Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2003-01-01 / 1. szám

2003. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 stratégiája abból állt, hogy hallgassuk meg az elnököt, hogy mit mond, és aztán próbáljunk válaszolni kérdé­seire. Ezek szerint nem hozott “ajándékot” Budapest­ről, amit egyesek az amerikai kormányzatban reméltek - mint például az előrehaladást a Gripen-repülőgép- vásárlás lemondása vagy felmondása körül folytatott tárgyalások kérdéskörében: vagy a vadászrepülőkbe szánt új amerikai elektronikus felszerelés megrendelé­sét: vagy a magyar hadügyi költségvetés lényeges emelését. Ugyanakkor Medgyessy megígérte az elnök Irak-politikájának százszázalékos, lelkes támogatását az ENSZ-ben és más nemzetközi fórumokon, úgyszin­tén a terrorizmus elleni küzdelemben. A szakértők sze­rint hamarosan lesz szimbolikus magyar részvétel a szövetségesek afganisztáni erőfeszítéseiben és az eset­leges iraki támadás előkészítésében is, továbbá a ma­gyar légtér és repülőterek nyitva állnak mindkét eset­ben az amerikai légierő előtt. Úgy látszik, Medgyessy nem lepte meg Busht ígéretekkel vagy ötletekkel. A találkozás előkészítése elsősorban Nancy Good­man Brinker magyarországi nagykövet édeme. Megint bebizonyosodott, hogy egy régi jóbarát könnyen elér­heti azt, ami a legfelkészültebb hivatásos doplomatá- nak is komoly nehézségeket okoz: Meggyőzni az ame­rikai elnököt a meszi idegenből, hogy fogadja egy nem döntően fontos országnak nem különösképpen lenyű­göző új kormányfőjét. Fenyvesi Károly ÚJ ÉVI KÍVÁNSÁG Új évnek kezdetén Legyen földön BÉKE! Szeretet a lelket Egészen betöltse! Legyen virág oly szép, Mint az égi szép lég Legyen jóság szívben Oly sok, mint fű réten Legyen áldás itt lenn Úgyanúgy, mint régen Illat-felhő szálljon Felfelé a légben! A szegény és gazdag Együtt énekeljen Legyen boldog élet A földi berekben! Ferenci Amália Az Olvasó írja: Az ICOM évi közgyűlése a Magyar Nemzeti Múzeumban A Magyar Nemzeti Múzeum 200. éves évfordu­lóján, az Intemacionális Múzeumok Tanácsának egyik főcsoportja 2000 szeptember végén Budapesten tar­totta évi közgyűlését. A hivatalos zártkörű belső tárgyalásokon kívül az ülések nyitottak voltak, ahol különböző témakörökben voltak beszámolók. Az előadók többségükben azokról a problémákról beszéltek - mint Lettországban, Szlo­véniában, Albániában vagy Horvátországban -, ame­lyek a régi várak, kastélyok, vagy a régi nagy udvar­házak múzeumi célokra való felhasználásával kelet­keztek. Nevezetesen az épület kellő hűtése és fűtése, valamint a különböző kiállított tárgyak körüli levegő páratartalmának szabályozása. Az előadások mind­egyike a tapasztalatátadások szempontjából igen hasz­nos volt. Engem különösen meghatott, hogy abban teremben nemcsak angolul tudtam a témáról beszélni, de az elő­adásom előtt magyarul szólhattam az ifjú magyar mu­zeológusokhoz, ahol Kossuth Lajos is beszélt a Nép- képviseleti Országgyűlés Felsőháza ülésem. Elmondtam, hogy Magyarországon 1948-50 között, mint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Tudo­mányos Osztályának főelőadója, a nagy elődökhöz ha­sonlóan, én is lelkesedéssel szerveztem a falumúzeu­mokat. Akkor azt a kommunista hatalom átvétele után 1950-ben úgy tekintették, hogy én a falumúzeumok ürügye alatt a bárók és grófok vagyonát akartam át­menteni. Várván, hogy azok egykor majad hazajön­nek. Ilyen és más vádakkal kezdtem hatévi rabságo­mat az Andrássy út 60-ban. Most, hogy az AVH kín­zókamrája a “Terror Háza” néven múzeum lett, meg­látogattam a volt zárkámat. Bíztattam a fiatalokat, hogy éljenek építő kritikával, és amit mi nem tudtunk akkor a muzeológia vonalán elérni, azt ők érjék el szorgalmas munkával és újdon­ságok bevezetésével. Most senki nem fogja őket vá­dolni azzal, amivel engem vádoltak akkor, amikor a magyar nép a vasfüggöny árnyékában élt. Dr. Lengyel Alfonz, R.P.A. Még mindig érvényes: ..a magára maradi Eu­rópában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol, el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol — még közvetve sem — igazoljuk a gyilkosokat." i

Next

/
Thumbnails
Contents