Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2002-04-01 / 4. szám

10

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

2002. április

DR. TÁPAYMIKLÓS:

A KÁRPÁTALJAI HELYZET

“Kedves barátom, miért kérdezel Származásom mondd, miért érdekel?

Kedves Barátom, feltárom neked szivem Mert én magyarnak itt születtem. ” (Dupka György)

Az 1939-40-es tanévben a Munkácsi Állami Gimnázium II. osztályának voltam a növendéke. 1999 augusztusában a SARA (Sharing America’s Resources Abroad = Megosztani Amerika Készleteit Külfölddel) orvosi missziójának tagjaként, 60 év után volt módomban ismét viszontlátni ezt a várost és Kárpátaljának egy részét. Ottani kollégákkal azóta is tartom a személyes kapcsolatot és így értesüléseim frissek és megbízhatók. A mai helyzet tárgyilagos felméréséhez feltétlenül szükséges Kárpátalja történetének előzetes rövid ismertetése.

Honfoglalástól Trianonig

Honfoglaló őseink zöme 896-ban az itteni Kárpátok egyik szorosán, a Vereckei-hágon átkelve nyomult a Felső-Tisza vidékére. Kárpátalja (12,800 km2) ettől kezdve vitathatatlanul magyar felségterület volt több, mint 1000 éven át, Trianonig. Amíg Magyarországhoz tartozott itt ukránok vagy oroszok soha nem éltek. A szláv őslakosság, a rutének, vagy ahogy magukat hívják, a ruszinok a XIII. és XIV. században jött be keletről. így bár az ukránokkal közös gyökereik vannak, miután azonban a Kárpátok évszázadokon át elválasztotta őket, nem tartották magukat ukránnak, hanem egy különálló szláv nemzetiségnek Nyelvük, bár hasonló, de eltér az ukrántól és az orosztól egyaránt és a görög katolikus vallást követték, nem pedig a moszkvai pátriárka alá tartozó görög keleti, pravoszláv (ortodox) egyházat. Letagadhatatlan történelmi tény, hogy e ruszin kisebbséggel nekünk soha semmi bajunk nem volt. Sőt: Rákóczi szabadságharca idején a magyar ügyhöz való hűségükkel olyannyira kitűntek, hogy nagy fejedelmünk a "gens fidelis- sima” megjelöléssel méltatta lojalitásukat. A 48-as szabadságharcunk idején is ők és a svábok voltak az a kisebbség, akik nem keltek fel ellenünk.

A Trianont megelőző legutolsó 1910-es nép számlálás adatai szerint Kárpátaljának akkor csaknem

400.000 lakosa volt. Ebből 223,000 (56%) volt ruszin, 116,000 (29%) magyar vagy magyar zsidó,

20.000 (5%) német, 20,000 (5%) román, 5,200 (1.3%) szlovák és 234 (0.05%) cseh.

Kárpátalján az 1. Világháborút követően, az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után, egyik politikai változás követte a másikat. 1918 XI. 16.-tól XII. 20.-ig, tehát csaknem 5 hétig a Magyar Köztársasághoz tartozott. 1918 XII 21 -töl 1919 III.21-ig, azaz 3 hónapig, mint Ruszka Krajna, önálló mini-államként létezett. 1919 III.21.-töl IV. 19.-ig tehát csak 1 hónapig a Magyar Tanácsköztársaság uralmát „élvezte”. Ezt követte területének egy részen a román megszállás 1919 IV. 10.-től 1920 június végéig, míg másik részét a csehek szállták meg 1919 1. 12.-től a Trianoni döntésig (1920. VI. 4).

Miközben a hatalmon levők ilyen szédítő iramban váltogatták egymást, a lakosság többségét kitevő ruszinok képviselete 3 alkalommal is a Magyar- országgal való egység mellet állt ki. Először 1918-ban az Ungváron székelő Magyarországi Rutén Néptanács ítélte el az erőszakos cseh területi terjeszkedést és tett Magyarország mellett hűségnyilatkozatot, ezt követte a Ruszin Parlament (Soym) 1918. decemberi, Munkácson hozott határozata, majd a 2. Központi Tanács 1919. V. 9.-i döntése. Ennek ellenére az 1919. IX. 10.-én Saint Germainben aláírt nemzetközi megállapodás e területet kiszakította Magyarországból és Podkarpatska Rus (Ruszinszkó) néven Csehszlovákiának ítélte - pedig a szlovákok és csehek a lakosságnak csak 1.35%-át képviselték az 1910-es nép- számlálás előbb említett adatai szerint. Igaz ugyan, ez a szerződés garantálta Kárpátalja autonómiáját, amit azonban a csehek minvégig figyelmen kívül hagytak Az új területi elrendezés biztosította a közvetlen vasúti összeköttetést Csehszlovákia és Románia között, megakadályozta a közös lengyel-magyar határt és teljessé tette a megcsonkított ország ellenséges államokkal való körülvételét. A magyar békeküldöttség vezetője, gróf Apponvi Albert bámulatos történelmi előrelátással figyelmeztette a győzteseket, hogy e terület elszakítása „az egész kommunista ellenes Európát is végveszélybe sodorhatja, mert a terjeszkedő orosz kommunizmus uralmának tálcán nyújtottak egy olyan stratégiái támaszpontot, mely végzetes lehet egész Európára.” És pár évtizeddel később, Szovjet- Kárpátalja, mint stratégiai hídfő valóban lehetőve tette a magyar forradalom leverését 1956 novemberében és a „Prágai Tavasz” megfojtását 1968 augusztusában...