Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-09-01 / 9. szám
2003 szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23 I--A több mint 400 esztendős kolozsvári Há- zsongárdi temetőben a közállapotok az utóbbi években folyamatosan romlanak. A XVI-XVIII. századi régi sírkövek egyre másra tűnnek el, ugyanis kidöntik és feldarabolják őket pótléknak a modem beton-sírker- tekbe: sem a régi, sem a XIX-XX. századi értékes, jellegzetes sírköveket nem védi semmilyen törvény, ha a sír megváltatlan marad, a síremléket rövidesen elpusztítják. a megváltott és gondozott sírokról is lefeszítik, ellopják a bronz-betűket, a művészi kivitelezésű fém- domborműveket, portrékat, szobrokat, a rendőrség képtelen azonosítani a tetteseket: a friss sírokról a temetés után néhány órával ellopják, szétszórják a koszorúkat, lelopják a virágokat, a temetőben felgyűlő szemetet legfeljebb évente egyszer (halottak napja előtt) takarítják el: a sírok között nem lehet közlekedni, mert az erre fenntartott ösvényeket rendre betemetik. A Magyar Műemlékvédő Társaság követeli, hogy a temető kapja vissza műemlék- és kegyeleti jellegét, az illetékesek gondoskodjanak a hires személyiségeket magukba záró sírjainak védelméről, az egész sírkert rendszeres őrzéséről, kerítéseinek és kapuinak helyreállításáról, a kapuk éjszakai bezárásáról és rendszeres takarításáról.--A majd hét évtizeddel ezelőtt lebontott aradi Szabadság emlékmű helyreállítására alapítvány mutatkozott be hivatalosan Aradon. Az alapítványt azzal a céllal hozták létre, hogy megnyerje az emlékmű ügyéhez a romániai, a határon túli és az anyaországi magyarság támogatását. Az aradi városi tanács döntést hozott arról, hogy a szoborcsoportot az eredeti alapzaton Arad belvárosában, a Tűzoltó téren állítják ismét fel. Szakértői számítások szerint a restauráláshoz és a helyreállításához mintegy 300 ezer eurónak megfelelő összegre van szükség, amit a városi tanács nem tud biztosítani. Az aradi szabadság emlékmű helyreállítása összmagyar ügy - fogalmazott Tokay György parlamenti képviselő, az alapítvány létrehozásának egyik kezdeményezője.--Az ADEVARUL című román lap MEDIFAX- jelcntést közöl az “István, a király” rockopera csík- somlyói bemutatójáról, megemlítve, hogy a becslések szerint 600 ezer néző jelenlétében lezajlott előadáson jelen volt Mádl Ferenc köztársasági elnök felesége, Mádl Dalma, Markó Béla és Tőkés László püspök. A tudósítás szerint a rendfenntartásra nagyszámú csendőrt rendeltek ki, azonban nemtörtént semmilyen incidens. Az előadásról beszámol a CRONICA ROMANA és a ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ is “Százezrek ünnepelték István királyt Csíksomlyón” címmel. Történelmet írtak Csíksomlyón. Az “István, a király” című rockopera erdélyi ősbemutatóját még a visszafogott becslések szerint is legalább 300 ezren nézték végig, a valós adat azonban a félmilliót is meghaladja. Ennél a számnál csupán az óriási tömeg fegyelmezettsége volt hihetetlenebb, semmiféle rendbontásról nem tudott beszámolni a rendőrség, a mentősöknek sem akadt dolguk. Az előadás nemcsak zene- és színháztörténeti mérföldkőnek számít, hanem a nagyar nemzet kulturális egyszége szimbólumának is. A kolozsvári román nyelvű napilapok közül a CLUJEANUL ír a rockopera bemutatójáról. A napilap “Magyar megszállás” címmel beszámol arról, hogy a bemutató alatt magyar lobogókat lengettek és elhangzott a magyar, illetve a székely himnusz.--Az Ml-es közszolgálati tévé NAPKELTE című adásának vendége volt Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke. Bethlen János kérdéseire válaszolva elmondta: a szórványban élő mintegy másfél millió magyarság igen súlyos gondokkal küzd, s nagy esélye van rá, hogy másfél-két évtizeden belül anyanyelvét is elveszítse, a sajtót nem érdekelte a közelmúltban megrendezett zsoboki szórványkonferencia. Jóllehet ott több tényfeltáró, a helyzetre megoldást kereső, gondolatébresztő előadás elhangzott, az újságok nem ismertették azok tartalmát (tőle sem kérte el senki előadásának írott szövegét), csak az alapítványok pénzelosztásával, ezen belül is a botrányokkal foglalkoztak. Pomogáts külön is elmarasztalta a NÉPSZABADSÁGOT, melynek cikkírója őt meg sem kérdezte, s olyan ügyet szellőztetett, melynek semmi köze nem volt a konferencia lényegéhez, megszegve ezzel az újságírói etikát. —Százhúsz évvel ezelőtt több bukovinai faluból indultak útnak székely családok, hogy Magyarország legdélibb csücskébe, az Al-Duna mentén telepedjenek le. Itt három faluban, Székelykevén, Hertelendyfalván és Sándoregyházán találtak otthonra. A két emberöltő távlatából az egykori kivándorlók ősei az évfordulót a mai Kárpát-medence három országán áthaladó kerékpártúrával szeretnék emlékezetessé tenni. A vajdasági vendégek magukat al-dunai, bukovinai székely magyarként határozták meg, akik ma is hűséggel őrzik elődeik hagyományait és hitét. Székelykevén működik a Vajdaság talán egyetlen színmagyar oktatási intézménye, ahol nyolcadik osztályig folyik a magyar nyelvű oktatás. Az 1400 kilométernyi biciklitúra törzsgárdáját a 10-15 főnyi vajdasági székely fiatal jelentené, akik busszal utaznak majd Mádéfalvára, a kerékpártúra indulási helyére.
