Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-07-01 / 7-8. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003. júl.- aug. TARTSD MEG ISTEN SZENTATYÁNKAT... II. János Pál születésnapjára “Huszonhat éves koromban szenteltek pappá. S ez ötvenhat éve történt. Hány éves akkor a pápa?” - kérdezte viccesen Madridban II. János Pál a tiszteletére összegyűlt háromszázezer spanyol fiataltól. Az éljenző, tapsoló, önfeledt sokaság előtt a pápa skandálva adta a megfejtést: “Nyolc-van-három”. A fiatalok válaszoltak: “Fiatal vagy!” Ekkor a pápa ezt kiáltotta a stadion mikrofonjába: “Igen, én egy nyolcvanhárom éves fiatal vagyok.” A történelem negyedik leghosszabb pápasága az övé. Szent Péter, IX. Piusz és XIII. Leó után a közel kétezer esztendő egymást váltó pápái között az októberben éppen negyedszázada Szent Péter örökébe lépő lengyel pápa tehát ebből a szempontból is feliratkozott a történelem lapjaira. Ki ez az örök fiatal öregember? Ki ez a lengyel férfi, aki 1920. május 18-án látta meg a napvilágot a Krakkó közeli kisvárosban, Wadowicében, akinek édesapja még ugyanannak az Osztrák-Magyar Monarchiának volt a katonája, mint olyan sokunk nagy- vagy dédszülei? Aki diákként végig élte a világháború borzalmait, majd fiatal papként, fiatal püspökként megtapasztalta az ateista diktatúra minden refinált- ságát? Aki főpapként és professzorként, szorgalmas nyelvtanulással, a világ utazások által módszeres megismerésével ösztönösen vagy inkább gondviselés- szerüen, de mindenképp felkészült az egyházban elképzelhető legnagyobb felelősség viselésére, Szent Péter utódlására. S akinek pápává választása 1978-ban valóságos bombaként robbant a világsajtóban és a politika “boszorkánykonyháiban”, különösen Moszkvában, Kelet-Berlinben és Varsóban. Egy kommunista országból érkezik négy évszázad után az első nem olasz pápa? Igen. S az első pillanattól határozott programja, elképzelése van péteri hivatása gyakorlásáról? Sokan, nagyon sokan keresik ezekre a kérdésekre a választ, mert mindenki érzi, hogy a mostani pápa nem mindennapi személyiség. Nagy erkölcsi tekintély a világon. Egész könyvtárat megtöltenek immár a róla írt életrajzok. Közülük talán a legfrissebb tavasszal jelent meg, az egyik legnevesebb Vatikán-szakértő újságíró, Domenico Del Rio tollából. E könyv címe Károly, a nagy. Tudatosan használja a jelzőt, s a pápa eredeti keresztnevét is, utalva a frank birodalom alapító nagy császárára is. A történelem 264 pápája közül ez ideig mindössze háromnak “jár” ez a jelző: Nagy Szent Gergely, Nagy Szent Leó és Nagy Szent Miklós. Ők mind az első évezredben éltek. Ki tudja, nem fogja-e az utókor Wojtyla pápát is nagynak nevezni? Mindenesetre a könyv befejezése után nem sokkal, az idén januárban elhunyt újságíró nincs egyedül véleményével, miszerint történelmi mércével is rendkívüli életmű a jelenlegi pápáé. S ez részéről egyáltalán nem valami hízelkedés. A legnagyobb példányszámú olasz napilapnak, a La Republicának volt évtizedeken át vatikáni tudósítója, s szinte valamennyi pápai utazáson tagja volt a sajtókíséretnek, de lapját az egyház iránti elfogultsággal egyáltalán nem lehet vádolni. A mostani pápára a “nagy” jelzőt először 1994-ben az amerikai Time magazin használta, amikor az év emberévé választották a lap olvasói és újságírói. S az indokolás ott a következő volt: “Eszméi sokban különböznek a halandók legtöbbjétől. Nagyobbak annál. Vagyis ő nagy.” Karol Wojtyla, a nyolcvanhárom éves Szentatya életerős fiatal emberként (58 éves volt akkor) vette magára Szent Péter keresztjét. 1979-ben elmondott lengyelországi beszédeiben az emberi méltóságról, a keresztény szeretetről és szolidaritásról úgy szólt, hogy a lelkekben tüzet élesztett, a szabadság utáni vágy tüzét, és hitet, bátorságot is látogatásából merítve született meg hamarosan a lengyel Szolidaritás szakszervezeti mozgalom, amely a maga tízmilliós tagságával faltörő kosként bontotta meg véglegesen az ateista világbirodalom monolitikus erődrendszerét. Vagyis a lengyel pápa a közép- és kelet-európai népek első számú felszabadítója. A miénk is. “Politikai pályája” azonban egyáltalán nem ért véget a kommunizmus bukásával. Keresztény társadalmi mondanivalója 1990 után sem apadt el. Azonnal figyelmeztetett Nyugat és Kelet felé egyaránt elevenre tapintó érveléssel, hogy a tőke kizárólagos uralmára
