Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
mondott! Az első világháborúban agysérülést szenvedett Hitler „zseniális” hadvezetése következtében a Cramer hadtest tétlenül nézte a magyar (és részben német) csapatok pusztulását, holott egy időbeni bevetésével jelentősen csökkenteni lehetett volna a csapatok veszteségeit, és szervezetté tenni a túlerő előli visszavonulásukat. A tragédia ellenére, büszkén kell emlékeznünk arra a történelmi tényre, hogy az agyonfagyott és gyengén felszerelt katonáink közül sokan még akkor is helytálltak a „katyusák” tüzében a T- 34-es harckocsik rohamának, amikor a sokkal jobb fegyverzetű német csapatok már több tíz kilométerre eltávolodtak a betörés körzetétől. > Mint ismeretes a „Dél” német hadseregcsoport Sztálingrád irányába indított támadása (’42 nyarán), novemberre kifulladt, és Paulus tábornagy 300 ezer fős serege „katlanba” került, ahol az utánpótlás hiánya, az orosz tél, a hitleri hadvezetés dilettantizmusa a pusztulását okozta, amely (közvetve) tovább gyengítette a 2. magyar hadsereg helyzetét, mert lehetővé vált a szovjet erők szabadabb manőverezése a frontvonal tetszőleges szakaszán. EPILÓGUS > A minisztertanács 1943. február 23-i ülésén Bartha Károly honvédelmi miniszter adott tájékoztatást a 2. magyar hadsereg tragédiájáról. Hibáztatta a német vezetést, és az volt az elgondolása, hogy több embert nem küldenek a keleti frontra. Bejelentette, hogy hadseregünk vesztesége megközelítette a 150 ezer főt (halottak, sebesültek és fogságba esettek száma). > Borzalmas csapás érte nemzetünket! Annak a világháborúnak az áldozatai lettek az elesettek és hozzátartozóik, akik a konfliktus kirobbantásában és világméretű kiterjedésében teljesen vétlenek voltak. Tragédiánkat csak fokozta, hogy Rákosi és Kádár bandája még a hősökre való emlékezést is tiltotta és büntette. Jány Gusztáv vezérezredest, a 2. magyar hadsereg parancsnokát a Népbíróság halálra ítélte és az ítéletet 1947-ben végrehajtották. > A fogságból hazatért hadifoglyainkat bűnözőként kezelték, még családtagjaikat vagy baráti körüket is üldözték. Ez volt a Doni-tragédia évtizedekig tartó fináléja, amelyben azok szenvedtek, akik a Don-kanyar jeges poklát túlélték, vagy az apjukat, férjüket, fiukat vagy testvérüket elvesztett családtagok. Kötelet, golyót, börtönt, munkatábort és kisemmizést osztogattak azok, akikben valamilyen érthetetlen bosszúállás dolgozott, akik nem kaptak SAS behívót, de megkapták a vörös vírus okozta ideológiai fertőző betegséget. > A finálé második részét, a rendszerváltást követően, az első szabadon választott kormány honvédelmi minisztere (Für Lajos) „celebrálta”. Funkcionálásának utolsó hónapjaiban jutott eszébe, hogy kárpótolják a keleti front hősi halottak hozzátartozóit. A parlamentben megszavazták, hogy egyszeri (ARCPIRÍTÓ) 30 ezer forint juttatásban részesüljenek az érintettek! Még a legszegényebb régióban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is sokakban volt annyi önérzet, hogy elutasították ezt az összeget. > Legyen áldott a keleti fronton hősi halált halt katonáink emléke! De ne felejtsük el azokat sem, akik hőseinket kisemmizték, vagy semmit sem tettek a hozzátartozóik fájdalmának és helyzetének enyhítéséért. /prof. dr. Bokor Imre/ 2003. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 A katolikus egyház a népszámlálás tükrében. A Központi Statisztikai Hivatal külön kötetben jelentette meg az ország vallási összetételére vonatkozó adatokat. A magyar népesség 54 és fél százaléka katolikusnak vallja magát: 51,9 latin és 2,6 százalék görög katolikus. A katolikusok átlagéletkora 47,7 év. A katolikusok kormegoszlása nagyjából megegyezik az országos átlaggal, de azért az megfigyelhető, hogy valamivel kevesebb a negyvenévesnél fiatalabb, és hogy valamivel több az ötvenesnél idősebb a katolikusok között. Érdekes, hogy a családi állapot szerint nem fedezhetünk fel lényeges különbséget a katolikus és az össznépességre vonatkozó adatok között, ami azt is jelenti, hogy a gyermekek száma nem nagyobb, és sajnos a válások nem sokkal ritkábbak körünkben. Az ország felekezeti megoszlás szerinti térképe nem sokat változott az elmúlt fél évszázadban. Továbbra is a Nyugat-Dunántúl a legkatolikusabb és a Tiszntúl a legprotestánsabb része az országnak. Belelapozva a kötetbe, azt látom, hogy nincs hazánkban egyetlen olyan település sem, ahol ne élnének katolikusok. Egyetlen olyan kisközségre leltem, ahol mindössze egy személy jelezte a kérdezőbiztosnak ka- tolikusságát, éspedig Tornakápolnán (Borsod-Abaúj- Zemplén megye), ahol az összlakosság tizenkét fő, és a többiek reformátusok. Ezenkívül mindössze tizenegy olyan települése van az oszágnak, ahol tíz főnél kevesebb a katolikus. A 10,2 milliós országban 5,56 millió a katolikus. Budapest 1,78 millió lakosából 838 ezer. A főváros kerületei közül a legnépesebb katolikus szempontból is a XI. (70 ezer fő), a sor másik végén pedig a XXIII. kerületet találjuk. A megyék között a listavezető Pest megye 838 ezer fővel, s a sereghajtó Hajdú-Bihar, 121 ezer fővel. Viszont arányosan a legkatolikusabb megye Zala, ahol az össznépesség nyolcvan százaléka katolikus. (Új Ember) Sz. Cs.
