Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-06-01 / 6. szám
2003. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 MINDENNAPI NEMZETVÉDELEM Valló László Évekkel ezelőtt magyar kertészek egy csoportjával egyetemben szakmai kiránduláson vettem részt Németországban. Tudnivaló, hogy a világ ezen a táján a kevés napsütés miatt kevésbé cukrosodnak a gyümölcsök, sőt néhány melegigényes gyümölcsféle nem is termeszthető. így savanyú marad őszre az a rizling is, amit a Rajna mentén, az ország kicsiny de annál nagyobb becsben tartott, lényegileg egyetlen szőlőtermő vidéken szüretelnek. Ennek ellenére az itt termett bor különleges értéket képvisel a németek szemében, mert hazai. így az a néhány tízezer palack ital is biztos vevőre számíthat. Még akkor is, ha minősége messze elmarad például a magyar borokétól. Ha a németek így megbecsülik a savanyú szőlőjüket, mi mennyivel inkább megbecsülhetnénk a magunkét: a zamatosat, az édeset. Mert jó, ha minél többen tudjuk: hazánk éghajlata fölöttébb alkalmas arra, hogy a zöldségek, gyümölcsök íz- és illatanyagai teljes értékűen, harmonikusan alakuljanak ki. Ennek ellenére még most is hódít a piacokon a nagyméretű és hivalkodóan piros spanyol szamóca, ami olyan kemény, hogy akár tollaslabdázni is lehetne vele, az íze pedig igen szerény. Ha valaki összeveti a magyar fóliás szamócával, érzékelheti a hatalmas különbséget ízben, zamatban, húsának omlékonyságában egyaránt. Meglehet, különösen hangzik, de igaz: a magyar földön termesztett, magyar munkáskéz által létrehozott termék vásárlása, fogyasztása is része a nemzet- védelemnek. Kiváltkép igaz ez napjainkban, a globalizációnak nevezett nagy világegyesülési törekvés sodrában. Ami ha nem vigyázunk, könnyen elsöpörhet nemzettudatot, nyelvet, hagyományt csakúgy, mint a hazai mezőgazdaságot, ipart, itthoni ízt és zamatot. És akkor jön el csak igazán a múltik világa. A gyökér- telenné tett, lelkileg kiüresített kozmopoliták tömege orránál fogva vezethető, és azt veszi és fogyasztja majd, amit a legerőszakosabban és legharsányabban kínálnak neki, rá se rántva többé sem a hazája, sem a világ dolgaira. Bízzunk benne, hogy mindez csak rémkép marad. A veszély azonban nem lebecsülendő, ezért komolyan érdemes figyelnünk mindenapi vásárlásainkra. A magyar áruk többségét nemcsak jogos nemzeti büszkeségből érdemes választanunk, hanem azért is, mert jó a minőségük. Sőt nem egy esetben kiváló. E tekintetben a címke (a védjegy) sokszor eligazít. Persze a nagy diszkontáruházak árubőségéből már nehezebb kihalászni a hazai ánit. Különösen akkor, ha azt mindenféle kimondhatatlan nevű gyártó vagy forgalmazó cég terméke rejti. A címkén feltüntetett származási hely azonban mindenkor eligazít. Történészek szerint a nemzet - egyebek mellett - közös ihlet. Miért ne férhetne ebbe a magyar áruk védelme is, hiszen végsősoron földet, hazát és nemzetet védünk vele. (szfo) SZALAY GYULA: EGY CIKK MARGÓJÁRA A New York Times ez év február 10-i száma “Igazság és kibékülés” fejléc alatt ismertet egy most megjelent könyvet “Adenauer Németországa és náci múlt” címmel. A könyv ma is időszerű, mert már az első bekezdésben meghatározza a könyv tárgykörét: “Hogyan kell egy társadalomnak eltávolodnia a diktatúrától, hogyan kezelje az előző rezsim párthíveit, akik bűnös magatartást tanúsítottak? Kell-e hangsúlyozni a felelősségrevonást, a bűnösök megbüntetésével és a régi párthívek kitisztogatásával? Vagy, sokkal előnyösebb megbocsátani, eltemetni a múltat és menni előre?” A könyv kifejti, hogy Adenauer az utóbbi eljárást választotta. A könyv írója: Norbert Frei úr, azután részletesen leíija ezt a folyamatot, mielőtt morális vizsgálatra térne át. Elmondja, hogy Adenauer már 1949-ben hozzákezdett a szövetségesek által eltervezett, ún. nácitlanító program lebontásához, egy gyors amnesztia törvénnyel régi párttagokat, katonatiszteket és SS embereket beszervezte az új Németország felépítésébe. Ezek mint szakemberek és elengedhetetlen hivatalnokok, meggyorsították a német újjáépítést. 1958-ban - a Nümbergben elítélteken kívül - legtöbb nácinak megbocsátottak és szabadlábra helyezték őket. Mindezekből az író azt a következtetést vonja le, s mint receptet ajánlja más országoknak is, hogy jobb megbocsátani és koncentrálni a szükséges problémák megoldására, mint perlekedésekben veszteni az időt. Nálunk pontosan ez történt az orosz bolsik kivonulása után, bevettük ezt a receptet és mégsem gyógyultunk meg tőle. Miért? Adenauer nemzeti erőket integrált az új államba. A nácik brutálisak voltak, de emelett buzgó németek. Míg a kommunisták brutalitásuk mellett idegen hatalmat szolgáltak. Nem a magyarságot, ez csak tömeg volt, jó arra, hogy átneveléssel a Szovjetunió érdekeit szolgálja. A nácik nem voltak hazaárulók, de a magyarországi bolsik azok voltak. A náciknak fontos volt
