Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
2003. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa Megjött a Mikulás 2002. December 6. 0:00 Megjött a mikulás.Azokután, hogy az augusztus 20-i tűzijáték 31-én viharzott fel az égre, igazán hálásak lehetünk a sorsnak, hogy a nagyszakállú egyelőre december hatodikán érkezett. Egyelőre feledjük, hogy ugyanazok ülnek most a hatalomban akik annak idején szilveszter tájékán várták az orosz télapó, a nagy “Gyedmaróz” eljövetelét. Jött is a jó öreg, T-72-es húzta, Scud-rakéta röpítette, kalasnyikovjait százfelé vitte. Nem győztek pártunk és kormányunk hálózati ügynökei elég párás csókot cuppantani elvtársi orcájára. Meg is tömték zsákját guruló dollárokkal, ne lengedezzen az üresen hazafelé sem. Szent Miklós ennek ellenére maradt a szegény gyerekek megajándékozója a nevenapján. Reményeink szerint marad még sokáig. Ám pártunk és kormányunk hálózati ügynökei immár az amerikai Mikulást, “Szanta- klauszt” váiják, a poén kedvéért: Karácsonykor. Annak a zsákjában is van ám minden jó! Először is néhány ezer iraki ellenzéki. Ok kicsit késve másznak elő, de megérkezésükkor minden bizonnyal nagy nap van Bagdadban és Taszáron is. Cserében pártunk és kormányunk még novemberben királyoknak kijáró fogadtatást kapott a “Bélöjdom”-ban (a Fehér Ház orosz megfelelője - a szerk ), ahol azzal ajándékozták meg, hogy mindenféle katonai felajánlást tehetett tetemes összegeket költve el előre az adófizetők pénzéből. Ha most olyanok lennénk, mint az előző ellenzék, akkor megkérdezhetnénk, hány csecsemőmentő inkubátor vásárolható a NATO-megfelelés árából?! De nem kérdezzük, hiszen ez még csak a kezdet. Ugyanis Szantaklausz beletette D-209-es cipőjébe a megoldás kulcsát a “nem megszorító, de takarékos és racionális” költségvetés képében arra a megdöbbentő helyzetre is, hogy a duplájára sikeredett a költségvetési hiány. Ez pőrén annyit jelent, hogy pártunk és kormányunk a száznapos hejehuják során elosztogatta a reményeinket is. Ezért aztán nem emelkedik tovább a minimálbér, nem csökken az infláció, de nő a munkanélküliség, az önkormányzatok rájönnek, hogy nem csak köz- alkalmazottaikat verték át az ötvenszázalékos béremeléssel, ami nem volt, csak tíz, hanem őket is, mert ennek a tíz százaléknak sem kapják meg a fedezetét. A kialakult vészhelyzetben pedig elkótyavetélnek majd mindent, ami még megmaradt az állami vagyonból az energiaipartól a légitársaságig. Megy a szajré a Szantaklausz zsákjába, hogy ő is boldog legyen hazafelé. Ugye, milyen ismerős minden? Bizonyára sokan emlékeznek rá, nem rég márciusban jött egy Bokros nevű zsákos ember. Annak a bajusza volt nagy, nem a szakálla. De a cipőnk ugyanúgy telelett csomagjával. Vigyázzunk nagyon, mert állítólag már 2002-ben is ő volt az egyik krampusz! Gajdics Ottó-Beszélget az okos és a buta Okos: —Na, ide figyelj te buta... játszani szeretnék veled... A játék szabályai a következők: Én fölteszek három kérdést, ha nem tudod a választ, akkor adsz mindig száz forintot. Buta: -Jóóó... Okos: -De, hogy lásd milyen rendes vagyok, te is feltehetsz egy kérdést, és ha én nem tudom a választ ezer forintot kapsz. Buta: -Jóóó... Okos: -Mi az: madár városban él, nagyon sok van belőle, szürke és nagyobb mint a veréb? Buta (gondolkodik): -Nem tudom, itt a száz forint. Okos: -Melyik a keresztneved, az első vagy a második? Buta (forgatja a szemét): -Nem tudom, itt a száz forint. Okos: - Hogy hívják azt, mikor a föld izeg-mozog alattad, és összedőlnek a házak? Buta: -Nem tudom, itt a száz forint. Okos: -Na, most te jössz, mondhatod a kérdésedet. Buta -Mi az, tíz lába van, tengerben él, és két feje van? Az okos gondolkodik, izzad, semmit nem tud kiöt- leni. Negyedóra múlva feladja. —Itt az ezres, csak mond meg mi az. Buta: -Hááát, nem tudom... itt a száz forint. Kérek szépen valami irodalmi, kulturális folyóiratot, de tekerje egy pornóújságba, hogy ne keltsek vele feltűnést!
