Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2003-11-01 / 11. szám

AMERIKAI XXXIX. évf. II. szám -- 2003 november

MAGYAR ÚJSÁG

Még mindig érvényes: "...csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat."

HALOTTAK NAPJA, 1956

Ezer és ezer halottunk van.

Sírhant a város szívében, a tizenegy éve ledöntött Pázmány-szobor előtt.

Sírok a temetőkben és temetetlen halottak. Hősök, akik harcoltak, - fegyvertelen tüntetők, asszonyok és gyermekek. Emberek, akik emberi sorsot követeltek, akik hittek és reménykedve vonultak a tiszta lobogók alatt, ajkukon dal, szívükben forró tűz. Sorsuk szörnyű lett. A “tiszta lap” politikája vérözönbe borította a várost.

Elesett szabadságharcos ideiglenes sírja Ferencváros egyik terén

Felkelt a nép, nem szervezetten, egyedül a lelkek parancsára. Az egész nép, az egységes magyar nép kelt fel, hogy véghezvigye azt, amire nem ismer példát a világtörténelem. Diákok, ifjak, munkások és parasztok főiskolás fiatal, katonák, honvédek... Egymásra találtak, kézről, kézre adták a fegyvert, a rádió ontotta még hazugságait a “suhancokról”, a “csőcselékről” s a nép ezalatt csodákat tett. Puszta kézzel és ököllel eleinte, majd áradva, mint tengernyi folyamunió egyesülő, zúgó özön fegyverrel vívta harcát. (Folyt, a 3. old.)