Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-07-01 / 7-8. szám
2003. júl.- aud. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 31 A mosoly országa KACSINGATNAK, SAVANYODNAK Irak kérdésében nem sikerült olyat mondani, amit megértettek volna a túloldalon - tájékoztatott a minap Juhász Ferenc honvédelmi miniszter, majd így folytatta -, én mindenesetre optimista vagyok... A józan ész felülkerekedik a szűk pártpolitikai érdekeken... És most egy veretes Juhász-mondat következik, gondolom, hamarosan márványba vési a hálás utókor: “Folyosói beszélgetéseken és más alkalmakkor kacsintással jelzik (mármint a nemzeti oldal - a szerk), hogy a mi pozíciónk más, mert mi a kormány ellenzéke vagyunk...” És akkor most a csúcs. Szerinte a katonáknak azért kell menniük a sivatagba, mert hacsak laktanyába vannak bent, ott megsavanyódnak. Mint a sorokból kitetszik, a vezetés legeleje már meg is savanyodott. Mehet Irakba... A katonáknak örökké háborúsdi kell, hogy meg ne savanyodjanak... Valami honvédorvos megnézhetné a miniszter urat. Még mielőtt ki megy az iraki sivatagba magyar hazát védeni. A parlamentben kacsingatnak, a laktanyákban sava- nyodnak. Juhász tárcavezér szerint a nemzet, akárcsak az Országgyűlés, egy emberként az iraki sivatagba szeretne menni, ott van ilyenkor a jó világ. Csak hát itt ez a piszkos pártpolitika, hogy vinné el a szökőár azt is, aki kitalálta... De hogy az elejére visszakanyarodjak, talán azért nem sikerült olyat mondani Irak kérdésében, amit megértettek volna, mert amit mondtak, annak tényleg nem volt értelme. Pilhál György A MENYASSZONY —Uram, ez a LEHULL A LEPEL magánnyomozó iroda?--Igen, hölgyem. Miben állhatok szolgálatára? —Ó, jaj. Tudja, én annyira kétségbe vagyok esve. Mostanában olyan ritkán keres fel a vőlegényem. Már-már arra gondolok, hogy... —Hogy megcsalja kegyedet? Van valakije? —Igen, ez motoszkál mostanában a fejemben. Ha valóban így volna, én, azt nem élném túl. Mi ugyanis megesküdtünk egymásnak, hogy mindig őszintén és becsületesen... —Minden világos, kedves kisasszony. Mi mindent kiderítünk. —De titokban, ugye? —Természetesen. Neki fogalma sem lesz arról, hogy minden lépését követjük. Legyen olyan kedves, adja meg a vőlegénye címét. —Park utca 13., a hatos lakás. —Rendben van. Gondolom, pár nap, és megtudjuk az igazságot. —Az nagyon jó lesz. Ha bármilyen kegyetlen lesz is az igazság, jobb, ha minél előbb ismeri az ember. Uram, mennyit kell fizetnem a szolgálataikért? —Mivel mélységesen együtt érzek kegyeddel, a legalacsonyabb díjszabást alkalmazón. Összesen háromszáz lesz. Remélem, nem jelent nagy gondot az összeg kifizetése? —Háromszáz? Csak ennyibe kerül a nyomozás? —Igen. Az effajta ügyekben irodánknak ugyanis nagy gyakorlata van. —Hát... Ha már így áll a helyzet... Én ugyanis azt hittem, hogy legkevesebb háromszor ennyibe kerül. Arra gondolok most... —Csak bátran, ki vele, mire gondol? —Ha csak háromszáz, megadnék még egy címet. Egy másik vőlegényem címét is. H. K. TANÁRSZÖVEG: —Neked van valami papírod arról, hogy normális vagy? —Egyszerre csak egy ember vitatkozzon! —A statisztika olyan mint a bikini. Csak gondolatokat ébreszt. —Ha nem tudod megjegyezni, akkor tanuld meg! —A múlt órán hiányoztál, Karcsi fiam, tudsz róla? DIÁKSZÖVEG: —A sötét középkor egész Európát bevilágította. —Trójában falovakkal oldották meg a tömegközlekedést. —A verset az utolsó két sor zárja le. —A janicsárok felmentek Budára, elszaporodtak, és elfoglalták a várat. —Amikor Kolumbusz megérkezett Amerikába, az indiánok már türelmetlenül várták. —Miért szaladt el az operáció elől? - kérdezi a nővér a beteget. — Mert az asszisztensnő a műtét előtt azt mondta: “Mitől fél? Ez csak egy közönséges vakbélmütét.” —Na és? —Nem nekem mondta, hanem a sebésznek.
