Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-10-01 / 10. szám
2003 október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 GYŰLÖLET ÉS SZERETET Nagyon közvetlen, eredeti, autentikus politikusról van szó. Gondolkodásmódját, elemzéseit, kommunikációját ezek jellemzik. Persze sokan gyűlölik emiatt. Irigyek. Gyanakvóak az emberekkel való közvetlen kapcsolata miatt. A sajtó meg különösen gyanakvó. -- Tony Blairt jellemezte így a brit Új Munkáspárt 1997- es választási kampánystratégiája a tavalyi magyar parlamenti választások első fordulója előtt a Nép- szabadságban. Ugyanabban a számban a lap főszerkesztője megrajzolta a démonizált Fidesz-hatalom (Mario országa) képét. Eötvös Pál szerint a baloldal-liberális véleményformálókban Orbán Viktor heves elutasításával lépten-nyomon keveredik az irigység: “Óh, bárcsak nekünk is volna ilyen képességes fiúnk, aki így tud vízen járni...” Úgy tűnik, e kettősség még mindig megvan. Egy évvel a kormányváltás után is, amikor a közvéleménykutató cégek szerint a pártok támogatottsági versenyében tetemes az MSZP előnye fő ellenfelével szemben, és Medgyessy Péter népszerűbb, mint Orbán Viktor. Miért hát a régi-új hatalmi elit és a tömegmédia zömét birtokló szocialista, balliberális publicisták félelemmel vegyes idegessége, sőt dühe a legnagyobb ellenzéki párt szövetségi újjáalapítását-kibővítését és a régi pártelnök ünnepelt visszatérését látva? Vezér és ve- zérkuitusz, cezarománia, elképesztő egyszemélyi hatalom a régi-új pártelnöknek - ezek a legenyhébb megfogalmazásai az Orbán-fóbiában szenvedőknek. E különös kór talán valóban a csodálat és az irigység, a félelem és gyűlölet sajátos kulimásza, s a jelek szerint változatlanul makacsul rabságában tartja a balliberális írástudók jelentős részét. A fóbia immár tíz éve ismert. Orbán pártelnökké választása - és egyúttal a Fidesz nemzeti liberális-kon- zervatív irányváltása - idején kezdődött, de négyéves miniszterelnöksége alatt harapózott el. A polgári kormány miniszterelnökét hol Hitlerhez és Mussolinihez, hol Sztálinhoz és Rákosihoz hasonlították, becsmérelték, a médiában folyamatosan elképesztő hazugságokat terjesztettek róla és családjáról. A harmadik magyar köztársaságban ő volt az első közszereplő, akiről -jogkövetkezmény nélkül! - le lehetett írni egy országos napilapban, hogy likvidálása javára válna nemzetünknek, és az egyik kereskedelmi tévé nagy nézettségi műsorában arról lehetett érdeklődni egy állítólagos orosz bérgyilkostól, hogy mennyi pénzért is ölné meg a magyar miniszterelnököt. Az Orbán Viktortól való félelem racionális és egyben irracionális is. Racionális, hiszen az 1998-as választásokat (saját hibám kívül) azért vesztette el hatalmát restauráló és több ciklusra berendezkedni látszó posztkommunista baloldal, mert az Orbán vezette Fidesz képes volt széles és erős választási szövetségben egyesíteni az 1994-ben súlyos vereséget szenvedett nemzeti szabadelvű, konzervatív, keresztéydemokrata erőket. A polgári kormány sikeres négy évét követően 2002-ben szinte mindenki a polgári szövetség újabb győzelmére számított. Az első forduló váratlan és a polgári tábort sokkoló eredménye után Orbán Viktornak heroikus országjáró-mozgósító kampányolásával a második fordulóban kis híján sikerült megfordítani az eredményt, és minimalizálta a verességet. Nincs tehát kétség afelől - sem a jobb-, sem a baloldalon -, hogy a nagy gazdasági-pénzügyi és média fölénnyel rendelkező baloldallal szemben álló, sokszínű és szerteágazó polgári tábor csak az ő vezetésével képes úgy megszerveződni és “beágyazódni” a társadalomba, hogy esélye legyen a következő választások megnyerésére. Ettől indokoltan, racionálisan tart a szocia- lista-balliberális politikai elit és privilegizált kulturális és médiaholdudvara. De mitől is racionális Orbán-fóbia? Mert régóta Orbán Viktor az első politikus, akit több millióan nemcsak autentikus és karizmatikus vezetőnek tartanak és tisztelnek, hanem - szeretnek is. Mehet bárhová az országban, őszinte, gyakran rajongó szeretettel, szinte családtagként fogadják. Van, akire át sugárzik e rég nem tapasztalt szeretet vonzereje, van, aki a jelenséget hűvösen, higgadtan tudomásul veszi, és van, akiben elemi erejű irigységet kelt, ami gyűlöletbe csaphat át. Irracionális gyűlöletbe, ami ellen tisztességes politikai eszközökkel szinte képtelenség védekezni. Orbán Viktornak, a küldeséses politikusnak ezzel a nyomasztó teherrel is számolnia kell. De talán könnyebb elviselnie a gyűlöletet, ha érzi azok erejét és együttérzését, akik szeretik. Faggyas Sándor (Heti Válasz)--Újabb ókeresztény sírkamrára bukkantak a régészek Pécsett, a világörökség részét képező IV. századi műemlékegyüttes feltárása közben. A 7,5 négyzetméteres alapterületű, boltozatos, belül vakolt, díszítetlen helyiség az úgynevezett 5. sírkamra alatt található. Az újabb sírkamra és a bennelévő kettős sírépítmény viszonylag jó állapotban maradt fenn annak ellenére, hogy azokat - feltehetőleg a népvándorlás idején - kifosztották. A rablók a sírokat feltörték, a fémtárgyakat elvitték, az ott nyugvó halottak csontjait szétszórták. Egy férfi, egy nő és egy gyermek földi maradványai mellett állati csontokat is találtak.
