szindbád időtlen, aki a testi halál pillanatában átváltozott és lelkének a saját igényeire szabott térfogatban — mely egy különös purgatóriumhoz hasonló — meg van rá a lehetősége, hogy tetszése szerint akár tárggyá, akár személlyé váljon. így — mint elmeséli — lehetett volna ólomkatona, fésű vagy bármi más. Mégis inákbb fagyönggyé változott, és ott függött évekig egy öreg apáca rózsafüzérén. Végül is, megunva a szent életet — mely soha nem volt neki való —, lepergett onnan, és elkezdett gurulni, hogy egy régi, szép szőke asszony ablakán bekukucskálva meglesse, milyen, amikor fésülködik. Aztán ott ül, mint kísértet az egykor elcsábított és miatta öngyilkossá lett Emma sírján vezekelve, amikor eléje toppan a halott asszony gyönyörű lánya. O pedig habozás nélkül bársonyruhás, vonzó diákká testesül, hogy aztán egymásba szeressenek. Ám eljön az este, amikor válni kell, mert ideje lejárt és feloldódik, hogy tovább bolyongjon a végtelenben. A mese pedig ömlik belőle, és akkor a legnagyobb, amikor fonalát elveszítve, már csak az anyanyelv beszél írásaiban és folytatja a líra csodálatos játékát. Az olvasó pedig ennek az egyedülálló művészetnek megbűvöltjeként a nagy kortárs, Juhász Gyula szavaival kéri a nemcsak szellemében, de testében is óriást: Mesélj, mesélj, muzsikálj és dörömbölj, Magyar szemöldökfánál magasabb, Mesédre hadd csituljon és örüljön A magyar árva, aki csonka, rab. Gordonkahangján sírvavigadásnak Csak mondj tovább magyar mesét, így vége lesz tán majd az éjszakának, S hajnalra pirkad majd a szürkeség. Amerikai Magyarság--Több mint 400 ezer romániai magyar igényelt eddig a kedvezménytörvény alapján magyarigazolványt - hangzott el a Magyar Rádióban. A ked- vezméntirvény magvalósításával foglalkozó RMDSZ- iroda közleménye szerint tavaly januártól idén szeptember közepéig Romániában 400 ezer 23-an igényeltek magyarigazolványt. Diákigazolványt csaknem 32 ezren kértek, pedagógusigazolványért 4628-an, míg oktatói kártyáért 354-en folyamodtak. A romániai magyarok mintegy 28 %-a igényel magyarigazolványt.
