Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-09-01 / 9. szám
JO AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003 szeptember az osztrák katonák megtámadták Mádéfalvát, mert ellenálltak a királynő intézkedéseinek. A katonaság minden oldalról behatolt a faluba reggel 5-kor. A menekülőket lelőtték. A szemtanúk szerint valóságos vérfürdő volt a védtelen lakosság ellen. A közel fekvő falvakban a halottakért zúgó harangzúgás minden felöl hallatszott. Ennek a tragikus eseménynek a hatására megindult az elvándorlás, a kivándorlás. Abban az évben több ezren mentek Moldvába, ahol magyar helységnevek fogadták őket. Ezeket a bújdosókat kezdték a csíkiek és a háromszékiek csángóknak nevezni. Az anyaországba való visszatelepülésük érdekében már 1800-tól kezdve több akció indult, részben sikerrel, de a politikai helyzet változása miatt abbamaradt. A magyar nyelv elleni kíméletlen román politikának az lett a sajnálatos következménye, hogy sok moldvai csángó fokozatosan feladta nemzeti tudatát, elrománosodott, de számosán azért kitartottak őseik mellett és megtartották magyar öntudatukat. A moldvai csángók a mai napig óriási tömegben járnak át a Kárpátokon Csíksomlyóra a pünkösdi búcsúra, aminek 2001-ben szerencsém volt szemtanúja lenni. Ez is tanúsítja, hogy milyen nevetséges a román állítás, hogy a csángók elmagyarosodott románok. Ennek az ostobaságnak Ceausescu volt a kezdeményezője. Ezt az elvet még a román történészek sem fogadják el. írásom azzal kezdtem, hogy meg kellene menteni a boldogtalan és hazátlan csángókat. Fejtegetésem talán túl merész és talán végrehajthatatlan is, de valakinek valamikor ezt a sürgős problémát meg kell oldani az összmagyarság érdekében. Tekintettel arra, hogy Magyarország lakossága egyre csökken és nincs rá remény, hogy ellenkező folyamat induljon be, azt javasolnám, hogy áttelepülhessenek azok a csángók, akik hajlandók lennének Magyarországon élni, akkor is, ha már nem igen tudnak magyarul, de be tudják bizonyítani magyar származásukat. Ez nem változtatna azon a felfogáson, hogy a határon túliak maradjanak szülőföldjükön, mert a csángók földje soha nem volt igazán magyar föld. Horthy Miklós kormányzó úr alatt volt hasonló művelet, de a háború elvesztése véget vetett minden további tervnek. Pedig országunk akkor súlyos terheket cipelt a háború miatt, és mégis a magyar összetartás és honfitársaink iránti gondviselés győzött. Magyar- országon számos kihalóban lévő falu van, ahol az elhagyott üres tanyák és házak között néhány idős lakos unatkozik magában. Ezek a falvak életre kapnának ilyen áttelepüléstől. Ha továbbra is ilyen gyors iramban fogy Magyar- ország lakossága, akkor - szakemberek szerint - nemsokára még annyi lakos sem marad, hogy eltartsa az öregedő nyugdíjasokat! Mi lenne más megoldás? Kaput lehetne nyitni azoknak a bevándorlóknak, akik hajlandók lennének Magyarországon letelepedni. Vajon, milyen személyek lennének ők? Vagy a Balkánról, Közép-Keletről, Ázsiából vagy Afrikából? Ilyen emberekkel akarná Magyarország feltölteni vagy felfrissíteni a lakosságát? Biztosra veszem, hogy a többség ellenezné. Miért hívnánk meg idegen vérűeket, amikor nem messze tőlünk megtalálhatók csángó testvéreink. A kutatók már csak 75 ezerre becsülik a még magyarul beszélő, értő csángók számát. Ez a könyörtelen román asszimiláció eredménye. Talán nem minden áttelepülni akaró csángó lenne alkalmas azonnal hozzájárulni a magyar gazdasághoz. De gyermekeik, vagyis a második generáció túl lenne a nehézségeken. Ez nem fantázia vagy álmodozás. Mert éppen ez történt az utóbbi húsz évben például Svédországban, az USA- ban, Kanadában, és főleg Ausztráliában, pedig ezek nem magyarul beszélő országok. Tudom, hogy ez mind költséggel jár, de a magyar vér értékesebb, mint a földi javak. Ezt meg kell szervezni, amíg nem késő! Mentsük meg az ott élő magyarokat. Ne hagyjuk őket elrománosodni! Itt az idő, most vagy soha! Debreczeny Adóm SZERELMES ÉJSZAKA Mikor a színes pillangók Egymásra találnak Forrón csattan a csók S gyönyörben fürdik a tó. Sok szerelmes éjszakán Rengjen a szín, a száj Most ez küld csókot S másik csak zakatol A mámorban ezt gondolják Ti, színes virágok, s pillangók Oly fiatalok vagytok Az ég bűbájos és titokzatos Nagyon vigyázzatok A veszélyt nem látjátok Zengjen hát ittasan az ének Hegyen-völgyön át, Nyíljon mindenki szívében Sok szerelmes vadvirág. Kaprinyákné Bodnár Szerénke
